SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORBABA-MAMA HÍRLEVELEKFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Hogyan legyek jó anya? (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Bánháziné Frits Ágnes [cikkei] - 2011-05-03
Felvehetem, ha sír? Adhatok neki édességet? Ehet nyalókát? Megvehetem neki az ötvenhetedik kisautót, pónit vagy babát? Vége-hossza nincs a bennünk felmerülő kérdéseknek, amelyek mind-mind egy nagy téma köré csoportosulnak: milyen egy jó anya?
Hogyan legyek jó anya? (Cikkíró pályázatra beküldött írás)

Amíg nincs az embernek gyermeke, legtöbbünk természetesnek veszi, hogy egykor jó anya lesz belőle. Mindenkiben él egy kép a saját édesanyjáról, amihez vagy hasonlítani szeretne, vagy éppen az ellentéte kíván lenni. De egy biztos: gyermekét szerető, védő, gondoskodó anyává képzeljük magunkat. Ennyi.

                  Aztán, ahogy növekedni kezd szívünk alatt első gyermekünk, jönnek a kérdések. Biztos, hogy képes leszek rá? Biztos, hogy jól fogom csinálni? Hát persze – gondoljuk, hiszen ez természetes. Én is így gondoltam. Egészen addig, amíg szomszédasszonyomtól nem kaptam egy „kedves” kis megjegyzést: „Aztán jól vigyázz a gyerekneveléssel, mert nekem az a tapasztalatom, hogy mindig a pedagógusoknak vannak a legneveletlenebb gyermekeik!” Na, puff – gondoltam – ezt jól megkaptam. (A megfigyelést egyébként cáfolni és megerősíteni is tudom, tehát szerintem nem lehet messzemenő következtetést levonni, már csak azért sem, mert a pedagógus is otthon elsősorban anya…) De azért hamar túltettem magam a megjegyzés okozta bizonytalanságon; majd én megmutatom, hogy jól is lehet is csinálni! – felkiáltással.

            Mikor megszületik csemeténk és túlvagyunk a megérkezésekor érzett öröm, boldogság és elfelejtett fájdalom (esetleg kórházi élmények) feldolgozásán, amikor kezd „beállni” hétköznapi életünk: akkor jönnek újra a kérdések. Felvehetem, ha sír? Még csak két órája szopott, adhatok neki enni megint? A mellkasomon szeret aludni a legjobban, de nem fogom így túlságosan elkapatni? Gondolom, mindenki tudná folytatni a sort a benne felmerülő kérdőjelekkel… Mindenkit izgatnak viszont a válaszok is, amik –ha nem eldöntendő kérdésekről van szó – nyugodtan mondhatjuk, szinte annyi félék, ahány embert megkérdezünk. Adott esetben előfordulhat, hogy mást mond a gyermekorvos, mást a védőnő, a nagymama, a testvér, a barátnő, a szomszédasszony… és még jól is jártunk, ha csak azok válaszolnak, akiket kérdeztünk!

            Gyermekünk növekedésével kérdéseink is szaporodnak. Adhatok neki édességet? Nyalókát? Mit kell tenni, ha a fél bevásárlóközpont már minket néz a hangos hiszti miatt? Kell az újabb póni vagy kisautó? (S hol van még a sokat emlegetett serdülőkor?!)

Azt hiszem, ezek a kérdések ugyanúgy hozzátartoznak a gyermekneveléshez, mint az éjszakai felkelés vagy a pelenkacsere. Saját magunknak kell megoldanunk. Megkérdezhetjük, hogy ki hogyan csinálja, mik a tapasztalatai, de a megoldás a mi kezünkben van. Nekünk kell tudnunk, hogy az adott szituációban – figyelembe véve a körülményeket, a gyermek és köztünk lévő (pillanatnyi és hosszú távú) viszonyt – mi a leghelyesebbnek tűnő döntés. Aztán, hogy az volt-e, majd kiderül. Van, amikor néhány perc múlva, de lehet, hogy hetek, hónapok, sőt évek telnek el, mire egy-egy döntésünk helyességét meg tudjuk ítélni. (Félreértés ne essék, szükségünk van mások véleményére, mert ugye „okos ember más kárán tanul”, tehát beépíthetjük a megkérdezettek tapasztalatait saját cselekvéseink sorába, ráadásul vannak kérdések, amelyek megválaszolásához szakember kell – így elkerülhetetlen a hozzájuk fordulás.)

            Akinek több gyermeke van, az tudja, ezek a problémák leginkább az első gyermeknél (mondhatni kísérleti alanynál) merülnek fel. A családok második, harmadik (sokadik) gyermeke már tapasztalt szülőre bukkan, akinek sem ideje, sem energiája nincs morfondírozni például azon, hogy kivegye-e a csecsemőt, ha sír. Ösztönből cselekszik, a recept szerint, amit már kipróbált — vagy éppen ellenkezőleg, mert esetleg nem vált be…

            Én rendszeresen felvettem a gyerekeket egy-két perc sírás után, igény szerint szoptattam őket, sokat aludtak a mellkasomon, esznek édességet és megvettem nemcsak az ötvenhetedik, hanem a hetvenötödik kisautót is. Jól tettem? Majd az idő eldönti… Egyre azonban mindig odafigyelek: a tőlem telhető módon igyekszem következetes lenni, megszabom a határokat és azokat betartatom a gyerekekkel, s én magam is ahhoz igazodom.

            Hogyan legyek jó anya? Fogalmam sincs, de folyamatosan próbálkozom. „Tanuljuk egymást” a gyerekekkel és élvezzük az együtt töltött időt. Aztán majd a lányom eldönti egykor, hogy alkalmazza-e a gyereknevelésben a tőlem látottakat…

Kép: foter.com

Kérjük, támogasd munkánkat!

Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!

Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás

Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:

 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Életét vesztette Sallai Nóra ötéves kisfia az autóbaleset következtében

Életét vesztette Sallai Nóra ötéves kisfia az autóbaleset következtében

Szeptember 27-én történt a súlyos karambol, melyben Sallai Nóra színésznő és kisfia életveszélyes sérüléseket szenvedett - azóta kórházban ápolták őket. A szörnyű baleset mára azonban felfoghatatlan tragédiává változott.
"A halloween a sátánisták ünnepe!" - egy szigetszentmiklósi óvoda hosszan írt arról, miért nem szabad részt venni benne

"A halloween a sátánisták ünnepe!" - egy szigetszentmiklósi óvoda hosszan írt arról, miért nem szabad részt venni benne

"Hallooween nagyon veszélyes mindenkire nézve. Nem kell átvegyünk semmilyen idegen néptől pogány ünnepeket, szokásokat! Ennek a megemlékezése az méltó a keresztyén emberekhez" - írták egy hosszú posztjuk végén.
Október 2024-ben is a látás hónapja

Október 2024-ben is a látás hónapja

A látás hónapját minden évben megrendezik világszerte, így Magyarországon is. A látás hónapjának kezdetben elsősorban az optikai látásjavítás (szemüveg- és kontaktlencse-viselés) volt a fő témája. Az évek során azonban a látás, elsősorban a látásélesség megőrzésének és javításának figyelemfelhívó hónapja lett. Professzor Dr. Holló Gáborral, a Szemészeti Központ vezetőjével, glaukóma specialistájával a mai alkalommal a 2024. évben is aktuális látásmegőrzéséről és az éleslátást leginkább veszélyeztető betegségekről, valamint ezek korai felismeréséről beszélgettünk.
Minden ultrafeldolgozott élelmiszer káros? A dietetikus válaszol

Minden ultrafeldolgozott élelmiszer káros? A dietetikus válaszol

Egyre többet hallani az ultrafeldolgozott élelmiszerek veszélyeiről, a tájékozottabbak egyenesen a szív-érrendszer legnagyobb ellenségeinek tekintik azokat. Ugyanakkor érdemes tudni, hogy ezek az élelmiszerek nem mind ugyanolyan feldolgozással készülnek, és bizonyos típusaik akár még csökkenthetik is a kardiológiai kockázatokat. Czakó Bettina, a Kardioközpont dietetikusa, okleveles táplálkozástudományi szakember MSc egy új elemzés kapcsán beszélt a témáról.
Megtanulhat-e szeretni az, akit kiskorában elhanyagoltak a szülei?

Megtanulhat-e szeretni az, akit kiskorában elhanyagoltak a szülei?

Gyakran hallani, hogy az a gyermek válhat szeretetteljes és érzelmileg stabil felnőtté, akit megtanítottak szeretni, vagyis aki biztonságos kötődést és szeretetet tapasztalt gyerekkorában. De mi történik azokkal, akik ilyen élményeket nem kaptak? Vajon képesek-e szeretni és egészséges kapcsolatokat kialakítani felnőttkorukban? A pszichológiai kutatások azt sugallják, hogy igen, bár az út gyakran nehezebb és kihívásokkal teli lehet.
A szerkesztő ajánlja