SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Gyermekek a háztartásban 1. rész

Családinet [cikkei] - 2010-07-21
Ugye ismerős az érzés, hogy te vagy a család takarítónője, és egyáltalán nem vagy boldog a rád kényszerített szerepben? Próbáld meg inkább bevonni a gyermekeket a koruknak megfelelő, egyszerűbb háztartási munkákba, mert ezzel erősíted bennük a közösségi szellem kialakulását is.

Sok édesanya önként lemond arról, hogy gyermeke segítsen neki a házimunkákban. Többségük úgy véli, idegtépő próbálkozás mindig valamilyen feladat elvégzésére biztatni a gyermeket, ráadásul egyedül sokkal hamarabb megcsinálja, amit kell.

Tényleg segíteni kellene a gyermekeknek a háztartásban?
A bébiknek és a kisgyermekeknek szükségük van szüleik teljes gondoskodására. Ebből a gyakorlatból kiindulva a szülők még akkor is mindent megcsinálnak szemük fénye helyett, amikor ő már önálló feladatokat is át tudna vállalni. Ne feledd, hogy már egy kis család is olyan közösség, mely csak akkor működik, ha mindenki kiveszi a részét a tennivalókból. Miközben a kisgyermekek neked „segédkeznek”, hamar megtanulják a felelősségvállalást. Egyáltalán nem lényeges a tevékenység jellege, sokkal fontosabb, hogy idejében vond be a gyermekeket a házimunkába, mert ha egy tinédzsert eddig elkényeztettél, akkor nem fogja belátni, miért is lett szükség olyan hirtelen a segítségére.

Mit tanulnak a gyermekek a házi munkából?
Amikor fiadra, lányodra rábízol egy feladatot, hozzásegíted ahhoz hogy kialakuljon benne a felelősségtudat. A sikeresen elvégzett munka öröme erősíti önbizalmát is, ezért ügyelj arra, hogy testre szabott feladatokkal bízd meg, ne követelj meg tőle olyasmit, ami meghaladja képességeit.

Mindemellett megtanulják legyőzni önmagukat, hiszen többnyire inkább játszani szeretnének, mintsem segítenének a háztartásban. Elsajátítják a helyes időbeosztást is, hiszen aki egész nap csak játszik, annak nem marad ideje arra, hogy rendet tegyen a szobájában.

Motiváld a gyermeket a segítésre!
Korán adj neki apróbb feladatokat, mert már egy hároméves manócska is képes közreműködni a terítésben. A kicsik sok tapintatot igényelnek, és egyesek nagyon büszkék rá, hogy önállóan megcsinálnak valamit, mások hamar elveszítik a kedvüket, és akkor szükségük van a segítségedre.

Hagyj némi szabadságot a gyermeknek az elvégzendő tevékenység kiválasztásában, mert sok vitát megelőzhetsz azzal, ha olyan a munka, amelyet szívesen végez. Vigyázz, hamar észreveszi, ha olyan feladatokat bízol rá, amelyeket te magad sem teszel meg szívesen. Sokszor az is jó megoldás lehet, ha felváltva végzitek a munkákat.


Olykor a tiltakozást is el kell fogadnod, ha a csemete belemerült a játékba és éppen nincs kedve együtt főzni veled.

Dicsérd meg a gyereket, ha önállóan elvégezte, vagy különösen szépen csinálta meg a feladatot, motiváció gyanánt kijár neki jutalomként egy kis meglepi! Pénzt ne adj neki, hiszen egy közösségben magától értetődik, hogy mindenkinek megvan a maga dolga.

Légy türelmes a kis segítővel!
Célszerű újból és újból emlékeztetni őt a feladatára, amíg az rutinná nem válik.. Jó, ha néha mi is segítünk neki, mert sokkal szívesebben rakja rendbe a szülővel együtt pl. a rumlis gyermekszobát. Így sokkal jobban megy majd a munka, „sok kéz, hamar kész”, ahogy mondani szokták, és többet érsz vele, mintha egyedül hagyod gyerekedet a romhalmazzal.

Amikor teljesíti a feladatot, azt ne úgy nézd, mintha te csináltad volna, mert ő biztosan nem porszívózik olyan alaposan, mint te. Hunyj szemet fölötte, mert semmi nem veszi el annyira a gyermekek kedvét, mint a folytonos kioktatás és javítgatás.

Milyen jellegű házimunkákban segíthetnek a csemeték?
Sok, szülőt idegesítő apróság adódik a házban. Minél hamarabb tanítod meg a gyerekeket arra, hogy a szennyest a szennyestartóba dobják, annál,hamarabb alakul ki ez a szokás náluk, és ugyanez vonatkozik az asztal leszedésére az étkezések után valamint a szemét kidobására is.

Ne görcsösen keress feladatokat a gyermek számára, inkább nézz körül, mi illene hozzá.
Ne kérj tőle többet, mint amennyire képes! Elég a tennivalókat egyenként begyakoroltatni vele, és amikor az egyik már rutinná válik nála, akkor bízhatod meg a következővel.
 

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja