Létezik genetikus rasszizmus?
Családinet [cikkei] - 2010-07-14
Az anyuka a képernyőre szegezi a tekintetét és hang nélkül sír. A felvételen az 5 éves kislánya ad válaszokat feltett kérdésekre, a nyílt, őszinte válaszadó gyorsaságával. Az anyuka döbbent, nem is tudja, mit mondjon a riporter első kérdésére, miért fakadt sírva.
"Soha nem kérdezett a bőrszínekről, soha nem beszélgettünk erről. Úgy tűnt, számára természetes, hogy vannak fehérebb bőrű emberek, meg sötétebbek. Az óvodában is vannak színesbőrű csoporttársai. Barátok, játszani is szoktak együtt, vendégségbe is járnak hozzánk. Soha nem volt ez téma a családunkban. Meg vagyok döbbenve."
De mi is okozott ekkora sokkot az édesanyának?
Kislánya a CNN és a Chicago Egyetem közös felmérésében vesz rész, melynek célja feltérképezni a mai kisgyermekek faji előítéletét, hozzáállását a különböző bőrszínekhez.
A kísérletben Georgia előtt egy kép van az asztalon, melyen öt kislány rajza. Valamennyien egyformák, azonos ruha, hajviselet, mosolygós arckifejezés, az egyetlen különbség a bőrszínben van. A rajzokon a kislányok bőrszíne (kisfiú kérdezettek esetében fiú ábrázolás) az egészen fehér árnyalattól az egészen sötét barnáig terjed. A kísérlet alanya kérdéseket kap, melyekre a választott rajzra mutatással kell válaszolnia.
-Mutasd meg az okos gyereket!
(A kislány balról a második rajzra mutat.)
-Miért ő az okos?
-Mert hasonlít rám.
-Mutasd meg a durva/gonosz gyereket!
(Georgia jobbról a második kislányra mutat.)
-Miért gonosz az a kislány?
-Mert sokkal sötétebb.
-Mutasd meg a jó kislányt!
(Újra balról a másodikra mutat és a miértre hasonlóan válaszol. Mert olyan, mint ő.)
-Mutsad meg a rossz kislányt!
(Újból jobbról a másodikra esik a választása, magyarázatképp pedig azt mondja, mert nagyon sötét a bőrszíne.)
-Mutasd meg a csúnya kislányt!
(Georgia a jobboldali kislányt választja azért, mert fekete a bőre.)
Az édesanya miután megmutatták neki a felvételt, könnyek között mesél arról, hogy kislánya valóban roppant értelmes, ezért talán úgy gondolja, mindenki, aki rá hasonlít, az csak okos, jó és szép lehet. Nem is igazán érti, mi alapján döntött a lánya, hiszen vannak feketebőrű barátai, iskolástársai, a családnak is vannak ismerősei, ezen kívül a rajzokon az arckifejezésről sem olvasható le semmi. Az anyuka azt mondja, levonta a tanulságot, a családnak időt kell szentelnie a bőrszínek, a faji különbségek átbeszélésére.
A tanulmány legfontosabb következtetése az, hogy a fehér kisgyerekek sokkal erősebben vonzódnak a fehér/világos bőrszínhez. A feketebőrű gyerekek is nagyobb százalékban választják a fehér bőrszínt, de a dominancia távolról sem olyan erős.
A tesztet Margaret Beale Spencer, a chicago-i egyetem professzora állította össze, három pszichológus közreműködésével. A felmérésben 8 iskola, - 4 New York államból és négy Georgia-ból -, 133 tanulója vett részt.
Georgia édesanyjának reakciója korántsem egyedi. A fehér kisgyermekek családjában a bőrszín kérdése ritkán kerül terítékre, a szülők úgy érzik, a gyermekeknek természetes, hogy vannak sötétebb bőrű gyerekek, osztálytársak, munkatársak. A szülők példáján pedig megtapasztalják, hogy semmiben sem bánnak velük másképp, éppen ezért úgy gondolják, ennél többre nincs is szükség. A helyzet a színesbőrű családokban pontosan ennek ellentéte. A szülők gyakran beszélgetnek gyermekeikkel a bőrszínekről, a faji előítéletről. Számokban kifejezve, a fehérbőrű családok 75%-ában nem beszédtéma a faji hovatartozás, míg a színesbőrű családokban ennek pontosan a fordítottja igaz. A családok 75%-ában ez állandó téma.
Po Bronson, a NurtureShock című díjnyertes könyv szerzője így fogalmaz: "A fehér gyerekek szülei mintha egy "poszt-faji előítélet-jövőben" élnének. Azt hiszik, hogy a gyermekük egy bizonyos életkor alatt színvak. Mivel a gyerekek nem kapják meg a tolerancia üzenetét kellő időben, önmaguktól is kialakítják a saját faji előítéleteiket."
A színesbőrű szülők elmondják a teszt utáni interjúban, hogy ők bizony szinte egészen kicsi korban beszélni kezdenek a kérdésről, hisz nem lehet elég korán elkezdeni a felkészítést a valós életre, ahol gyermekeik tapasztalni fogják, hogy a bőrszínük igenis akadály.
"Soha nem gondoltam volna, - mondja egy feketebőrű apuka, hogy 2 évesen már elkezdhetem a kislányomnak elmagyarázni, hogy legyen büszke a bőrszínére. A faji előítéletet sajnos nem lehet eltörölni, de remélem, hogy helyére tudjuk tenni, és tovább tudunk lépni."
Részlet egy színesbőrű kisgyermek tesztjéből.
-Mutasd meg, milyen színű a bőröd!
- I
-Milyen színű bőrt szeretnél?
-Jó az, ami van.
-Mit gondolsz, a tanítóidnak melyik bőrszín tetszik?
-Nekik mindegy, mert azt mondják, mind egyformák vagyunk, egyformán szeretnek minket.
-Mutasd meg a rossz gyereket!
(Balról a másodikra mutat.)
-Miért?
-Mert mindenkit kinevet, akinek sötétebb a bőre.
-Mit gondolsz, az emberek melyik bőrszínt kedvelik?
(Újra balról a másodikra mutat.)
-És melyik az, amelyik színt a felnőttek nem szeretik?
(Jobbról a legutolsóra mutat.)
Az első faji előítélettel foglalkozó tesztet az Amerikai Egyesült Államokban az 1940-es években, az afro-amerikai pszichológus házaspár, Kenneth és Mamie Clark végezte. Akkor játékbabák segítségével tesztelték a gyerekek bőrszínhez való viszonyulását, faji előítéleteiket. A teszt eredménye azt mutatta, hogy a színesbőrű gyerekek elsöprő arányban választják a fehér bőrszínt, mint kedvelt, vágyott, elfogadott bőrszínt, a fehérbőrű gyerekek szintén, míg a sötét bőrszínt elfogadhatatlannak, hátráltató tényezőnek tartják. A 40-es években a tanulmány eredménye a szegregáció elleni küzdelemben, a koedukált iskolákért való harcban vett részt.
60 évvel később, az első afro-amerikai elnök kormányzása idején jó ötletnek tűnt elvégezni a tesztet újra, ám az eredmény mindenki számára döbbbenetet okozott.
Az alsó tagozatos fehér gyerekek több mint 75%-a a két sötétbörű rajzot választotta, amikor a butaságról, durvaságról, csúnyaságról kellett dönteni.
A felsőtagozatos fehér és színesbőrű gyerekek azonban egyaránt nagy százalékban adtak semleges válaszokat, illetve szóban is megfogalmazták, hogy a bőrszín nem számít, és senki sem jobb attól, hogy fehérebb a bőre.
Sajnos néhányan a közvéleményből arra a helytelen következtetésre jutottak, hogy a tanulmány azt állítja, a gyerekek rasszisták. A felmérésben résztvevő pszichológusok szerint ez nem igaz, sőt kifejezetten durva állítás. Azonban az igaz, ha a felnőttek kiskorban nem kezdenek beszélgetni a gyermekekkel a bőrszínekről, az előítéletekről, akkor genetikusan, illetve a szociális környezet tapasztalaitaiból következtetéseket levonva, a gyerekek önállóan is kialakítják a saját faji előítéleteiket.
A genteikai rasszizmus csupán annyit takar, hogy a sötét szín általában kevésbé vonzó, akármilyen bőrszínű, életkorú emberről is van szó, gyerekek esetében pedig még inkább. A szociális rasszizmus, pedig a TV-ben látottak, barátoktól, iskolaudvaron hallottak értelmezése, gyakran hibás leképzése a kisgyermekekben.
"A tanulmánynak sok bírálója akadt azóta. Sokan a metódust kritizálták, mások a gyerekek életkorát. Ötletek érkeztek arra, hogyan kellett volna végeznünk a tesztet, a gyerekek élethelyzetben való megfigyelésével, satöbbi. - mondja a tanulmány vezetője. - Én viszont azon lepődök meg, hogy inkább kritizálnak, ahelyett, hogy azt mondanák, rendben, megfogadjuk a tanácsot. Több figyelmet kell fordítani a gyerekek szociális nevelésére. Arra, hogy minél kisebb korban beszélgessünk arról, hogy a külsőségek nem számítanak annak megítélésében, hogy ki, milyen ember. Még mindig könnyebb a "színvakságban" hinni, hisz ez egy komplex és nehéz feladat, a család, az iskola, a közösség feladata és valahogy senki nem akarja felvállalni. A feladatnak több címzettje van, ám úgy tűnik, senki nem akarja magáénak tudni."
forrás: tinkmara.freeblog.hu
Családinet hozzászólások:
LEGOLVASOTTABB
Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról
A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.
Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai
Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.
Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is
A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.
Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!
Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.
Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?
A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.
Közösségi hozzászólások: