Egy kezdő iskolásnak a legfőbb gondja, valljuk be, még most is a játék. Ha az oktatási rendszerünk is tudomást venne erről, talán megérhetnénk, hogy a gyerek számára a tanulás az iskola falain belül maradjon. Otthon már tényleg csak játszana, beszélgetne a családdal. Így tudna  a legjobban segíteni a család is.

Sajnos ma még nem így működik a rendszer, bármilyen kicsi az iskolásunk, mázsányi táskákat cipel naponta a hátán oda-vissza. Otthon aztán újra le kell, hogy üljön és tanuljon. Első osztályban még nem kell a hagyományos tanulásra gondolnunk, hiszen ekkor még az ehhez szükséges alapvető készségek elsajátítása van folyamatban (írás-olvasás). Eleinte tehát tényleg kell segíteni a tanulónknak. Ő még sosem írt leckét, sosem tanult verset egyedül. A legelső gond az, hogy még el sem tudja olvasni, mi a feladat.

Kezdjük az elején: ha úgy tudjuk megoldani a napirendünket, hogy csemeténk napközis lesz, akkor ott már meg is tanulja kialakítani a saját rendszerét, ott megmondják neki mit csináljon, aztán ellenőrzik a leckét. Ezek után a lelkesebb szülők még otthon is előveszik a tankönyveket, a feladatlapokat, gyakorló füzeteket, és folytatják a munkát. Pedig ilyenkor aztán már tényleg csak egy kis kikapcsolódásra van szüksége a fáradt nebulónak. Ha fontosnak érezzük, akkor úgy beszéljük meg a nap eseményeit, hogy közben végignézzük a táska tartalmát: ezt olvastuk olvasás órán, ezt írtuk íráson, megcsináltuk ezt és ezt matekból. Ha végignéztük, tegyük is el a táskát, persze pakoltassunk be másnapra. Aztán irány a játszótér, a bringa - a szabadság.

Ha abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy már a délutánt is együtt tölthetjük a gyermekünkkel, akkor a mi feladatunk a tanulás megtanítása. Először hagyjuk a csemetét szusszanni, ebédeljünk, beszélgessünk, futhat is egy-két kört, hogy levezesse a délelőtt összegyűlt fölösleges energiákat (a napközisek is játszanak a tanulás előtt egy órácskát). Ha már újra képes koncentrálni, odafigyelni, akkor nézzük meg, mi  is volt délelőtt. Eleinte lapozzuk át együtt a könyveket, beszéljük meg mi volt az adott tárgyból az órai munka, mi lesz a házi feladat (legelőször még nekünk kell elolvasni a feladatokat, mert a kicsi még nem tud olvasni). Készítsük össze az írásbeliket. Az már legyen a gyerek joga, hogy eldöntse: előbb a szóbelit akarja megcsinálni (ez elsőben a hangos olvasás, néhány vers megtanulása), vagy az írásbelit. (Fontos megjegyezni, hogy a későbbiek során eljön az az idő, hogy az írásbeli megoldásához szükség van a szóbeli megtanulására, hiszen ebben vannak a megfelelő információk.) Ha megbeszéltük, mi a feladat, akkor hagyjuk, hogy a gyerek leüljön egyedül megoldani a feladatokat, de álljunk rendelkezésre, bármikor kérdése van. Ne álljunk, üljünk mellette, hadd szokja meg az önálló munkát, még ha ez eleinte több időbe is telik! Tehetünk az asztalára, falára egy órát, lássa mennyi idő telik el egy-egy feladattal, mikorra kellene elkészülnie.

Ha elkészült a házival nyugodtan nézzük át, hívjuk fel a figyelmét a nagyon szép, jó megoldásokra, de mutassunk rá a hiányosságokra, hibákra, javítani valókra is. Nem baj, ha egy-két apróbb hibát bennehagyunk a leckében, egy jó pedagógus úgyis megbeszéli az órán a házi feladatokat. Ha úgy gondoljuk, hogy elkészült a lecke, akkor be kell pakolni a másnapi tankönyveket. Az elsősöknek ötletes, rajzos az órarendjük, ezt hamar megtanulják. Hagyjuk, hogy minél hamarabb ő rakja be a szükséges könyveket/füzeteket, és csak utána ellenőrizzük. Ha jól működik a kialakított rendünk, akkor egyre inkább vonuljunk ki a gyerek feladataiból, tényleg csak akkor forduljon hozzánk, ha már egyedül nem boldogul, segíteni kell. Ha nem tanul meg egyedül leckét írni, tanulni, akkor a magasabb osztályokban egyre több nehézsége lesz, hiszen egyre inkább a szellemi tudást kell gyarapítani. Ehhez el kell olvasni a tankönyvi anyagot, utána megoldani a hozzá kapcsolódó feladatokat. Ha megszokja, hogy a szülő olvas (olvastat), önállóan nem fog lépni, csak várja, hogy a fejébe szálljon a tudás.

Persze minden gyerek más és más. Van, aki már tud olvasni, mire iskolába kerül. Van, aki eleve önállóbb, van aki több segítségre szorul. Van, aki többet bír, és megoldana minden feladatot, van, aki azzal is megszenved, amit muszáj megoldani. Ha lelkesebb a gyermekünk, akkor vigyázzunk, ne dolgozzunk előre, mert ezzel az órai munkáját megzavarhatjuk. A korábbi feladatokból biztosan akad olyan, amit kihagytak, de rengeteg feladatlap, foglalkoztató, gyakorló munkafüzet kapható. Ha szükséges, szerezzünk be ilyeneket, ebbe dolgozhat nyugodtan a nagyobb munkabírású gyerek is. Minden szülő maga dönti el, hogy lesz a legjobb a családnak. A lényeg, hogy a gyerek nyugodtan tudjon készülni, aztán nyugodtan tudjon menni is az iskolába. Ebben segítsük!

Jó tanulást!