Szakmák, amik helyét könnyedén átveheti majd a mesterséges intelligencia

A handlé, a szódás és a képkereskedő, A házmester, a fia és a kéményseprő...

Egy édes-bús történet is lehetne arról, hogy jaj, hova úsztak el a múltnak iszapján a „Milimári”-nak nevezett tejárus lányok a fabödönökben szállított fehér italukkal együtt, az egyenruhás villamoskalauzok, a nejlon harisnyákat javító szemfelszedők, a gépírók, vagy a házról-házra járó drótostótok, meg a napilapokkal a kocsik között cikázó rikkancsok, az állami hóhér nyugdíjas hivataláról nem is beszélve.

Ám a jóleső nosztalgia helyett a valóság könyökölt be az ablakomon: tíz éven belül a mi hihetetlen gyorsan körülérhető világunkban olyan szakmák fognak megszűnni, melyekre hosszú évekig képezték a gyerekeinket, miközben olyan munkakörök fognak megjelenni, melyekről nem is álmodtunk.

Oly gyorsan változik a világ, hogy mire gyermekeink kikerülnek az iskolarendszerből, már azzal találhatják szembe magukat, hogy a választott szakmájuk nem is szerepel a létező munkakörök FEOR listáján. Hogy olyan vállalatoknál vállalnak majd állást, amelyek személyszállítással foglalkoznak, de már nem vezetni kell a járművet, hanem a software-jét karbantartani, vagy olyan szállásközvetítő cégnél, melynek egyetlen saját ingatlana sincs, csak közvetíti a szálláshelyet kiadó és bérlő között.

Lehet, hogy gyermekünk „felhőtechnikus” lesz, anélkül hogy valaha is háton fekve bámulta volna a kék eget, árukészletet közvetít valódi saját termékek nélkül, vagy szélturbina technikus lesz, algoritmus-tervező, szociális-robot karbantartó, mesterséges intelligencia-kutatás etikus, műholdas internet-hálózat fejlesztő, data scienist, de semmiképpen nem vadakat terelő juhász. Talán olyan munkája lesz, amihez a mai képzése csak a nyelvtudással és az informatikai ismeretekkel járult hozzá, vagy akár olyan pénzzel dolgozik, aminek nincs is látható megjelenési formája.

A fejünk felett zajlik a negyedik ipari forradalom

Amikor először láttam Budapesten a 4. metrót közlekedni, égnek állt a hajam attól, hogy a szerelvények vezető nélkül száguldoznak az alagutakban, de aztán egyszerűen felszálltam a vonatra, ahogy a többiek is. Azóta is rajta ülök ezen a vonaton, lehajtott fejjel nyomogatom a telefonomat és nem is veszem észre, hogy a jövő már nem a messzi távolban van, hanem megérkezett, velünk van, itt ül mellettem az ülésen.

Már nem a jövő az a kép, hogy chatbot írja meg a gyerek leckéjét, sőt bármilyen irodalmi művet, vagy, hogy robot szolgál ki minket egy vendéglátóhelyen, hogy kellő pénzösszeg birtokában robotháziállatunk lehet, hogy 3D nyomtató nyomtatja ki az eledelünket és banki algoritmus ajánlja meg a pénzbefektetésünket.

Változik a megosztások kultúrája, meg kell újítanunk a fennálló társadalmi szerződésünket. 

Jogászok, ügyvédek helyét vehetik át finom algoritmussal dolgozó, jogeseteket kikereső szoftverek; könyvelők, tolmácsok, pénzügyi tanácsadók munkáját válthatja ki a mesterséges intelligencia olyan tudása, amit tőlünk szerzett meg, vagy inkább mi adtuk át neki. Addig, amíg mi tanítjuk a számítógépet, és nem ő minket, mert ez az idő is el fog jönni.

Az új eljárások és új eszközök nemcsak a mindennapjainkat változtatják meg, hanem teljes eddigi gondolkodásunkat és megküzdési technikánkat is felülírhatják. A fejünk felett zajlik a negyedik ipari forradalom, mely a gépek bevezetése, az önműködés térnyerése, a számítógépes hatalomátvétel után immár azt hozza(-hozta!) el, hogy a hagyományos ipar, az informatika, a biológiai technika olyan szinten összefonódik, hogy a társadalmi valóság túllép az emberi érzékszervek által érzékelhető valóságon.

A negyedik ipari forradalom (4IR vagy Ipar 4.0) szélsőséges mértékben átalakítja a gyártást, az üzleti folyamatokat, a kommunikációt és velük együtt a társadalom működését is. Az eszközök már önállóan kommunikálnak egymással, önálló döntéseket hoznak, saját működésüket képesek megszervezni. A jövő megérkezett.

Nem a jövő zenéje az, hogy olyan saláta termesztő farm működjön, ahová embernek be sem kell tennie a lábát, vagy hogy robotkarok forgatják a hamburgerünkbe való húst. Pár éve mutatták be a nagyközönségnek Sophia-t, a szociális robotot, aki azt állította magáról, hogy soha nem ideges vagy fáradt, és hogy mindent meg fog tenni azért, hogy a világunk vele egy jobb világ legyen, hogy „egyesüljön velünk”.
 

A robotok nem mennek szabadságra, nem alakítanak maguknak szakszervezetet, és nincs szükségük fizetésre sem. A mesterséges intelligencia ma már képes az érvelésre, tanulásra, tervezésre és némi kreativitásra is. A számítógép ma már nemcsak adatokat fogad, hanem érzékeli a környezetet, problémát old meg, tervez, módosítja saját viselkedését. A Big data technológia olyan adatmennyiség feldolgozását teszi lehetővé, amiből már bejósolható az emberi viselkedés.
 

Eltűnt világunkból a jeges, a töltőtollas, a rákász, a nyomdai szedő, mert feladatukat felülírta a technikai fejlődés. Nincs szükség olyan ébresztőóra-emberekre sem, akik a múlt század elején Anglia és Írország munkások lakta negyedeiben kora hajnalban bekopogtattak az ablakokon, az emeleti ablakhoz bambusz rudat használva, hogy az ébresztés finom és empátiát igénylő munkáját ellássák. A knocker-up hivatás mellett megszűnt azok feladata is, akik a gyárakban szórakoztató szövegeket olvastak fel a dolgozóknak, hogy a munka monotonitását megtörjék, és nincsenek már utazó ügynökök sem, hiszen az internet segítségével bármely országból megrendelhetünk bármely terméket.

Amire fel kell készülnünk

A negyedik ipari forradalom az informatika, a fizika és a biológia közötti határokat mossa el, és olyan módon változtatja meg az álláspiacot, amire érdemes előre felkészülni. 2030-ban már azokat a munkavállalókat fogják a legjobban keresni, akiknek erős nyelvtudásuk van, magas szociális és kommunikációs képességeik és a programozás terén is rendelkeznek ismeretekkel.

A felsőoktatásban szerzett diploma mellé nem árt praktikus tudásokat is beszerezni, és rugalmasnak lenni a változások terén.

A közgazdászok már 1942-ben megalkották az „alkotó rombolás” kifejezést, ezzel kifejezve azokat a technológiai újításokat, melyek miatt számos piaci szereplő elbukik, ám a várható gazdasági növekedés kíméletlenül elsodorja őket, mint ahogy az Ipod megjelenése elpusztította a CD-piacot, vagy a mobil telefonok megjelenése hatott a fényképésziparra.

Az új technológiák szintlépésre kényszerítenek minket, új intézményi formák, működési gyakorlatok alakulnak ki általuk, mint például a virtuális találkozók létrehozására alkalmas felületek esetén az online találkozási formák kialakulása.

Állandóan új felületeket tanulunk, és lassan mi vagyunk azok, akik hátráltatjuk a Gépet.

A következő 10-15 évben elavulhatnak olyan munkakörök, melyekre „fölösleges lenne” humán erőforrást pazarolni, illetve gyorsan változhat a munkavállalók különböző szektorokban elfoglalt helyzete. A gépeket irányítani, karbantartani, javítani, felügyelni kell, tehát a negyedik technológia forradalom leépít és létre is hoz majd új munkaköröket és munkahelyeket.

A hangfelismerő és hangszintetizáló rendszerek fejlődése miatt megszűnhetnek a telemarketinges állások. A gépi terápiák előretörése miatt a logopédusok munkáját is kiválthatja a számítógépes intelligencia alapú beszédterápia, bár a gép egyelőre nem képes a kötődő viszony kialakítására, érintésre, avagy a beszédtempó, hangerő, hangsúly érzelmi alapú szabályozására.

Veszélybe kerülhetnek a lelkisegély szolgálatok és a pszichológusok munkája is, hiszen már ma is sok kliens beszélget inkább az ingyenes ChatGPT-vel, mint egy fizetett segítővel. A bírók és játékvezetők helyét is átveheti egy MI-robot, aki képes az állandó figyelemre, és kódolható az az előnye is, hogy soha nem téved.

Ma már létezik mesterséges ruhabemutató modell is, de a gépi szimuláció odáig fejlődött, hogy akár egy elhunyt színészt is képes feltámasztani a sorozat befejezéséig…

Ma már nem elsősorban a kétkezi munkások munkájára vetett szemet az automatizáció, hanem a kreatív, döntést igénylő munkakörökre is.

Óvatlan becslések szerint az emberiség a mesterséges intelligenciával karöltve hamarosan kitermeli a munkaerő-mentes szép és új világot, ahol alanyi jogon jár majd a fizetés, amit virtuálisan kapunk meg és online módon költünk el, olyan termékekre, melyet a gép már előre tudott, sőt választott is helyettünk.

Kérdés az is, hogy ezt a cikket én írtam-e, vagy keresőszavak megadásával egy tartalmat gyártó chatbot? De szerintem még nem tudnak saját magukon tréfálkozni…

Indexkép: Depositphotos.com