Az első csók - Kiskamasz gyerekeink érzelmi nevelése
Beszélgethetnek a szülők és gyerekeik az első csókról és általában a nemiségről? A válasz: igen. Sőt úgy hisszük, hogy beszélni kell róla, hiszen a manapság felnövő gyerekek két véglet között őrlődnek: egyrészt a média végeláthatatlan mennyiségben kínál szexuális tartalmú képeket, másrészt az életükben részt vevő felnőttek (elsősorban a szülők és a tanárok) a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek kerülni a témát. Bizonyos híradásokból kiderül, hogy a gyerekeinknek olyan tapasztalataik vannak a virtuális szex terén, amilyeneket mi, mai felnőttek sosem tudtunk volna elképzelni, nem csoda, ha elveszettnek és tehetetlennek érezzük magunkat e hírekkel szemben. Felkészületlenek vagyunk. A gyerekeink órákon át nyomkodják az okostelefonjukat, olyan alkalmazásokat és közösségi oldalakat használnak, amelyeket alig ismerünk, és amelyeket ha akarnánk, sem tudnánk ugyanolyan könnyedséggel használni, mint ők. Mit tegyünk hát? Dobjuk be a törülközőt? Vagy iratkozzunk be egy tízéves továbbképzésre csúcstechnológiákból? Könyvünk a két véglet közötti kompromisszum, amely segít tisztázni magunkban, milyen szerepet szeretnénk játszani gyerekeink érzelmi és szexuális nevelésében.
Nem számít, hogy a csemetéink kicsik, kiskamaszok vagy már elég nagyok ahhoz, hogy túl legyenek az első szexuális tapasztalatokon. Mindenképp azt ajánljuk, hogy az alapoktól induljunk: az első csóktól, a párkapcsolat első intim mozzanatától. Gondoljunk vissza a saját történetünkre, az első csókra, amelyet fiatalkorunkban átéltünk! Hogyan jutottunk el odáig? Hogyan készültünk rá? Mit tennénk másképp, ha visszamehetnénk az időben? Miért emlékszünk vissza rá évek távlatából is úgy, mint érzelmi életünk egyszeri, megismételhetetlen pillanatára?
Nagy valószínűséggel azért, mert határt húz az előtte és az utána, az „akik voltunk” és az „akik (többek között ennek a lépésnek köszönhetően is) lenni próbálunk” közé. Ha visszagondolunk a személyes élményeinkre, könnyebben megérthetjük, mire van szüksége a gyerekünknek ahhoz, hogy jobban élje majd meg az első csókját, vagy más fényben lássa, ha már megtörtént. Hogyan beszéljünk neki az első csókról? Úgy gondoljuk, öntudatlan könnyedséggel kell megélni, nem tudva, mi vár ránk, és csak akkor felfedezve, amikor megtörténik? Vagy meg vagyunk győződve arról, hogy egy olyan útnak a célja és a kiindulópontja is egyben, amelyen minden lépés szándékos, tudatos, és erősíti az önismeretet?
Ez a könyv segít megválaszolni ezeket és az ezekhez hasonló kérdéseket, hogy csemeténk mellett tudjunk állni a nemiség felfedezése felé vezető úton. Ugyanakkor művünket nem csupán szülőknek szánjuk, jóllehet gyakorlati szempontból hozzájuk szólunk, hanem azok a tanárok is hasznosnak találhatják majd, akik szeretnék támogatni diákjaikat a felnőtté válás kritikus időszakában. Mert a szexualitás elhallgatása nemcsak az anyákat és az apákat érinti, hanem minden olyan felnőttet is, aki fontos szerepet tölt be a gyerekek életében, és akitől irányadást várnak.
És mindenekelőtt: a könyv segít megértetni gyerekeinkkel, hogy az első csók nagy lépés, nem szabad túl könnyelműen venni. Szerelemről lévén szó, törődést és odafigyelést kíván. Ha megcsókolnak valakit, érzéseket és izgalmat ajándékoznak neki, ám nagy a különbség a szerelmesek csókja és egy futó, eltékozolt csók között. Ennek megértése elengedhetetlen ahhoz, hogy a kamaszok felismerjék, mi a helyes. Az ő gondolataik és érzéseik alapozzák tehát meg, hogyan képzelik el, álmodják meg és készítik elő ezt a felnőtté válás során oly döntő pillanatot.
További információ:
https://mora.hu/konyv/az-elso-csok-kiskamasz-gyerekeink-erzelmi-nevelese/
Kérjük, támogasd munkánkat!
Ha szeretsz minket olvasni, ha csaltunk már mosolyt az arcodra, ha segített már neked valamelyik szakértõnk, vagy ha egyszerûen Te is fontosnak tartod, amit csinálunk, kérjük, támogasd munkánkat!
Banki átutalással:
Magnet Bank 16200106-11697987
Kedvezményezett: Családi Háló Közhasznú Alapítvány
Közlemény: Média támogatás
Vagy bankkártyás fizetés Simplepay-el az alábbi gombra kattintva:
Közösségi hozzászólások: