Lássunk hozzá!

Az év utolsó napján sokan újévi fogadalmakat fogalmaznak meg önmaguknak, amelyek legfőképp változtatásokra irányulnak. Olyan feladatok ezek, amelyeket szeretnénk betartani, vagy amelyeken szeretnénk változtatni, mert nem juttatott közelebb bennünket céljaink eléréséhez. A nevezett tevékenység már önmagában is jónak mondható, mert azok, akik saját maguk számára fogalmaznak meg változtatásra irányuló tennivalókat tisztában vannak vele, hogy a változás jó, kell és elengedhetetlen. Ha listát szoktunk írni a vezetett naplónkba vagy blogunkba minden évben rendszeresen, akkor vissza tudjuk nézni, hogy valójában mi is teljesült a fogadalmak közül és értékelhetjük magunkban azt, hogy mennyire vettük komolyan a kijelentéseinket az előző évben. Ha még nem tettünk ilyet eddig, akkor sem késő elkezdeni! A legfontosabb, hogy a realitásokat szem előtt tartva tegyük ezt meg, mert akkor kisebb az esély a csalódásra.

Kerüljük el!

Ne panaszkodjunk egyfolytában a múlt sajnálatos eseményein és ne csak a rossz dolgokat hangsúlyozzuk az elmúlt évből. Miért? Azért, mert ha gondolataink zömét a megtépázott, negatív életérzések teszik ki, akkor egyre depressziósabb kedélyállapotba kerülünk és borúlátóbbak leszünk még a jövővel kapcsolatban is. A gondolataink ne csak a veszteségek, sikertelenségek, átélt betegségek körül forogjanak még akkor sem, ha teljesen kilátástalannak érezzük helyzetünket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne figyeljünk oda a ránk háruló teherre, amelyekkel nekünk kell megbirkóznunk, hiszen minden nehéz élethelyzetben vannak mellettünk családtagok, barátok, de tisztában vagyunk vele, hogy a nehézségekkel saját magunknak kell megküzdenünk. Próbáljunk arra gondolni, hogy mindig voltak olyan „nehéz idők”, amelyekből még nagyobb veszteséggel kerültek ki emberek.

Ha szülőként élünk át nehéz pillanatokat mostanság, akkor szintén el kell kerülnünk azt a szituációt, amelyben a sikertelenséget, meddő elképzeléseket sugározzuk gyermekeink felé, ugyanis ők az ilyen jellegű történésekből a bizonytalanság felé vezető úton olyan élethelyzetekbe juthatnak – főként, ha kamaszokról van szó -, amelyek számos értelemben veszélyt jelenthetnek részükre a jövőben. A drog, az alkohol és egyéb nem legális örömforrások nem valós „doppingolt érzéseket” kelthetnek bennük és belekerülhetnek egy olyan spirálba, amelyek azzal, hogy nem igazi élvezeteket élnek meg elvakíthatják realitásukat.

Csak a szépre emlékezzünk!

Gondoljuk végig hónapról hónapra, hogy milyen csodaszép és nagyszerű dolgok is történtek velünk az idén. Ha mélyebben belegondolunk a velünk és gyermekeinkkel történt mozzanatokba, akkor rá fogunk jönni arra, hogy mindig volt olyan esemény, aminek örülhettünk. Gyűjtsük össze és gondoljuk át, hogy miért is volt jó karanténban lenni, home office-ban dolgozni, segíteni az idősebbeknek a bevásárlásban, több időt tölteni gyermekeinkkel. Esetleg rájöhetünk arra is, hogy kevesebb volt a rohanás, több volt a nyugalom pedig anyagi veszteségek is értek bennünket. Felfedezhettük Magyarország szépségeit, élvezhettük a magyar vendéglátósok által nyújtott Hungarikumokat, a múzeumok kínálatát. Rábukkanhatunk az emlékeink között arra is, hogy több könyvet vehettünk a kezünkbe, élhettünk a hobbinknak, elvégezhettük a rég halogatott nagytakarítást és selejtezést, szépítgethettük a kerteket és maradt időnk sportolásra, filmnézésre is. Biztosan van köztünk olyan szülő, aki megélhette azt is, hogy elmaradtak a reggeli rohanások, dugóban állások, helyette viszont a közös reggelik kerülhettek előtérbe nyugalommal fűszerezve.

Optimista jövőkép

Az idei év sokszínű és szép élményeit felhasználva próbáljuk meg felépíteni örömteli jövőképünket a következő évre! Söpörjük ki no nem az emlékeket, hanem a számunkra nehezen megélt, nyomasztó életérzéseket, amelyek oly sok álmatlan éjszakát okoztak! Lássuk meg gyermekeinkben a csodát, ültessük el bennük a vágyakozást a szépre és jóra, hogy felnőve csak olyan történelmi pillanatként emlékezzenek vissza erre az évre, amely nehézséggel is meg tudott küzdeni világunk összefogással és sokszor erőn felül álló teher alatt. Sokan váltak modern hőssé, akikre méltán lehetünk büszkék és legyenek ők is a példaképek a felnövekvő nemzedéknek!

Fotók: Engin Akyurt-tól, Gerd Altmann-tól és Gino Crescoli-tól a Pixabay-en