Lehetett volna másként nevelni?

Igen. És nem. Mindkét válasz helyes. Egyáltalán nem biztos, hogy a vonaton a kislánynak az anyja tényleg „csicska otthon”, de ha a gyerek fejében ez megfogalmazódik, akkor bizony bajok vannak. A kamaszok kegyetlenek és nagyon jól látják a dolgokat. Azért tud fájni minden mondatuk, mert pont a legelevenebb fájdalmainkba üt bele, és kíméletlenül teszi. Jól ismernek bennünket, ahogy mi is őket. És ebben az életkorban minden egyes ilyen ismeret egyben fegyver is.

Vekerdy is megmondta – a kamaszt már ne neveljük, csak szeressük

Szeretni őket sokszor nagyon nehéz, hiszen magukat sem szeretik. Olyan eszmék rabjai, amelyekről mi már tisztán látjuk, hogy totális hülyeség, de nekik még fontos. És úgy kell őket szeretni, a hülye eszméikkel, a lelki megingásaikkal együtt, ahogy éppen vannak. Hogy ez mindig lehetséges-e? Talán Jézus vagy Buddha tudná – de a szent iratok szerint egyiküknek se volt gyereke, pláne nem kamasz. Mert akkor lehet, hogy hátra maradt volna, hogy ők sem bírták … Törekedni lehet rá, hogy mindig megértést adfunk akkor is, ha ez nem kölcsönös, de megvalósítani szinte lehetetlen. Sőt! És ha megpróbáljuk, nagyon könnyen a hatása alá kerülhetünk …

A csicskaság alapja, ha hagyod uralkodni magadon

Amikor ezeket a szép mondatokat olvassuk, hogy a kamaszt szeressük, meg fogadjuk el, könnyen eshetünk abba a hibába, hogy azt hisszük, a szeretés az, ha azt hagyjuk, amit ő akar. Akkor leszünk jó szülők, ha a gyereknek mindene megvan. Legyen neki igaza. Vegyük meg a legújabb játékkonzolt, a legmenőbb telefont, még akkor is, ha magunknak egy éve nem vettünk egyetlen új ruhát sem, vagy hónapok óta nézünk egy könyvet a kirakatban. A gyerek pontosan látja, hogy az irányítást a kezébe helyeztük. És neki semmit nem is kell tennie azért, hogy ezek meglegyenek.

• Lehet, hogy még a szobáját is kitakarítod?
• Lehet, hogy még az uzsonnáját is te készíted?
• Lehet, hogy semmilyen házimunkában nincs feladata?
• Lehet, hogy nem járul hozzá a közös élethez semmivel?
• Lehet, hogy csak kivesz belőle, de bele semmit nem tesz?
• Lehet, hogy ha megkéred valamire, soha nem fogja megtenni, sőt még vissza is dumál?

Ha a fenti sort tudnád folytatni, akkor bajban vagy. Mert a gyerek csicskát csinált belőled. Mint a kislány a vonaton.

Tedd tisztába a dolgokat

A világ akkor működik egészségesen, hogyha van csere. A kisbaba ránevet az anyukájára, és szereti. Az anyuka ránevet a kisbabára és szereti. Ez egy csodálatos csere. A kisgyerek hoz a játszótéren egy csillogó kavicsot. Odaajándékozza a mamának – de vajon a mama mit tesz ilyenkor? Megérti-e, hogy a gyerek szívesen adna valamit az ő kis világából azért, hogy az anyuka sokat ad neki? Amikor a kisgyereknek kavicsa van, akkor a kavics az érték, amit adni tud. Ha készít egy rajzot, akkor az az érték, amit adni tud. Ha megtesz valamit értünk, az egy érték, amit adni tud. És így tovább.

A kisebbek még örömmel segítenek – olyankor kell megérteniük, hogy a segítés lassan feladattá nemesedik. Ő már olyan nagy, hogy ki kell hogy vegye a részét a munkákból.

Egy óvodás ügyesen szét tud válogatni szennyes ruhát szín szerint.

Egy kiscsoportos tudja adogatni a mosott holmit.

Egy alsós, önállóan elviheti a szemetet a tárolóhoz, felelősséget vállalhat egy kisállatért.

Egy felsős már akár önállóan ki is teregethet, vagy felmoshatja a konyhát, de mindenképp rendben kell tudja tartani a szobáját.

Egy középiskolás már nyugodtan főzhet magának, készíthet ételt másnapra, vásárolhat, moshat, vasalhat, porszívózhat. Erre az életkorra minden feladatot képes megcsinálni és szüksége is van rá, hogy a feladatai meglegyenek.

Ne vedd át a feladatát!

Nem tudom, tudtad-e? Ha nem, akkor most szólok … ha csak egyetlen egyszer is átveszel egy feladatot valakitől, legyen az munkahely, vagy a háztartásod, akkor onnantól az a feladat a tiéd. Egészen addig, míg vissza nem adod neki. Ha a gyerek megkér, hogy vidd most ki te a szemetet, mert ő nem tudja – és az indok reális – akkor te nyilván megteszed, mert nem akarsz büdösben lenni. Nem is túl nagy dolog. De figyelned kell, hogy ha újra megtelik a szemetes, akkor add vissza a feladatot, kísérd végig, hogy megtörténjen. Ha nem így teszel, egyszerűen a nyakadban landolnak ezek a dolgok. (A munkahelyen is ez van! Légy résen!)

Fotó: Hans Braxmeier képe a Pixabay -en.

Ne takaríts nála!

Ha a pizzás dobozokban az ágy alatt, a koszos zoknik mellett önálló mikro-univerzumok születnek és halnak ki, és 10 cm magasságban jár a mocsokban, akkor sem. Előbb-utóbb megunja. Monjduk, ha felhozza a pasiját, csaját, vagy a haverjait. De ha mindig megcsinálod helyette, akkor csicska leszel. Ha segítséget kér a pakoláshoz egy nagy armageddon felszámolásakor, legfeljebb söpörj le pár dolgot egy székről és mondd, hogy mi, mi után jön, de ne vedd ki a kezéből és ne csináld meg helyette, mert erre játszik. Segíts jó tanácsokkal, de ne csinálj meg semmit helyette. 

Mi van, ha nincs több tiszta zokni vagy alsónemű?

Mi lenne? Hát semmi .. egy napig „seggszagú” gyerek megy iskolába. És aztán megtanulja, hogy se a zokni, se a gatya / bugyi nem mászik el magától a mosógépig, csak akkor van tiszta ruha, ha legalább a szennyesig elmanőverezi. Ha a mosás is az ő feladata, és másokat is hátrányba hoz azzal, hogy nem végzi el a feladatát, álljatok oda elé, és mondjátok el neki, hogy ezt nem tűritek el. Ha azonban még ekkor is nehézségbe ütköztök, hagyjátok ki a ruháit a mosásból. Legyen világos, hogy helyette senki nem fog dolgozni, vagy ha rákényszerít másokat, akkor ő jár rosszul.

A csicskaság uralkodásról szól

Uralkodni pedig csak azon lehet, aki hagyja. A mártír anyák nagyrésze ilyen. Élvezettel ölik bele magukat a házimunka szakadékjába. Neked azonban nem kell belehalni. Újra kell húznod a kereteket, és ez nem lesz könnyű, sőt gyakran felfordulással is jár. De megéri, mert az eredmény sokkal több szabadidő és sokkal kiegyensúlyozottabb élet – apropó, ha már szabadidő… Te mivel töltenéd, ha több lenne belőle? Mielőtt megteremted, nem árt, ha célul tűzöd ki magad elé! 

Képforrás: FotoRieth képe a Pixabay -en