Amint az köztudott, a kamaszok ugrásszerű fejlődésbe-növekedésbe kezdenek, ez azonban nem csak a magasságukat, végtagjaik hosszát érinti. Pszichésen és értelmüket tekintve legalább akkora utat járnak be, mint a két méter fölé növés során a testük. Érthető, hogy sok családban zavart kelt, hiszen külső-belső tulajdonságait tekintve egyaránt, teljesen új emberrel találhatjuk szemben magunkat.

Annak ellenére, hogy sok szülő ijesztő változásokról számol be, ez a kor a felfedezés, az idealisztikus gondolkodás kora, amikor a gyermekeink energikusak, hisznek az eszméikben és mélyen gondolkodnak arról, mi a helyes és mi nem. Annak ellenére, hogy ez sok konfliktussal tarkított időszak, ilyenkor a legfogékonyabbak a gyerekek arra, hogy önálló, magabiztos felnőtté neveljük őket.

Bár erős sztereotípia, hogy a kamaszok lázadó magatartással fordulnak környezetük felé és mindegyikük problémás, nehéz eset, a legtöbbjükre nem feltétlenül igaz ez az állítás. A tinik elsőszámú törekvése ugyanis a függetlenség, melyet a legkézenfekvőbb módon – a szülőktől való eltávolodással - próbálnak meg elérni. Még azok is átesenek ezen, akik igazán közel állnak valamelyik, vagy mindkét szülőjükhöz.

Ahogy „öregszenek”, elkezdenek elvontan és racionálisabban gondolkodni. Önálló morált alakítanak ki, melynek kidolgozása és utána való követése sem egyszerű feladat. Emiatt tűnik úgy, hogy lázadnak pusztán a lázadás kedvéért, holott láthatjuk, a dolog jóval többről szól, mint a szülői kontrolltól való eltávolodás.

Ha problémáitok adódnak, gondold végig: mennyi függetlenséget biztosítasz számára? Nem vagy-e túlságosan szigorú, nem akarsz-e túl sok mindent az ellenőrzésed alatt tartani? Vizsgáld felül, hogy valóban egy önálló döntéshozó lényként kezeled-e a gyermeked, mielőtt belemennél egy-egy vitába.

Ha úgy érzed, belevesztél a rengeteg érzelmi és értelmi változás útvesztőjébe, íme, hadd ajánljunk fel egy térképet. Ha nem tévedsz el, igazán pazar útban lesz részetek, mely során gyermekből felnőtté cseperedik majd a csemetéd.

Íme, a legfontosabb mérföldkövek:

1. Vedd észre

A kamaszkor megértése azzal kezdődik, hogy legyünk tudatában, mi zajlik. Hogy kinél mikor kezdődik, az nagyon változó. Vannak korai fecskék, későn érők, de olyanok is, akiken sokáig nem látszik, hogy serdülőkorba léptek, majd egyszer csak hirtelen vesznek 180 fokos fordulatot. Megint mások lassan, fokozatosan válnak felnőtté, úgy, hogy magát a folyamatot észre sem vesszük.

Lényeges, hogy különbséget tegyünk pubertás és kamaszkor között. Sokan hajlamosak vagyunk egyenlőségjelet tenni a tinédzserkor és a szexuális változások közé, holott a kettő nem ugyanaz. A pubertáskort jelzői a test elsődleges és másodlagos nemi jellegének kialakulása (testszőr, testalkat-változás, mutálás, mentsruáció és társaik).
Ez azonban még nem minden. A hirtelen esetlenül mozgó, szélesvállú nagy fiunk, és a növekvő melleit melltartóval hangsúlyozó vagy épp leplező nagylányunk nem csak az új test megszokásával küzd. Egy sor változáson átesnek fejben is, hiszen ezeket az újdonságokat mentálisan is kezelni kell. Attól, hogy piheszakáll serken az állán, még nem lesz férfi a kamaszfiúból. Ami ehhez kell, az a kamaszodás jelensége – ez pedig nem jön automatikusan a pubertással együtt, és nem is látható kívülről.

2. Értsd meg

Sokaknál egy drámai változással indul a dolog, egy csapásra. Hirtelen önállóságért lázadoznak, anya és apa nélkül akarják megoldani problémáikat, függetlenedni próbálnak szüleiktől. A barátok véleménye mindennél fontosabbá válik, a tinik igyekszenek hozzájuk igazodni a szülői normák helyett.

Ennek egy paradox része is van: miközben mindent elkövetnek, hogy beolvadjanak a közösségükbe az osztályban, sportcsapatban vagy a lakótelepi bandában, legalább ilyen erős az igyekezetük arra nézve, hogy kitűnjenek, egyediek legyenek. Kipróbálnak több ideológiát, „kasztot”, irányzatot. Többnyire ezzel a törekvéssel függ össze a fura hajak, a sminkelés és botrányos öltözködés időszaka is. Ilyenkor gyakran összevesznek a szüleikkel azon, hogy jóformán gyakrabban cserélgetik személyiségüket, elveiket, mint amilyen szaporán váltogatják hajszínüket.

3. Beszélgess

Akkor beszélgetni a menstruációról, vagy az éjszakai merevedésről, amikor már megtörténik, bőven késő. Idejében kezdjétek el nyugodtan és kötetlenül, ami pedig a legfontosabb, hogy tudjatok tabuk nélkül beszélgetni.
Akkor fogadod a legjobb helyzetből a kamaszkort és a pubertást, ha gyermeked megszokja, hogy hozzád fordulhat, választ kap a kérdéseire és megbízhat benned. Amikor kiskorában beszélgettek a baba születéséről és a szexualitásról, feltétlenül kerüljön szóba az is, ami személyesen a leghamarabb fogja őt érinteni: a felnőtté válás testi változásai.

Biztasd, hogy tegye fel a kérdéseit, még akkor is, ha nem biztos benne, hogy tudod a választ. Ha te sem vagy biztos, nézz utána, vagy kérj segítséget a gyermekorvostól.

Észre fogod venni, ha eljött az ideje, hogy komolyabban beszéljetek, hiszen te ismered a gyermeked. Jó kezdet, ha felteszed a saját kérdéseid. Kérdezz rá, észlel-e már valamilyen változást a testén, van-e valami, ami zavarja, ami ciki a suliban. Tudd meg, hogy szokott–e néha szomorkodni ok nélkül, vagy fura dolgokat érezni.
Biztosítsd arról, hogy nem nyaggatni akarod, pusztán azért kérdezed, mert valóban érdekel, amit válaszol. Az éves gyermekorvosi vizsgálat is jó apropó egy beszélgetés elkezdéséhez. A lényeg, hogy idejekorán legyen köztetek hagyománya a beszélgetésnek, mivel ha túl későn akarsz hozzákezdeni, a gyerek félinformációkból teljesen hibás képet rakhat össze. Ugyanakkor ha túlságosan zavarban lesz, hogy kérdezzen, te sem tudod kiköszörülni a csorbát.

4. Éld bele magad a helyzetébe

Képzeld magad a gyermeked helyébe! Egyfelől te is voltál kiskamasz, ezért testileg átestél pontosan ugyanazon, mint ő. Másrészt viszont, bizonyára más kihívásokkal kellett szembenézned a te gyermekkorodban, mint amilyeneket elé támaszt az iskola, a barátok és az információs társadalom.  Ha empátiát gyakorolsz, gyermeked is megérti majd, hogy másnak is okoz nehézséget a felnőtté válás, nincs hát egyedül a problémáival. Hallgasd meg és próbálj egy kicsit belebújni a cipőjébe, mielőtt válaszolsz.

5. Engedd el

No persze nem engedjük ki a kezünkből egy csapásra az összes gyeplőt. De az ideiglenes és ártalmatlan „őrültségek” esetében jobb, ha engedsz. A fekete körömlakk lemosható, a lila haj majd lenő, a szaggatott ruhák kilógó cérnái egy idő múlva zavarni fogják. Ha ezeket megtiltod, akkor azonnal a túl szigorú, semmit nem engedő szülő szerepébe kényszerülsz, amire pedig masszív lázadás lesz a válasz.
Ha a nem ártalmas és visszafordítható dolgokkal kapcsolatban engedékeny, vagy legalábbis meggyőzhető vagy, jobb pozícióból indulsz, ha a súlyosabb tiltások: dohányzás, alkohol, drogok kerülnek terítékre. Így nem vághatja a fejedhez, hogy semmit nem engedsz meg, és talán végighallgat, amikor kifejted, miért engedted el bakancsban az évnyitóra, ezzel szemben viszont miért nem engeded lerészegedni. Ha végképp zavarnak a tini-bolondériák, kérdezd meg, miért viseli az adott dolgot, mit fejez ki vele. Ez neked is segít őt megérteni, valamint számára is lehetőséget biztosít, hogy egy pillanatra kívülről, a te szemeddel lássa önmagát.
Találd meg a határt aközött, ami még normális, és amit már nem nézhetsz el neki.

6. Legyenek elvárásaid

Bár a tinik többsége nem lelkesedik a dologért, mindenképpen állíts fel logikus és nem túlzó, reális elvárásokat. Ha semmilyen elvárásnak nem kell megfelelnie, kamasz gyermeked megszokja, hogy csak úgy él bele a világba, nem lesz motivált és soha nem jut egyről a kettőre. Ha azonban az elvárásaid betarthatók - mint nagyjából jó érdemjegyek, tolerálható viselkedés társaságban, házimunka elvégzése, stb. –, a gyerek valószínűleg morogni fog, de megtanul tenni a dolgokért és érzi majd, hogy fontos neked, hiszen csak attól vársz el dolgokat, aki számít. Mindenképp állítsd fel a randizás szabályait is - sok bajt előzhetsz meg ezzel.

A szabályokat úgy alkosd meg, hogy vedd figyelembe a gyerek szükségleteit, tudd, hogy mit várhatsz el tőle. Az esti lefekvés alkujánál jusson eszedbe például, hogy egy tizenévesnek 8-9 órányi alvásra van szüksége. Hétvégén engedheted tovább fent maradni, hiszen tovább is alhat. 
Ha pedig családi programok vannak, ne légy zaklatott, ha ki akarna maradni. Szép, ha együtt mozdul ki a család, de ne feledd, kamaszod épp azon van, hogy nélküled szervezze az életét és programjait. Ezért nem kell minden fagyizásnál erősködni, hogy menjen veletek, sem pedig megbántódni, ha él a felkínált otthonmaradás lehetőségével.

7. Legyetek képben

Mégpedig mindketten legyetek képben. Tájékoztasd őt és te magad is tájékozódj. Ne próbáld kerülni a szex, a drog, az alkohol vagy a dohányzás problémáját abban a reményben, hogy eszébe sem jut, ha nem beszéltek róla. Jó esetben meg tudod előzni a barátait, mert igenis beszélnek róla egymás között, így az elkerülő technika csak odavezet, hogy nem veled fogja megbeszélni ezt. A nem pontos információk pedig még inkább kísérletezésre fogják sarkallni. Beszéljetek nyíltan, őszintén és mondd el, mik a családi normák az adott témával kapcsolatban, és miért szeretnéd, hogy igazodjon ezekhez a normákhoz. Tudd meg, ő mit gondol ezekről a dolgokról.

A barátait is ismerned kell. Persze nem kell tudnod a kedvenc színüket is, de legalább név, kor, körülbelüli lakcím és legfontosabb jellemvonások szintjén ismerj mindenkit, aki a gyermekeddel sok időt tölt. A szüleikkel sem kell összejárnod, de a kisboltban azért köszönjetek, ha összefuttok, tudjátok egymásról, ki kivel van, mert így óvhatjátok meg legjobban a gyermekeitekből verbuválódott kis csapatot.

8. Magánügyek

Sok szülőnek ezzel gyűlik meg leginkább a baja, de próbáld meg elfogadni, hogy kamasz gyermekednek bizony már van magánélete. Amíg kicsi volt, akkor is voltak saját dolgai – játékai, ovis szerelmei, gondolatai a világról –, csak akkor még mindent veled akart megosztani.
Hogy szeszélyes lett és titkolózó, az nem azt jelenti, hogy tikolni (jelen esetben szégyellni) valója van, egyszerűen csak nem veled osztja már meg az egész világát. Ez is az önállósodás része és hidd el, van, amiről nem is akarnál tudni. Ezért jobb, ha a szobája, e-mailjei, telefonjai a magánügyei maradnak. 

Természetesen, ha komoly bajt sejtesz, próbálj beóvakodni a falai mögé, de csak addig, míg megnyugtató választ találsz a problémára, utána húzódj vissza. Persze ez nem azt jelenti, hogy minden döntést meghozhat egyedül, mert „magánügy”. Tudnod kell például, hová megy bulizni a haverjaival, de kár faggatnod az összes részletről, hogy ott lesz-e a lány, aki tetszik neki és meg fogja-e csókolni. Ezeket hadd intézze ő maga, hisz gondolj bele, te se szívesen teregetnéd és részleteznéd a férjeddel kapcsolatos, akár hálószobai gondjaitokat a gyerekeid előtt. Arról nem is beszélve, hogy ha ott lesz az a lány és megcsókolja, úgyis el fogja újságolni neked – ha a kapcsolatotok elég bizalmas, nem kell kutakodnod. Kezdd bizalommal, és amíg nem sérti meg a bizalmadat, hadd létezzen, ahogy mondani szokás: az  „egyéni szoc problem”.

9. Információs társadalom

A mai gyerekek rengeteg időt töltenek a monitorok előtt – tv, internet, tablet és videójáték... tonnányi információt futtat át és dolgoz fel az agyuk nap, mint nap. Elzárni nem fogod tudni előle, azonban figyelj oda, miket néz, miket olvas, mikkel játszik és kikkel beszélget a neten.
Ennek több oka is van. Egyrészt a családtól elszigetelődik, ha folyton a neten lóg, ezért korlátozd a netezés idejét. A médiából sajnos nagyon sok olyan dolog ömlik, mely a legáldozatosabb és oltalmazóbb nevelés mellett is beviheti az erdőbe a gyereket, ha azt tekinti követendő példának. A netes kommunikáció pedig arctalan és névtelen volta miatt lehetőséget ad az érvényesülésre azoknak, akik ártani akarnak a gyerekeknek.

Végezetül pedig, ha a gyerek folyton a villódzó, hangos gépek előtt ül, az idegrendszere sosem fog pihenni és nem fejlődik megfelelően.
Ezért ne félj korlátokat felállítani, nyugodtan fektess le olyan szabályokat, hogy éjszaka nincs wifi, vacsora alatt nincs tv, stb. A családi életetek utólag meghálálja majd, ha most bevállalsz ezért egy-egy vitát.

10. Vészjelek

Egy bizonyos mennyiségű változás bőven belefér a kamaszkorba, de ha drasztikus és tartósan fennálló változást tapasztalsz a hangulati, alvási, evési szokások terén, vagy bármilyen, a mindennapokat érintő kérdésben, az komoly bajt is jelezhet. A kamaszkori depresszió jelei lehetnek például:

• drasztikus hízás/fogyás
• alvási szokások megváltozása
• túl látványos személyiségváltozás, baráti kör lecserélése rövid idő alatt
• romló tanulmányi eredmények, esetleg sűrű lógás a suliból
• gyanú az alkohol vagy drogfogyasztásra
• gyakran felmerülő téma az öngyilkosság, akár viccelődés szintjén
• összeütközés a törvénnyel

Bármely ezekhez hasonló helytelen, gyermeked személyiségébe nem illő viselkedés, mely tovább fennáll, mint 6 hét, bajt jelezhet. Ilyenkor kérj szakértő segítséget, a családsegítő, pszichológus, gyermekorvos is tud segíteni, ha szükséges. Talán kellemetlennek érzed, de hidd el, jobb egyszer elpirulni az iskolapszichológusnál – akit mellesleg köt a titoktartás –, mint szőnyeg alá söpörni a problémát és azt kockáztatni, hogy gyermeked akár testi, akár lelki formában visszafordíthatatlan sérülést szenvedjen.

+1. Mikor lesz vége?!

Kamasz gyerekeket nevelni embert próbáló feladat és talán úgy érzed, sosem látod meg a fényt az alagút végén, de ne csüggedj! Először is, te is emberből vagy, neked is ér kiborulni néha, egyszer-egyszer elfogyhat a türelmed és ráboríthatod ingerültségedet, félelmeidet, aggodalmaidat a párodra, vagy bármely családtagra, aki hajlandó végighallgatni. Mindig élj ezzel a lehetőséggel, ha úgy érzed, szükséged van rá.

Másrészt, ha megfontolt vagy, figyelsz és követed a fenti irányelveket, megtanulsz dinamikusan együtt mozdulni gyermekeid szeszélyeivel. Ahogy a tizenéves kor végére ér a Fiatalember/Ifjú Hölgy, tapasztalod majd, hogyan lassulnak, zsugorodnak a változások hullámai, hogyan lesz akaratos ajtócsapkodó kiskamaszodból egy értelmes, független és érzékeny fiatal felnőtt. Ne veszítsd el a térképed, se a reményt – együtt indultok ezen az úton, és remélhetőleg együtt is értek majd a végére, sok élménnyel és emlékkel gazdagabban.

Kép: violettedameboutique / Pixabay