Előfordulhat, hogy 13-14 éves lányod megpillant téged egy bevásárlóközpontban, amint szabadidőruhában, esetleg kissé ziláltan válogatod a heti bevásárlás kellékeit. Talán észre sem veszed, hogy rád néz, vág egy grimaszt, aztán köszönés nélkül elhúz a többiekkel, mintha egy idegen személy lennél.

Megtörténhet, hogy amikor a 13 éves fiadat kiteszed az iskola előtt az autóból, és egy puszit nyomsz az arcára, nem feltétlenül fog neki örülni. Különösen akkor fogja kínosan érezni magát, ha haverjai ott vigyorognak a közelben. Te pedig értetlenül állsz a jelenség előtt, hiszen pár hónapja még olyan szívesen járta veled a lányod az üzleteket, fiad pedig odabújt hozzád...

A kamaszok viselkedése érthető, hiszen már nem érzik teljesen gyermekeknek magukat és már nem igénylik a gyermekekhez illő bánásmódot. Szeretnének felnőttesnek mutatkozni, minden eszközt bevetnek a barátoknál, osztálytársaiknál, hogy elismertesség magukat. Ez pedig nem lehetséges, ha ott vannak a „fontoskodó, aggódó, vagy őrző-védő” szülők.

Múlt és jelen

Eddig sok szülőnek kényelmes pozíciója volt a családban, jól működő kis „teamet” alkottak hármasban. Most, hogy jelentkeznek a leválási törekvések, lehet, hogy néhány anyuka, apuka önérzetében sértve érzi magát, talán az önbizalma is csökken, hisz úgy érzi nem ő már az álom-anyuka, vagy álom-apuka. Hát igen, megtörtént a „trónfosztás”.

Jan-Uwe Rogge családi kommunikációs szakértő így figyelmeztet: Ez nem a sebnyalogatás ideje. „Adják meg a tini gyermeküknek azt az illúziót, hogy legyőzték Önöket. Egy ideig nem lesznek abszolút példaképek, ezért tegyenek meg a maguk részéről mindent azért, hogy felnőttként legyenek partnerei a gyermekeiknek.”

A csoport-hovatartozás igénye mindenek felett

Ne vegyétek tehát rossz néven, ha a kamaszok eltakarják az arcukat, elkapják a pillantásukat, vagy szemrehányás tükröződik az arcukon, amikor végignéznek rajtatok.
„A nyilvánosság előtt sokszor kellemetlenül érintheti a tiniket szüleik viselkedése, külső megjelenése, nézetei. Nem szeretnék, ha mások azonosítanák őket szüleikkel”, - mondja Klaus Fischer gyermekpszichológus. A szakember, terapeutaként sokat foglalkozott az idegenek előtti szégyenérzet jelenségével. Aki ezt érzi, úgy véli, leégetik mások előtt. Különösen közeli hozzátartozójukkal kapcsolatban érzik ezt az emberek, a külső és a magatartás alapján. Elképzelésük szerint arról a személyről, akivel ők szoros kapcsolatban állnak, saját személyükre vonatkozó ítéleteket fog alkotni a külvilág. „A jelenség egyszerűen a „madarat tolláról, embert barátjáról” közmondással írható le." A 10-12 éves kiskamaszok esetében életkori sajátosságnak tekinthető ez a szégyenérzet.

1. Állíts fel ésszerű szabályokat, a betartatásnál azonban légy rugalmas. Hagyj mozgásteret mindkettőtöknek.
2. Bízzál a gyermekben, képességeiben és követelj tőle.
3. Folyamatosan abból a feltételezésből indulj ki, hogy fontos vagy gyermekeidnek, még ha ez néha másképp hangzik is.
4. A neveléssel tegyél úgy, mintha mellékes lenne, (pl. ha együtt sétáltok, bevásároltok, vagy közösen dolgoztok valamin).
5. Ne tukmáld rá magad a gyermekre, de légy elérhető, ha szüksége van rád.
6. Ne próbálj fiatalabb lenni a fiataloknál, ez rajtad nem fog segíteni. A gyerek sokkal jobban értékeli a „valódi” felnőtteket, mint az „ál fiatalokat”, ők nem akarnak maguknak 40 éves barátokat.
7. Lehetőleg ne mutatkozz olyan helyeken, amelyeket ők választanak saját társaságuknak: (találkozóhelyek, diszkók, egyéb ifjúsági szabadidőközpontok). De persze ez nem jelenti azt, hogy első alkalommal ne győződj meg arról, nincs-e veszélyeknek kitéve a gyermeked.
8. Adj lehetőséget csemetédnek arra, hogy jóvátehesse a „szabálysértéseit”, anélkül, hogy megaláznád vagy átlépnél bizonyos határokat.
9. Az öltözködéssel, zenével, hobbival kapcsolatos véleménynyilvánításod alkalmával légy visszafogott.
10. Ne szégyenítsd meg a gyermekedet, mert ebben az életkori szakaszban különösen sérülékenyek a fiatalok.

A fentiekben tárgyalt jelenség nem törvényszerűen fog minden családban bekövetkezni. Főként ott nem, ahol harmonikus légkör és a családtagok kölcsönös tisztelete a jellemző.

Fotó: www.foter.com