SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Motiválhatók-e tizenéves gyermekeink?

Családinet [cikkei] - 2009-05-05
Most, hogy tavasz van, és gyakorlatilag itt a tanév vége, a tizenévesek a nyárra való várakozás közepette lazítanak az iskolában. Miként motiválhatjuk őket? Melyik a legjobb szülői magatartás?

Természetesen, a teenagerek motiválása egész éves program, de a jó idő bizonyosan felhevíti a harcokat ("Megcsináltad a leckéd?" "Nem." "Csináld meg a leckéd!" "Nem csinálom.") Sokan harc helyett azt tanácsolják, vonuljunk háttérbe, kínáljunk támaszt anélkül, hogy követelésekkel állnánk elő. Ez nehéznek hangzik - valóban az is -, de az alábbi szülői tanácsok segíthetnek fölismernünk, hogy a frusztrálásnál van jobb eszköz a tizenévesek serkentésére.


Mondjunk búcsút az örökös nyaggatásnak!

"Két lányom van, tizenhárom és tizenhat évesek. Úgy motiválok, hogy nem engedem őket tv-t nézni, internetezni, telefonálni vagy elmenni valahová, csak ha a feladataikat már elvégezték (házi feladat, zongora gyakorlás és takarítás). Nem mondogatom folyton, hogy ezeket a dolgokat meg kell csinálniuk, csak azt, ha nem csinálják meg, akkor szórakozás sincs. Gyakran előfordul, hogy semmiben sem segítenek, de nem veszekszünk többé. Nem szabad elfelejtenem, hogy ha nem végzik el a feladatokat, nem nyaggathatom őket. Kérek tőlük napi félórát, amit a maguk választotta házimunkával töltenek. Nagyon tetszik nekik, hogy ők választhatják ki, miben segítsenek; ettől úgy érzik, csapatmunkában végezzük a háztartási feladatokat. Természetesen, ez azt is jelenti számukra, hogy tagjai a házkörüli feladatokat ellátó felnőtt csapatnak.


Hagyjuk őket elkövetni saját hibáikat!

"Fiunk 16 éves, egészen a kilencedik osztályig kitűnő tanuló volt. Most romlanak a jegyei. De a nagyobb lányunk esetéből megtanultuk, a gyerekeknek maguknak kell fölismerniük a jó jegyek  fontosságát. Minél nagyobb nyomást gyakorolunk rájuk, annál nehezebben adják be a derekukat. Végül eldöntöttem, ha megbukik, a fiamnak és nem nekem kell osztályt ismételnie. Nem, nem adtam föl, de én csak példát mutathatok. Szülőként emlékeznünk kell rá, hogy az ember a legtöbb dolgot túléli, és ráadásul erősebb lesz tőlük. Unalmas lenne, ha olyan gyerekeink lennének, akik mindig azt csinálnák, amit mi szeretnénk."


Változtassuk meg a játékszabályokat!

"Tizenhét éves a lányom, és úgy tűnik, hirtelen elveszti az eddig élethossziglannak látszó érdeklődését a sportok iránt. Megértettük, hagynunk kell, hogy elkövesse a saját hibáit. Amikor visszautasítja, hogy edzésre menjen a bátorításaink vagy akaratunk ellenére, olyankor nyilvánvalóan ő akarja uralni a helyzetet, és ezt ilyen módon gyakorolja. Minél inkább kimutatom a mérgemet, annál kevésbé enged. Inkább támogatom a döntéseit, akármik is legyenek azok. Nem mutatom ki az érzelmeimet, pedig nagyon is bánt az, amivel árt a saját életének. Így már nem olyan szórakoztató az egész játék, és a dolgok megváltozhatnak. Nehéz nem kimutatni az érzelmeket, de azt hiszem, kezdek a lányom viselkedésében némi változást látni, és még csak néhány hete próbálkozunk.”


Kössünk szerződést!

„Van egy tizennégy éves fiam, aki (azt hiszi) olyan, mint egy huszonhárom éves. Dühös az egész világra, és semmit sem törődik az iskolai előmenetelével. Drasztikus változtatást hajtottam végre a nevelésében: Most úgy felelős a jegyeiért, hogy nélkülözi a nógatásaimat, de megkapja az ésszerűséget meg nem haladó megerősítésemet és segítségemet.  Idén elhatároztam, hogy az elfogadható jegyeiért (ötös, négyes, hármas) fizetek neki, ugyanakkor az elfogadhatatlanokért (kettes, egyes) neki kell fizetnie nekem: szerződést kötöttünk, és neki kellett elkészítenie az alapszabályokat és a szerződést. Alig akartam elhinni, de működik a dolog. Mostanában ötösöket, négyeseket hoz, és csak nagy ritkán egy-egy hármast.”


Nézzük saját szerepünket más fényben!

"A teenager évek a legszebbek. Természetesen azonban sem számukra, sem számunkra nem egyszerűek. A tizenévesek sikeres nevelésének a titka, hogy észben tartsuk, mi nem a bírájuk akarunk lenni, hanem a vezérszurkolójuk."

Indexkép: ikolapeskova/pixabay

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja