Teszáry Nikolett vagyok, bár a legtöbben Niki néninek szólítanak. A pályaválasztáskor egy zenészcsalád kottájában lettem „hamis hang”– noha mint óvó néninek, a zenebohóc meglehetősen gyakran szerepel a munkaköri leírásomban, azért mégsem ez lett a fő profilom. Már gyerekkoromban is mütyüzni, pepecselni, babrálni, alkotni szerettem, ennek kamatoztatására ki is próbáltam sok mindent, a gyöngyfűzéstől kezdve, az üvegfestésen át a rajzolásig. Polihisztor nem lettem, ellenben kiváló szolgálatot tett a hivatásom gyakorlása közben, hogy a hobbiboltok kínálatának a fele nem idegen, sőt kedves ismerős számomra. Ennek különösen télen láttam az előnyeit a szakmámban, hiszen ilyenkor az orrunk is csak vacogni néz ki a vastag sál mögül, kevéssé számíthatunk arra, hogy gazdag dekorációt találunk a természetben. A Napsugár Óvodában, a Piros csoportban azonban évszaktól függetlenül igyekeztünk hangulatos, harmonikus és a kicsinyek számára megnyugtató környezetet teremteni - hiszen nevelni, oktatni csakis így lehet. Ebbe kacsinthat most bele egy kicsit, aki velem tart.

Nemez - hóember:
Amikor kiscsoportban előkerült a köpenyem rejtekéből ez a kerekhasú ismerős, a gyerekek furcsán pislogtak, hiszen ez a hóember – becsületes nevén Hópacák - puha, simogatnivalóan bársonyos és meleg. Mégis jó szolgálatot tett, amikor a téli csapadékról és annak tulajdonságairól beszéltünk.



Elkészítése:
Hópacák csaknem teljes egészében gyapjúból van. Alapjának tökéletesen megfelel a natúr, „barika színű” gyapjú is, de kívülről vonjuk be hófehér mese-gyapjúval. Teste teljes egészében a hagyományos, szappanos-gömbölyítős nemezelés technikájával készült, míg sálját kék gyapjúból a modernebb, tűnemezelés technikájával készítettem és rögzítettem. Ugyanígy tűztem oda a kis fekete gyapjúgombolyagokból a szén-szemeket és gombokat. Nagyon szeretem ezt a technikát, mert mindegy, hogy a régi, vagy az új módját végezzük, nemezelés közben érezzük, ahogy az anyag a kezünk alatt szelídül meg és formálódik azzá, amit megálmodtunk- ez pedig a gyerekeknek nagy élményt jelent. Hóemberünk fejfedőjét kisüthető gyurmából készítettem, de kupakból, kicsiny dobozból, vagy akár kartonpapírból is csinálhatjuk. Seprűjét egy ágacskából és egy valódi cirokseprű (a járgányom) megkurtításával hoztam létre.

Felhasználás:
Hópacák elmesélte, hogy nagyon vágyik az udvarra, hiszen idebent, a melegben kényelmetlenül érzi magát, attól tart, hogy elfogy majd. Azt is elmagyarázta a gyerekeknek, hogy miért, kis óvónői segítséggel megmutatta azt is kispajtásainak, hogy mi történik az udvarról behozott hóval. Miután megnyugtattuk gömbölyded barátunkat, hogy ő semmiképpen nem jut arra a sorsra, mint a kintről jött hópihék, vonakodva bár, de énekelt nekünk egy dalt: a Hóembernek se keze, se lába…kezdetűt. A foglalkozásokon bábként volt jelen, később pedig dekorációs szerepben mutatkozott be nekünk, azóta is minden télen ott ül a kis fahintáján lengedezve a csoportszoba központi koszorújáról lógva.

Sapka, sál:
Az óvodában a tél-témakör feldolgozásánál mindig hamar sorra kerül az évszaknak megfelelő öltözködés. Télen ennek igen fontos kiegészítői a sapka és a sál. Könnyebben rögzül a gyerekekben hogy ne feledkezzenek meg róluk, ha közösen készítünk helyes kis dekorációt, mely mellett mind nap elhaladnak, míg tart a zimankó.

Elkészítés:
A sapkához fonálon kívül toalettpapír-gurigára lesz szükségünk. Készítsük elő a gyerekeknek az anyagot: vágjuk felnőtt-ujjnyi „szeletekre” a gurigákat, a fonalat pedig daraboljuk 25-30 centis hosszra. A fonalakat kezdjük el felcsomózni a karton karikákra egymás mellé. Addig kötözzük sűrűn egymás mellé a fonalakat míg már nem látjuk a gurigát. Ha kész, a szabadon lelógó fonalakat fogjuk össze, jó erős kötözéssel, végül ollóval nyírjuk pompon formára a köteget. Mire feleszmélünk, kész is. A sálakat én egyszerű horgolással készítettem – félpálcák sora – de csomózással is készülhetnek a pirinyó nyakmelegítők. A nagycsoportosok nagyon bele tudnak feledkezni a pamut csomózgatásába, a legtöbben nem szoktak megállni egy darab elkészítésénél.

Felhasználás:
A mi csoportunkban elsősorban dekorációs céllal készültek a manó-méretű kiegészítők, de lehet belőlük babaruha is szerepjátékhoz. Motivációs eszköznek is kiválók – vajon ki hagyhatta itt őket? – bármely téli témakörhöz, meséhez. A későbbiekben tervezem a készlet kibővítését – pirinyó pulcsik, nadrágok, kabátkák varrásával - melyeket parafa táblára tűzve az öltözőben helyezhetünk el, így a feledékeny lurkóknak csak rá kell pillantaniuk, s rögvest eszükbe jut, mit is kell felvenni az udvari játékhoz a cudar időben.

Korcsolyák:
A Piros csoport mindenkori nagycsoportjában korcsolya-oktatás dívik. A gyerekek nagyon szeretik ezt a sportot, alig várják, hogy menjünk minden héten, ezért kézenfekvő volt, hogy a téli dekoráció része legyen néhány pár korcsolya – az egyetlen amin érdemes elcsúszni.

Elkészítés:
Az alapanyagot tekintve bármilyen sík, vágható anyag megfelel. A mieink filcből és varrással készültek, de kartonból, ragasztással is készíthetjük. A sablon alapján vágjuk ki a cipő-részt és a zöld vonal mentén hajtsuk félbe. A két oldalt rögzítsük (varrjuk, ragasszuk) egymáshoz, de alul hagyjunk egy kicsiny lyukat, hiszen a gemkapocs is ezen a piros hajtásvonalon fog feküdni. A lyukon át bedugjuk a gemkapcsot és a test készen is van. Az előkészített – tűvel előlyuggatott – cipőrészbe fűzőket tehetünk hímzőfonalból, de akár kivágott csatokat is, hiszen nem minden korcsolya fűzős. A nagycsoportosok a fűzésben is jeleskednek vastag tűvel, de volt már a pályám során, aki a varrással is szívesen próbálkozott.

Felhasználás:
Szintén a díszítés eszköze volt nálunk a különböző helyeken fellógatott korcsolyák hada, de – csak úgy mint a sapka és a sál – motivációs eszköznek is nagyszerűen használható. A varrás, mint technika már azelőtt tanítható és gyakorolható, hogy a gyermekek belenőnének a hegyes tűk, vékony cérnák és puha textilek világába, hiszen ha előre kilyukasztjuk a cérna helyét a kartonpapíron, tompa tűvel már az ügyesebb középsősök is meg tudják tanulni a cérna útját.


Hópelyhek:
Egy téli díszítés hópelyhek nélkül akár nyári is lehetne, ezért nem hagyhattuk ki. Mikor a terítővágás módszerét kimerítettük – és a kis dekoratőrök is nagyobbak lettek középső csoportosnál – üvegmatrica-festéket vettünk elő.

 

Elkészítés:
Az üvegmatrica-festék használata nagyon egyszerű. Az előkészített sablont – bármilyet rajzolhatunk - egy vastagabb fólia alá helyezzük és a sűrűbb kontúrfestékkel kirajzoljuk a hópihe körvonalát. A legmutatósabb az átlátszó, vagy a fehér kontúrfesték. Már ebbe is szórhatunk mindent, ami szemrevaló, csillámport, szórógyöngyöt, bársonyport. Hacsak a gyerekek nem iskolába készülők, ezt a fázist a felnőttek is elvégezhetik. Amikor a kontúr megszáradt, a színezők mintájára kitöltjük a megfelelő színnel. Ne kárhoztassuk örök sápadtságra a hópelyheinket, a fehér mellett a kristályos víztiszta, esetleg átlátszó jégkék, arany vagy ezüst színek is nagyon mutatósak. A csillámporral, bársonyporral szintén variálhatunk, az ezüst és arany mindig beválik ezekből is. Ha a változatosság helyett a valósághű kivitelezés a fő célunk, a legjobb párosítás a fehér festék és a fehér csillámpor – ezeknek összhatása láttán a hó is szürkének érezné magát! Csak arra ügyeljünk, hogy kitöltéskor ne legyen túl sok a festék, mert akkor megfolyik. A csillámot, bársonyport, szórógyöngyöt még azelőtt szórjuk a pelyhekre, hogy megszáradnának, a felesleget viszont csak teljes száradás után söpörjük le róluk. Alkotás közben hallgathatjuk, nagyobbakkal énekelhetjük a „Hull a hó, hulla hó…” kezdetű dalt.

Felhasználás:
Ha csak a fólia egyik felén készítjük el a hópelyheket, kis vízzel az ablakra tapasztható, onnan könnyen leszedhető díszt kapunk. Ha több időt szánunk rá, a fólia mindkét felét kidíszíthetjük, ekkor kivágás után fellógatható díszeket, mobilokat, karácsonyfadíszeket nyerünk. Hosszabb zsinegre, damilra kötve egy hurkapálcán pedig bábozhatnak vele a gyerekek, például a Kíváncsi medvebocs című mesét, melyben épp a rakoncátlan hópelyhek minden baj okozói.

Bár hideg, kopár és sötétes évszak, a tél megannyi örömét maradéktalanul kiélvezzük minden évben. És ha odakint elolvad a hó, vagy a farkasok már ordítani sem tudnak a hidegtől, odament mi akkor is jót mókázunk, hiszen mifelénk a

PIROS (csoportban) HÓ ESIK!

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.