Már a néhány hónapos babák esetében is megfigyelhető a kreatív felfedezés, még ha csak kezdetleges szinten is. Ahogyan a tárgyakat a kezükbe veszik, forgatják, megkóstolják, rázzák, ily módon szerzik tapasztalataikat, kísérletezések sorozata által tanulnak. Az óvodában folyó nevelés a tapasztalatszerzésre, az elemi általánosításokra, valamint a gyakorlásra épül. A gyerekekkel végzett valamennyi nevelési – oktatási területen megfigyelhetjük ezeket a tevékenységeket, melyeket nem lehet egymástól élesen elkülöníteni, de a játék, és a vizuális nevelés során nyílnak a legnagyobb lehetőségek a cselekvésbe ágyazott tapasztalatszerzésre, a kreativitásuk kibontakoztatására, és fejlesztésére. Az itt átélt sikerélmény során megtapasztalják a felszabadult alkotás örömét, amely során nő az önbizalmuk is.
 

Amikor a humor is megjelenik a rajzban (Mikulás húzza a rénszarvast)	Fordított világ - az Anyukák játszanak a játszótéren (részlet)

Munkám során nagyon fontosnak tartom, hogy a gyerekek érezzék, és tudják, hogy egyedi, kivételes, és értékes személyiségek. Ha érzelmi biztonságban vannak, ha olyannak fogadjuk el őket amilyenek, nyitottabb, érdeklődőbb egyéniséggé válhatnak.  Megtapasztalják azt a szimbolikus értelemben vett pszichológiai szabadságot, amely során többféle módon fejezhetik ki gondolataikat, érzéseiket, egyéniségüket. Mindezt azzal is elérem, hogy engedem, hadd kísérletezzenek! Fedezzék fel, mi mindenre lehet a tárgyakat funkciójukon és rendeltetésükön túl használni. Miközben festenek-vágnak-színeznek-ragasztanak-alkotnak, hadd csináljanak koszt, rendetlenséget! Előre megbeszéljük a szabályokat, hogy mikor és milyen mértékben kell rendet tenni. De tudom, hogy ebben a korban az alkotás folyamatában maga a végeredmény szinte eltörpül a sokféle különleges ceruza, papír, festék, ragasztó, olló használatának élménye mellett. Ezek az eszközök egész nap a gyerekek számára elérhető helyen a rendelkezésükre állnak. A lehető legváltozatosabb technikákkal ismertetem meg óvodásaimat, hogy azok kipróbálásával elősegítsem kreativitásuk kibontakozását, fejlődését. Nem csak rajzban, zenében, táncban, versekben is kifejezésre juthat a kisgyermekkori kreativitás. Éppen ezért számos lehetőséget biztosítunk a gyerekek zenei, és mozgáskultúrájának fejlődésére. 
 

A kisfiúnak hiányzott az Anyukája, elkészítette színes papírból	Fészket építettek maguknak	Jávából készült szemüvegen át szebb a világ!

A nap folyamán sokat énekelünk, hallgatunk a komolyzenétől kezdve különböző stílusú zenét. Olykor egy dal annyira megihleti a gyerekeket, hogy megfestik azt. Ez a kreativitás netovábbja! Csodálatos alkotások születnek. Mind hangulatában, mind színhasználatában kifejezi készítője lelkiállapotát és személyiségét. Vannak, akiket a zene mozgásra inspirál. Nekik is lehetőséget biztosítunk, hogy így fejezzék ki magukat, bontakoztassák ki egyéniségüket. Számtalan rajzpályázaton veszünk részt Herman Ottó Általános Iskola által minden tavasszal meghirdetett rajzpályázaton, amelyen már több különdíjat is elhoztunk, és a „30 éves Budaörs” címmel meghirdetett városi rajzpályázaton), amire nem csak csodaszép munkákkal, hanem gyerekekkel közösen írt, a kiírt témához kapcsolódó versekkel egészítjük ki a munkákat.

Ismét megjelenik a humor: KAKUKKMEDVE (kakukkos óra ihlette készítőjét) :)

De előfordult, hogy Szülők napjára (mi így nevezzük,mert nemcsak az Anyukákat, de az Apukákat is köszöntik a gyerekek) a gyerekek elmondták Bartos Erika: Apához című - Mikor leszek én is felnőtt, mondd el nekem, Apa... kezdetű versét. Ezután az Apukák együtt elmondták azt a verset, amit én írtam válaszul a gyerekeik versére, ők pedig megtanulták. Ki az autóban ülve munkába menet, ki a telefonjára felmondta és úgy hallgatta nap mint nap - vagyis változatos módon, de örömmel készültek gyerekeiknek ezzel a meglepetéssel. A gyerekek elcsodálkoztak, de nagyon büszkék voltak!  Nekünk is csoda volt hallgatni a 24 tesztoszteron - bombát, akik közül többen is törölgették bepárásodott szemeiket. Nem volt könnyű ezután megszólalni senkinek, viszont örök emlék maradt mindenkinek.

Hiszem, és vallom, hogy nekünk, óvodapedagógusoknak, akik a szülők után a legközelebb állunk a gyerekekhez, kell megalapozni a gyermeki kreativitást még azelőtt, hogy iskolába mennek. Még azelőtt, hogy elveszik kísérletező kedvüket, és beleolvadnak a tömegbe. Nekünk kell megteremteni azokat a feltételeket, melyek fejlesztik a kreativitást, s pozitív visszajelzésekkel, elfogadó, toleráns hozzáállással bátorítani őket, hogy merjék átlépni önmaguk és a környezetük korlátait! Hogy ne csak alkotásaikban, hanem gondolkodásukban, játékukban is megjelenjen az alkotóképesség, az esetleges problémák újszerű értelmezése, mely a gondolkodásuk könnyedsége következtében változatos megoldásokat eredményez.
 

A kép önmagáért beszél. Azok a gyerekek, akik biztonságban érzik magukat, akik tudják és érzik, hogy megbíznak bennük, boldogok és kiegyensúlyozottak. (A délelőtt folyamán még mielőtt kimegyünk a kertbe, kinyitom a teraszajtókat - ezzel megnövelve a teret -, ahová a gyerekek kimehetnek könyvet nézegetni, rajzolni. A többiek bent játszanak. A kint lévő gyerekekkel megbeszélem, hogy csak a mi teraszunkon maradjanak. Szabadon járhatnak ki-be, és ezzel nem is élnek vissza. Az elégedettséget azt hiszem, mindenki látja! Értük teszem... Ezért is érdemes...

A gyerekek kreativitását sok dcsérettel, bátorítással, lehetőségek biztosításával tudom fokozni. Különösen érzékenyen reagálnak a körülöttük lévő világra, mindenre amit látnak, hallanak, tapasztalnak. Fontosak az ő gondolataik, ötleteik, ezért sokszor velük együtt tervezem meg a napi tevékenységeket, egy-egy ünnepre való készülődést, bevonom őket a szoba,vagy az ünnepi asztal díszítésébe. Mindez biztosítja számukra, hogy átérezzék értékes, egyedi személyiségek, akiknek a döntései fontosak, egyben azt is, hogy döntéseiknek vannak következményei. Bátorítom őket, hogy kérdezzenek, bátran kísérletezzenek. Ezért a kirándulásokra is viszünk magunkkal nagyítókat, amikkel kisebb állatokat, bogarakat, növényeket vizsgálhatnak. Nem szoktam a gyerekeket „túlfélteni”, inkább engedem őket, hogy megtapasztalják, hogyan lehet elkerülni a bajt, hogyan védhetik meg magukat, testi épségüket, hogyan érhetnek el sikereket. A sikerek pedig abban segítik őket, hogy nyitottabban álljanak a problémákhoz, a kihívásokhoz, a versenyhelyzetekhez.

Nagyon szeretik a gyerekek a „Mi lenne, ha…”, vagy a „Mit tennél, ha…” kezdetű játékot. (Pl. "Mi lenne, ha te lennél az óvó néni?", vagy "Hogyan rendeznél meg egy szülinapi zsúrt?", vagy "Mi lenne, ha soha többé nem lenne sötét?") Kreatív gondolkodásukat, fantáziájukat egyaránt fejlesztik ezek a játékok.

A következőkben illusztrációképpen mutatok néhány saját készítésről készített fotót a kreativitás megjelenési formáiról:
 

Anya-Apa együtt hintáznak (Szülők napjára készítették a 6 éves gyerekek)

Adventi naptár- kicsit másképp  (Mind a 24 gyereknek írtunk egy róla, és neki szóló vicces mesét, amit  felolvastunk nekik a délutáni alvás előtt. Minden nap levettünk egy-egy mesét a fenyőágról, amit természetesen haza is vihettek a gyerekek.)

Mézeskalács rénszarvas  (Ám, ha megfordítjuk, Mézi forma lesz belőle. Csak akkor másképp kell díszíteni... :))

A LEGO-t matek foglalkozásokon is remekül lehet használni (A foglalkozás témája: a szimmetria)

A „Keressük a Legkreatívabb óvónőt” pályázatra beérkezett cikk.