Naponta jelennek meg az újabbnál újabb applikációk, melyek legalább olyan változatosak, mint a működésük következtében felvetődő jogi kérdések, középpontban a személyiségi jogokkal.

• Kikkel és pontosan mit osztunk meg ezeken a portálokon?
• Ki jogosult kezelni és felhasználni féltett beszélgetéseinket, titkainkat?
• Hogyan lehet az online jelenlétünk adta lehetőségekkel visszaélni?

A Lupovici Ügyvédi Iroda munkatársai álláspontja szerint internetes zaklatásról van szó, amikor rendszeresen, hosszú időn keresztül, szándékosan okoznak sérelmet az áldozatnak. A támadás célja egyértelműen az adott személy bántása, lejáratása, megszégyenítése, fenyegetése, nevetségessé tétele, közösségből való kirekesztése.

Az új generáció tagjai számítanak a legveszélyeztetettebb rétegnek, ugyanis a fiatalok közel 90%-a rendszeresen használ internetes közösségi portálokat, s mindezt sokkal nagyobb intenzitással űzik, mint felnőtt társaik. Élettapasztalat híján kevesebb sikerrel szűrik ki a kéretlen tartalmat, mint az idősebb korosztály, akik képesek legyinteni a pletykákra, szemet hunyni a sértő hozzászólások felett, valamint figyelmen kívül hagyni a lélek legmélyebb bugyrait célzó bántó, gyakran névtelen üzeneteket.

Az okostelefonok megjelenésével új dimenzió nyílt a zaklatás tekintetében, a cyberbullying mára a magyar fiatalok körében is sokkal elterjedtebb, mint az iskolai bántalmazás. Az UNICEF által közölt felmérés eredményei szerint a mai fiatalok harmadát már érte valamiféle internetes fenyegetés, zaklatás.

Dr. Lupivici Jack ügyvéd érdekesség gyanánt megjegyezte, hogy azok is lehetnek bántalmazók, akik egyébként az iskolában jellemzően nem lépnek fel agresszorként. Életkorukból fakadóan még nem képesek felismerni, hogy szavaik, tetteik mennyire súlyos hatással vannak az áldozatra, hiszen az online térben az érzelmek nem igazán kapnak hangsúlyt, személytelen az egész. Nem létezik gátlás, korlát, amit a személyes kapcsolatok során tapasztalunk.

Az iskolában zajló zaklatással szemben a virtuális zaklatás nem szűnik meg a tanórák végével, folyamatosan tart és nem lehet leállítani. Az online felületeken ugyanis a zaklatótól nem lehet fizikailag eltávolodni, nincsenek földrajzi vagy fizikai határok, a világhálón nem létezik a STOP gomb. Képeket, videókat, irományokat bárki közzétehet, mások lementhetik és bármikor újra feltölthetik különböző felületekre, s nem elhanyagolandó tényező az sem, hogy a közösségi oldalakon akármennyi hamis profil létrehozható. A zaklató megállíthatatlan, az internet nem felejt, vagyis a felkerült bántó tartalmat a szituáció eszkalálódása után már sajnos nem lehet véglegesen törölni. Kiirthatatlanok a digitális rendszerből, a gyermek nem képes szabadulni kiszolgáltatott helyzetéből, a folyamatosan ismétlődő negatív visszacsatolásból. Emiatt sajnos egyre több olyan esetről számolnak be világszerte, ahol az áldozat az öngyilkosságba menekült. A cyberbullying jelensége miatt életek mehetnek tönkre – a megtámadott gyermeké, szüleié, a zaklatóé, valamint az ő környezetéé.

Az ugyvedipraxis.hu szakértői szerint már a közösségi hálózatokon való aktív jelenlét megkezdésétől érdemes fokozottan odafigyelni a gyermekekre, ez jellemzően 10-12 éves korban következik be. Gondoljunk bele, hogy ezek a kiskorúak mennyire kiszolgáltatottak az olyan hatásokkal szemben, melyekre lelkileg és idegileg még nincsenek felkészülve. A gyermekek sokkal súlyosabb sérelemként élik meg az online zaklatást, mint a fizikai vagy akár a lelki bántalmazást. Gyakran tesznek fel osztálytársak olyan képeket, fotókat az internetre, amelyek lejáratnak valakit, például levideózzák azt, ahogy társai megverik, megrugdossák.

A kiberzaklatás nem iskolai probléma, ezért annak iskolai kezelése jogi akadályokba ütközhet, nevezetesen, hogy az adott intézmény jogosult-e eljárni, vagy sem. Ha a hagyományos konfliktuskezelési módszerek nem válnak be, védőügyvéd segítségét kell kérni, feljelentést szükséges tenni a rendőrségen. Szakértők felmérések útján megállapították az iskola és a cyberbullying közötti összefüggést, ugyanis a nyári szünetben jelentősen csökken a zaklatás intenzitása vagy egyáltalán nem is tapasztalható.

A cyberbullying megjelenési formái:
 

• Kéretlen, bántó, esetleg fenyegető, félelemkeltő üzenetek rendszeres küldése
• Valótlan tények állítása, pletykák terjesztése, melyek negatív színben tüntetik fel az áldozatot
• Sértő, támadó jellegű, trágár hozzászólások nyilvános fórumokon
• Bizalmas tények, személyes információk nyilvánosságra hozatala, továbbítása mások felé
• Közösségi portálon lévő profiljának feltörése, illetve hamis profil készítése is, mely során ellopják és felhasználják az áldozat személyes adatait
• Az online közösség egy tagjának a csoportból való kirekesztése, érvényesülésben való akadályozása
• Szexuális értelemben véve provokatív fotók és videók készítése, majd továbbítása másik fél irányába

Milyen jelek utalhatnak arra, hogy a gyermek cyberbullying áldozata?
 

• Hirtelen jött negatív változás a lelki egészségében, pszichés jóllétében
• Önbizalma és önértékelése drasztikusan csökken, saját magáról gyűlöletes gondolatai keletkeznek
• Szorongó, visszahúzódó, feszült attitűdöt vesz fel
• Magába zárkózik, nem osztja meg a gondolatait a környezetével
• Elszigetelődik családjától, barátaitól, ismerőseitől
• Jelentősen romlik iskolai teljesítménye
• Korábbi kedvteléseit, hobbijait váratlanul elhanyagolja,
• Depresszió, öncsonkítás, öngyilkossági gondolatok

Potenciális megoldás

1. Bizalom és kommunikáció - Nem elég a gyermekeket figyelmeztetni az internethasználat hátrányaira, kapcsolatot kell teremteni és fenntartani annak érdekében, hogy egy esetleges támadás esetén a gyermek bizalommal tudjon fordulni szüleihez, tanáraihoz, vagy bármely, alkalmas felnőtthöz.
2. Dokumentáció - Össze kell gyűjteni és meg kell őrizni a bántó tartalmú üzeneteket, egy későbbi büntetőeljárás során hasznos bizonyítékként szolgálhatnak, segítenek alátámasztani az igazunkat.
3. Ha ismerjük a támadót – Az interneten nem csupán számítógép mögött rejtőzködő ismeretlen alakok szedik áldozataikat, gyakran előfordul, hogy a gyermek mindennapjait valójában egy olyan személy keseríti meg, aki aktívan jelen van az életében, például egy osztálytárs. Ilyenkor érdemes bevonni a zaklató gyermek szüleit, s továbbá az iskolát is, hiszen segíthetnek úgy felszámolni a konfliktust, hogy a megoldás a lehető legkevesebb sérelemmel járjon. Gyermekek esetében ez azért is humánus megoldás, mert legtöbbször ártatlanabb indíttatás húzódik a háttérben, mint egy felnőtt zaklató esetében. Természetesen, mindig módunkban áll feljelentést tenni és büntetőeljárás keretében várni az igazságszolgáltatást.
4. Ha nem ismerjük a támadót – Ha ismeretlen tettessel van dolgunk vagy a cyberbullying súlyos formát öltött, mindenképpen rendőri segítséget kell igénybe venni hiszen bűncselekmény történt.
5. Jogi segítség – Sokan nincsenek tisztában az alapvető lehetőségeikkel, amikor online bántalmazás áldozatai lesznek. Javasolt felkeresni egy ügyvédi irodát, mely szakértelemmel bír az ilyen ügyek terén. Egy elhivatott büntetőügyvéd segít megtalálni a leghatékonyabb jogi segítséget.
6. Rehabilitáció – A gyermek lelke törékeny, ezért fokozottan ügyelni kell épségére. Egy ilyen kegyetlen támadás maradandó sebeket okozhat, mely garantált hatással bír majd a felnőtté válására. Erősen ajánlott szakember bevonása, aki segíthet feldolgozni a történteket.

A feszültség hosszú távon egészségkárosító hatású, mentális, pszichés betegségekkel és valódi fizikai tünetekkel is járhat. Előfordulhat, hogy a bántalmazott az öncsonkítást vagy súlyos esetben az öngyilkosságot választja menekülés gyanánt. Úgy gondolja, hogyha önmaga ellen fordul, akkor hamarabb vége lesz a szenvedésnek, s végső esetben pedig már csak a megaláztatás megszüntetése válik szemponttá – bármi áron. A legrosszabb viszont az, hogy ez gyakran a szülők szeme előtt zajlik, akik legtöbbször észre sem vesznek semmit az egész folyamatból.

Vajon miért nem kérnek segítséget?

A gyermekek saját közösségükön belül a segítségkérést könnyen árulkodásnak értelmezik, az árulkodókat pedig pillanatok alatt kiközösítik.

A Lupovici Ügyvédi Iroda szakértői kiemelése szerint, az online zaklatás áldozatai számára különösen nehéz a sérelmes helyzet felszámolása. Egyrészt, nem szeretnének több embert bevonni a történésekbe, hiszen éppen a nyilvánosság a probléma, amit fel kell számolni. Nem szeretnék a velük kapcsolatos kényes tartalmat szüleikkel (vagy bárki mással) megosztani. Ráadásul, a szülők az esetek többségében tökéletesen rosszul reagálnak, hiszen ahelyett, hogy gyermekük védelmére kelnének, megbüntetik. Hajlamosak az áldozatot okolni a kialakult helyzet miatt. Például, ha valakiről egy meztelen képet töltenek fel a támadói, amit egykor a saját beleegyezésével készítettek, vagy éppen ő maga küldött el nekik és ezzel zsarolják, akkor a szülő első megnyilvánulása gyakran annyiban merül ki, hogy "Hogy lehettél ennyire ostoba?!". Ellenben, az áldozat már azelőtt is magát hibáztatja, hogy segítséget kérne, vagyis az ilyen hozzáállás csak igazolja előzetes félelmeit, és garantálja, hogy soha többé ne kérjen oltalmat.

Kevésbé súlyos, de mégis jelentős következmény lehet az is, hogy a szülő a botrány hallatán eltiltja gyermekét a számítástechnikai eszközöktől, amit az áldozat nem mer kockáztatni, hiszen az a közösségtől való teljes elzáródását jelentené.

Az internettől való elszigetelés nem megoldás, hiszen a kor gyermekeinek életét áthatják a táblagépek, okostelefonok, így ez a módszer könnyen kontraproduktivitásba csaphat át, aminek következtében a gyermek hamar magányosnak és kirekesztettnek találja magát.

Dr. Lupovici Jack ügyvéd javaslata alapján érdemes leülni a gyermekkel, építeni a bizalmat és beszélgetni vele ezekről a dolgokról, akkor is, ha vélhetően nem szenved ilyesmitől, hiszen a későbbi megelőzésben vagy rosszabb esetben problémamegoldásban lehet fontos szerepe. Illetve, a megfelelő tájékoztatás abban a tekintetben is visszatartó erővel bírhat, hogy éppen saját gyermekünk váljon internetes zaklatóvá.

Fotó: un-perfekt / pixabay