Rendőrség? A párom molesztálta a gyermekem!
Ezért valakire rá kellett bíznom. Zsoltira bíztam, akivel majd egy éve együtt voltunk már, az összeköltözést terveztük. Biztos voltam benne, hogy rábízhatom.
Együtt ettünk még itthon, aztán elindultam. Kb. másfél órát voltam távol.
Hazatérve azt láttam, hogy Julika a Tv előtt ült a játékaival, Zsolti is a közelében egy könyvvel.
A férfi elmondta, hogy jó volt a kislány és meséket néztek, játszottak. Pl. Juli és a játékmaci bugyit cseréltek. Azt is mondta, hogy Juli popsiját nem sikerült maradéktalanul kitörölnie wc-zés után. Láttam, hogy milyen maszatos a kis popsi, meg amúgy is itt a fürdés ideje, készülődni kezdtünk. Zsolti sietve indult, ma sem akart velünk éjszakázni, munkára hivatkozott és elment.
Fürdetés után még a sorozatomat néztem, Juli rajzolt, aztán ágyba bújtunk. Az esti mese után még beszélgettünk és ekkor megkérdeztem, mit játszottak Zsoltival. Juli elmondta, hogy puniztak! Azt hittem rosszul hallok, ezért sokáig kérdezgettem. Pl. hogy mi az a punizás? Zsolti is megmutatta-e? Hozzá ért-e? Neki meg kellett e fognia..? stb. Nem kellett megfognia, de Zsolti a kislány arcához ütögette a nemi szervét, meg vonatozott. Így mondta Juli. Kérte, hogy hagyja abba, de Zsolti nem tette. Kis híján sokkot kaptam. Alig hittem, de féltem, hogy igaz és ha igaz, akkor lépnem kell, mégha ez mindennek a végét is jelenti.
Másnap reggel 9 óra után indultunk a pszichológushoz a Nevelési Tanácsadóba, aki fél órát játszott vele. Nem kérdezgette, nem esett neki, de így viszont nem is derült ki semmi a számára. Azt mondta, menjünk a Heim Pál Kórházba látleletért. Mentünk is. Ott először el kellett mondani a történteket, majd megvizsgálták a gyermekemet. A kis popsi kicsit be volt repedve, de a szüzessége megmaradt.
Hivatalból értesítették a rendőrséget, megvártuk a járőröket, akik szintén kihallgattak, felvették az adatokat. Majd bevittek a Gyermekjólétire, a Tolnai utcába. Ott vártunk, majd kihallgattak és felvették a tanúvallomásomat. Ez órákig tartott, addig két rendőr foglalkozott egy másik szobában Julival. Őt aznap meg sem hallgatták, mert igazságyügyi pszichológus szakértőt csak a következő hétre tudtak keríteni. Addig napok teltek el. Zsoltit ezidő alatt távol tartottam magunktól egy mesével, hogy elutaztunk. Kicsit furcsa volt ez neki, de eloszlattam az aggályait. Vigyáznom kellett, nehogy gyanút fogjon még a letartóztatás előtt, mert akkor eltüntethet a számítógépéről terhelő dolgokat.
Éjjel azon gondolkodtam, ha ez az igaz, befejezem vele a kapcsolatot - akkor is ha nem bizonyosodik be. Minden bizalmam és reményem elveszett a férfiakkal kapcsolatban és persze a gyerek lelke miatt is aggódok, mert ugyan ezt játéknak vette, azért hagy majd lenyomatokat benne.
Julin azokon a napokon a következő dolgokat figyeltem meg:
Újra bepisilt, bekakilt, zavartabban rajzolt, kukit keresett a játékmackón, rosszul aludt, álmában kiabált, ősz hajszálai lettek és rágja a körmét. Az öt nap alatt egyszer ejtette ki Zsolti nevét, pedig rajongásig szerette és hiányozhatott is neki, de a körülményekből leszűrhette, hogy valami nagy baj van.
A nevelési tanácsadóban később azt mondták, bizonyára lelkiismeretfurdalása van, hogy esetleg őmiatta nem jöhet Zsolti. Meg kellett értetnem vele, hogy nagyon jól tette, mikor mindent elmondott, mert Zsolti nagyon buta játékot játszott, ilyet felnőtt ember nem csinálhat gyerekkel és büntetésből nem jöhet hozzánk többet. Rossz volt.
Napok múlva az igazságyügyi pszichológus szakértő is meghallgatott engem, majd Julival foglalkozott. Végül egyértelműsítette a bűncselekményt és este elküldte a jegyzőkönyvét a rendőrségre. Nem másnap, hanem a megfelelő időben, mikor otthon találták, előállították Zsoltit.
Tíz napig tartották benn. Nyilván meggyanúsították és gyorsított eljárást folytattak ellene. A részleteket azonban nem lehet tudni, mert a nyomozati szakaszban semmit nem árulnak el a rendőrök még a sértetteknek sem. Hosszas, hónapokig tartó nyomozásra lehetett számítani. Eközben megtudtam, hogy 10 nap múlva kiengedték - online állapotban volt az interneten. Felháborít, hogy szabadlábon van (a jó magaviseletűeket kiengedik), folytathatja életét, amíg a bíróságra jut az ügye. Bíznak abban, hogy nem súlyosbítja a helyzetét, és nem veszi fel a kapcsolatot velünk. Addig marad a bizonytalanság, hogy mikor bűnhődik meg.
Egy biztos: bennünk mély nyomot hagyott a sérelem, az ő bűne.
Jelenleg is pszichológus segíti kijátszani a kislányból a traumát és elfogadtatni vele, hogy Zsolti akármilyen „aranyos és kedves”, buta játékot játszott, amit nem szabad. Csak remélni tudjuk, hogy a magyar rendőrség mindent elkövet azért, hogy Zsolti megbűnhődjön.
Fotó: dorisalb: Angst
Rendőrség? A párom molesztálta a gyermekem! - szakértői vélemény 1. rész
Rendőrség? A párom molesztálta a gyermekem! - szakértői vélemény 2. rész
Rendőrség? A párom molesztálta a gyermekem! - szakértői vélemény 3. rész
Rendőrség? A párom molesztálta a gyermekem! - szakértői vélemény 4. rész
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: