Jelmezes bemutatkozó versikék

Mentovics Éva versei

Tavasztündér
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Varázspálcám suhogása
felkelti a vidéket.
A tél végi utazásra
barátaim kísérnek.

Varázsigém hatalmával
elaltatom a telet.
Az ágakra rásuhintva
ébresztem a rügyeket.

Virág nyílik ahol járok,
ágak végén tipegek.
Tündérszárnyam nyomában már
ott virít a kikelet.

A katicabogár
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Kisnyúl szalad át a réten,
ezer virág integet.
Incselkedő szél borzolja apró,
lenge ingemet.

Letépte az egyik pettyem,
s elfújta a határba…
Megtaláltam, s jól felvarrtam
a kis piros kabátra.
 

A mérges gomba 
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Fejem búbján pörge kalap,
gallér feszül vállamon.
Kalapomon barna foltok…
Mérges vagyok - vállalom.

Erdőszéli bokrok alján
a sok eső rám csorog.
Eljöttem hát farsangolni,
bocskoromban táncolok.

A bohóc 
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Egyet lépek, kettőt botlok.
Szabóm varrta ezt a fodrot.

Kezemben egy sétapálca.
Víg mosolyom nem csak álca.

Gurgulázva nevetgélek.
Járjuk együtt! Szeretnétek?

Medve a bálban
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Lépes mézre vágyom egyre -
attól víg a mackó kedve.
Felfalom az akácmézet,
nagy bundába alig férek.

Döcögős a medvetáncom,
de a bálon vígan járom.
Ha lesz néhány édes falat,
azt eszem majd, és nem halat.

A kalózkapitány 
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Ki lehet e bátor
kapitány?
Arcán sebhelyekben
nincs hiány.

A jobbik szemével
Nézeget,
mankós bottal fürgén
lépeget.

Hej, a kalózélet
csuda jó!
Hullámokon vágtat
a hajó.

Vár reám egy békés
kis sziget,
elrejtem a rablott
kincseket.

A Nap
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Felváltva a csillagot,
kéklő égen ballagok.
Sugaraim temérdek
sötét helyre beférnek.

Elolvasztom a havat,
melengetem a tavat.
Fényem küldöm felétek,
míg a parton henyéltek.

A Hold
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Csillagok közt lépkedem,
lámpást cipel két kezem.
Éjjel járom az égboltot,
csillagmintás gallért hordok.

A csillag 
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Az égbolt most olyan tiszta,
csillog rajta minden minta.
Kiscsillagként köztük járok,
onnan jöttem tihozzátok.

A pillangó
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Könnyű a léptem,
libben a szárnyam.
Hajnalban már a
kerteket jártam.

Csábít a rózsa,
rezzen az ága.
Bókol a szélben
tarka virága.

Tálam a nárcisz,
étkem a nektár.
Sárga virága
minden nap megvár.

Négy kecses szárnyam
lebben a szélben.
Rózsakehelyben
szunnyadok éjjel.

A kéményseprő
(Jelmezes – bemutatkozó versike)

Öltözékem fekete.
Ugyan mi más lehetne?

Kéményedbe belesek,
sötét kormot keresek.

Felmászom a háztetőre,
kitisztítom egykettőre.

 

Farsangi versek gyerekeknek

Álljon a bál, amíg állhat.
Nyaggassuk a citerákat.
Körbe-körbe! csak vidáman!
Maszk nélkül, meg maskarában.
(Galambos László)

Tarbay Ede: Farsangi maskarák

Három lyukas
vicsori fogas,
kivájt belű sárga tök,
mi volnánk az ördögök.

Három fehér
tollas pucér
inges, réklis szárnyasok,
mi lennénk az angyalok.

Azt kívánjuk reggel-este,
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek.

Fazekukban pulyka,
kappan,
mindenféle jó főjjön,
kéményük is füstöljön.

Gyárfás Endre: Förgeteges ez a bál

Farsang van, farsang van,
járjuk a táncot gyorsabban!
Förgeteges ez a bál,
még a ház is muzsikál.

Kéménykürtőn hosszan kürtöl,
nagybőgőzik pincemélyből,
cimbalmozik betongerendáin,
gitározik tévéantennáin.

Az eresze csikorgató,
az ajtaja tárogató,

Ég a kisze, lánggal ég,
bodor füstje felszáll,
tavaszodik kék az ég,
meleg a napsugár.

Mire füstje eloszlik,
a hideg köd szétfoszlik,
egész kitavaszodik.

Drégely László: Farsangi bál

A zenészek

Muzsikálnak,

Fürge lábak

Táncot járnak,

Járja Sára,

Meg a párja,

Víg a kedvük

Itt a bálba'

áncol a bohóc,

Huszár, medve,

Sanyi manó

Mek-mek kecske,

Mazsola is

Vígan járja,

Böbe baba

Lett a párja,

Sürög-forog

A sok népség,

Reggelig tart

A vendégség

Kanizsa József: Farsangi maszkabál

Maszkabálba
készül az utca,
A talpalávalót
Pőce Gyula húzza.
Ringyes rongyos maskarák,
Szalma, meg
kukorica figurák,
Fura táncuk
fürgén ropták.
Szólt a nóta
táncolt a láb,
Nevettük a
sok maskarát.

Donkó Sándor: Bohóc

Ez a krumpli nem az orrom,
bár most az orromon hordom,
farsang van, jó tréfa az,
ha a zsűri rám szavaz.

Bohóc vagyok én a bálon,
a táncot is megpróbálom,
ha nagy cipőm fenn akad,
a publikum rám kacag...

A fődíj egy dobostorta,
bohócnak való az azvolna,
hogyha talán megnyerem,
lisztes számmal elnyelem...

Garai Gábor: Táncdal

Citera pengi: körbe, járjad,
Katica, Böske, szedd a lábad!
Lobog a rózsa, rezeda bokra,
tavaszi lázban rezeg a szoknya.

Csoóri Sándor: Farsang napi kutyabál
 
De érdekes volna,
ha kutyabál volna,
s farsang napján
minden kutya
bálba kutyagolna.
Nagy kutya is,
kis kutya is,
kit csíp még a bolha is.
 
Komondor kényelmes,
lassú táncot ropta,
Puli Pali csárdást,
ahogy meg van írva;
sötét szőre, bozontja
a szemébe lógna.
Csau csacsacsázna,
a foxi bokázna,
a többi vén kutya meg
leülne a hóba.

Szepesi Attila: A bohóc
 
Vidám legény a bohóc,
piros haja csupa kóc,
idelép, odalép,
a zubbonya búzakék.
 
Lengő inge pepita,
lobog rajta pántlika.
Viháncol, nótázik,
karikákkal mókázik.
 
Csupa fintor, csupa folt,
csupa masli, csupa gomb,
csupa csengő, csupa szín,
csupa csuda karmazsin.

Osváth Erzsébet: Sül a fánk
 
Serceg a zsír,
sül a fánk.
Fényessárga serpenyőből
ragyog ránk.
 
Illatozik,
nő, dagad,
az orrunkat csiklandozó
jó falat.
 
Már a tálon
a sok fánk,
Fehér cukorfelhő alól
nevet ránk.
 
Ránk nevet
és integet.
Itt a farsang, vidám farsang,
gyerekek.

Fenyves Mária: Cirkuszban
 
Bohóc vagyok nem tagadom,
csörgő sipkám neked adom!
Cintányérom összeverem,
bukfencezek a fejemen.
Jókedvemet nem tagadom,
viccet mondok, ingyen adom.
Tapsra is kész a kezem,
piros kesztyű kezemen.
Ha produkciómnak vége,
futok a közönség elébe.

Tarbay Ede: Farsangi maskarák
 
ÖRDÖGÖK
 
Három lyukas
vicsori-fogas
kivájt-bélű, sárgatök:
mi vagyunk az ördögök!
 
ANGYALOK
 
Három fehér
tollas, pucér
inges, réklis szárnyasok:
mi vagyunk az angyalok!
 
ÖRDÖGÖK
 
Azt kívánjuk
este, reggel
vidám kedvvel
feküdjenek, keljenek
e házban az emberek!
 
ANGYALOK
 
Fazekukba
pulyka, kappan,
mindenféle jó főjön,
kéményük is füstöljön!
 
ÖRDÖGÖK
ANGYALOK
 
Kolbász, sonka,
csülök, borda,
diós, mákos mind jöhet,
itt a zsákunk, töltsétek meg!

Gazdag Erzsébet: A bohóc köszöntője
 
Jancsi bohóc
a nevem
Cintányér a
tenyerem.
 
Orrom krumpli,
szemem szén,
Szeretném ha
szeretnél!
 
Velem nevetsz,
ha szeretsz,
Ha nem szeretsz
elmehetsz!
 
Szívem, mint a
cégtábla,
ruhámra van
mintázva.
 
Kezdődik
a nevetés,
Tíz forint a
fizetés.
 
Ha nincs pénzed,
ne nevess.
Azt nézd innen
elmehess!

Gyárfás Endre: Varjúfarsang-Kárkarnevál

Szól a Csóka:
-Varjú Vendel!
Holnap bál lesz,
ne feledd el!
Diszkógöncben
vagy frakkban,
légy ott, hiszen
farsang van;
fürge szárnyán
mókát szállít
január.
Ám a Varjú
ennyit mond csak:
-Kár, kár, kár.
Végül persze
elmegy Vendel,
polkázik a
verebekkel,
tangózik a
sirállyal,
mulatatja
vidám dal.
S mikor farsang
farkát húzza
február
így szól Vendel:
- Kár, hogy elmúlt,
kár, kár, kár!

Vidor Miklós: Bolond-bál

Bolond bálban jártam
az este,
a szamárral táncolt
a kecske.
Három majom húzta
a nótát,
vasvillával ettek
szamócát.
Be is csípett egy-két
legényke,
lisztes zsákot húztak
a pékre.
hordón lovagolt egy
bohóc ott,
kék füles dinnyével
golyózott.
Nyúlfi elől iszkolt
a róka,
fején árvalányhaj
paróka,
víg paprikajancsi
dobolt rám!
Ilyen volt a híres
bolond-bál!

Kiss Anna: Bögre-bál

Bödön ledübben
Réztál lecsattan
Fazéknak lángon
Tejhabja lobban
Rebben a lámpa
Daráló járja
Egerek jönnek
A bögre-bálba
Kemence döngi
Vastepsi zengi
Fütyül a kulcsluk
Nincs itthon senki

Gazdag Erzsébet: Cincér lakodalom

Szörnyű sok a sokadalom
Áll a cincér lakodalom.
Tücsök és a kabóca
a vigalom bohóca.
Megsütöttek három bolhát,
s hat szunyognak száraz combját
kirántották ebédre.
-Jó étvágyat melléje!-

Farsangi mondóka

Elmúlt farsang el, el, el
Kinek használt, kinek nem.
Nekem használt, neked nem
Én táncoltam, te meg nem.

Farsangi mulatságra

2-Sárga murok, zöld uborka,
Szökjünk, mint a kecskebéka!
-Hó te Gyurka, hó te hó!
Ne szökjél úgy, mint a ló.
-Hogyha hívnak, fogadd el!
Ha kergetnek, szaladj el!
-Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!

Sarkady Sándor: Kikiáltó

Maskarások, bolondok
Rázzátok a kolompot
Takarodjon el a tél
Örvendezzen aki él.

Csoóri Sándor: Esti párbeszéd

Jó estét, hársfa!
Hová készülsz?
-Bálba!
Hová, milyen bálba?
-Hold udvarába
sárgarigó-bálba.
Mit csinálsz te ott?
-Gyere velem majd meglátod,
ághegedűn muzsikálok,
rigóknak dalolok.

Mentovics Éva farsangi versei

Vígság legyen! 

Farsang van most,
ne feledd el.
Maskarádat
fürgén vedd fel!

Szól a duda,
szedd a lábad,
perdülj, fordulj,
fürgén járjad!

Libbenjen a
pörgős szoknya,
a nadrág is
vígan ropja!

Dobbanjon a
bundás bakancs,
vígság legyen,
ez a parancs!

Tél – kergető 

Itt van a farsang,
készül a fánk.
Hatalmas móka
vár itt ma ránk.

Pattog a tűz, és
serceg a zsír,
mindenki ehet,
amennyit bír.

Tűnjön el innen
végre a tél,
ropja a táncot
aki csak él!

Jöjjön a napfény,
süssön le ránk!
Addig is együnk,
fogyjon a fánk!

Mulatság 

Száll az ének,
hív a nóta,
táncot ropunk
reggel óta.

Gyors ritmusra
dobban lábunk,
ma éjfélig
meg sem állunk.

Sül a fánk 

Pufók fánkok sülnek sorra,
ott várnak a porcukorra.
Ízes lekvár kerül bele…
aki éhes, gyerünk, egye!
Lángolj, kisze, vidd a telet!

Ahogyan a kisze ég,
úgy tűnjön el minden jég!
Csorduljon a jégcsap könnye,
éltet adjon minden csöppje!

Amikor a kisze lángol,
fusson a fagy hét határról!
Dőljön le az összes hófal,
tavasz jöjjön minden jóval:

gólyahírrel, napsugárral,
szárnyaljon a víg madárdal,
csattogjon a gólyakelep…
szaladj már tél, ott a helyed,

ahol hívnak, ahol várnak,
szíves szóval invitálnak.
Hadd fogadjuk a víg tavaszt,
mely orcánkra mosolyt fakaszt,

derűt ígér, víg kacagást -
felednénk már a havazást.
Csobbanjon a csermely fodra,
rügy pattanjon sombokorra!

Lila sáfrány, csillagvirág
hirdesse, hogy szép a világ.
Lángolj, kisze, vidd a telet,
bimbózz, tavasz, itt a helyed!

Kisze, kisze, szalmabáb,
égj el minél hamarább,
füsttel írd a kéklő égre:
Jöjj el, tavasz, jöjj már végre!

(Balatonszőlős, 2010. január 18.)

Farsangoljunk!

Közeleg a farsang farka,
addig vígan legyetek!
Ki szeretne maszkba bújni?
Magasba a kezeket!

Járjuk, míg a lábunk bírja,
szökdeljünk a szőnyegen!
Ugrás Bálint, Gergő, Panka,
Julcsa te is jöjj velem!

Medve toppan, macska szökken,
táncba fog a boszorka,
söprűnyélre felpattanva
reppen majd a nyomodba.

Ne áruld a petrezselymet,
uzsgyi pajtás, lépj ide!
Pördülj jobbra, fordulj balra,
mint gombóc a prézlibe’.

Szökkenjünk hát, ropjuk fürgén,
és ha nem nagy áldozat,
faljuk fel a porcukorral
behavazott fánkokat!

(2010. november 28.)

Banya-tanya

Omladozó, romos tanya,
otthont lel ott minden banya.
Kietlen, és rideg tájék,
hol ember tán sose járt még.

Reped, mállik dől a fala,
oda tart most minden banya.
Körülötte szürke árnyak…
teliholdkor odaszállnak.

Fellobban a katlan lángja,
kezdődik a banyák bálja.
Repdesnek a denevérek,
felharsan a boszi-ének:

- Szépségemé minden érdem,
kétszáz évet már megértem.
Fejemen a varázskendő,
gonosz vagyok, kárörvendő.

Padlásomon denevérek…
szívességre sose kérj meg!
Hogyha mégis erre tévedsz,
békatestben tovább élhetsz.

Égnek áll a boszik haja,
füstölög a banya-tanya.
Mire vége van az éjnek,
a  rút banyák hazatérnek.

A hóember búcsúja

Csordul a könnye,
roskad a válla,
tócsában lépked
éjjel a bálba.

Bánatos arccal
búcsúzik egyre,
könnyei hullnak
lassan a gyepre.

Ébred a reggel,
pezsdül a pírja,
jégcsapok fogynak,
sorvadnak sírva.

Vége a télnek,
éled a kert már,
farsangi fánkra
cseppen a lekvár.

(Balatonszőlős, 2010. január 30.)

Nincs ötletetek, kinek vagy minek a bőrébe bújjon idén a gyerkőc? Nézz szét jelmezötleteink között!
 

Indexkép: Sylvie Bouchard / Shutterstock 
Farsangi maszk: kreatikar / Pixabay