SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Bátorság

- 2012-11-16
A bátor oroszlán, az állatok királya, jóllakottan poroszkált az afrikai forróságtól, a szavannák porától bágyadtan kókadozó magas fűben.

Arra gondolt, miközben kócos, fekete sörényét cibálta a fáradt szél, hogy milyen jó is neki. Nincs igazi ellensége, merész, kitűnőek az adottságai, jó a szeme, éles a hallása….amikor hirtelen valami elcikázott a szeme előtt. Megtorpant, és csak nézett. A távolban gyorsan tűnt el egy farok, s a hozzá tartozó pöttyös hát. Hol kiemelkedett, hol lesüllyedt, mígnem végleg eltűnt a legázolt, száraz kórók között. Egy gepárd, amit ő nem vett észre. Sem azt, hogy közeledik, sem azt, hogy miféle állatot üldöz. Talán egy antilopot? Meg volt ütközve. Nem olyan jó már a füle? Hová lettek a szavanna neszei? Lehet, hogy végleg eltűnnek számára? Hogy fog ezentúl vadászni?
Úgy érezte, mintha kicsit összébb ment volna a bőrében.
Kétes jövőjén gondolkodva bandukolt tovább, és annyira sajnálta magát, hogy észre sem vette, bivalycsorda kellős közepébe keveredett. A hatalmas állatok szanaszéjjel hevertek, pihentek. Talán azért is nem vettem észre őket azonnal - mentegette magát. Igyekezett minél hamarabb keresztüljutni a bivalyoktól hemzsegő zónán, hiszen ő most egyedül van, tele a gyomra is, biztosan nem tudna nagyon legénykedni, vagy megvédeni magát, ha rátámadnának, feltételezve, hogy zsákmányra vadászik, s a borjaikat veszélyezteti.
Ezek szerint, már nem is lát olyan jól? Hogy eshetett meg vele, hogy nem vette észre ezeket a fűben domborodó, hatalmas, fekete halmokat már jóval korábban? Érezte, elgyengül.
Mire túljutott a fekvő bivalyokon, remegtek a lábai, pedig a patások rá se néztek. Látták rajta, hogy nem vadászik. Vagy azt látták, hogy már nem is képes rá?! Pedig csak tegnap volt, hogy úgy belakott. Igaz, nem a saját zsákmányából, csak ügyesen sikerült elhessegetnie a keselyüket, meg a hiénákat a más által otthagyott tetem maradványairól. Úgy érezte, a bőre még inkább lötyög rajta, és ő megint összébb ment egy kicsit.
Na, csak pihenjem ki magam! Egy kis hűsölés jót fog tenni - gondolta -, azután lemegyek a folyóhoz inni.


Már egészen közel járt egy bozótos részhez, ami kiváló pihenőhelynek tűnt. Körötte magas elefántfüvet hintáztatott a száraz, meleg afrikai szél. Mintha egy kemence száját hagyták volna nyitva, úgy áradt a földből a forróság.
Kényelmesen, kicsit megtépázott önbizalommal, de töretlen hittel heveredett le a bozót tövébe. Éppen kinyújtóztatta volna magát, amikor hirtelen őrült robajjal trombitaszó harsant mellette, és a bozót mögül, mint egy rohamra induló sereg, kirobbant egy gigantikus, öreg elefántbika. Rátiport a farkára, és ha kicsit odébb fekszik, valószínűleg agyontapossa.
Csak arra volt ideje, hogy fájdalmát figyelmen kívül hagyva, odébb kússzon. A bika ügyet se vetve rá, nyugalma megzavarójára, elcsörtetett. Lába alatt döngött a föld.
Az oroszlán magába zuhant. Megérintette az elmúlás szele. Mire jó ő még? Se nem lát, se nem hall, se nem érzékel? Hát már meg sem érzi, ha nem szabad a tér? Hiszen majdnem ráfeküdt egy elefántra!
Kisvártatva annyira összeszedte magát, hogy lábra tudott állni. A farka fájt, és olyan nagyon fájt, hogy szinte elzsibbadt, mintha már nem is fityegne ott, a teste másik végén. Az orra remegett, de nem a vadászszenvedélytől, hanem az átélt borzalmak miatti félelemtől.
A folyó felé igyekezett. Egész közel érve látta, hogy a víz hemzseg a krokodiloktól, egy-két ejtőző, tengeralattjáróként le és felmerülő víziló is ott időzött. A krokodilok kemény farokcsapásai, az erőt sugárzó vastag páncélok sokasága, a vízilovak otromba vaskossága megdöbbentette, egyben egy újra meg újra feltörő, keservesen kínos érzéssel, a félelemmel töltötte el. Végül mégis elszánta magát az ivásra. A vízbe mártotta a nyelvét, de közben folyton jobbra-balra sandított. Ekkor hatalmas patájú, óriási izületcsomókkal szaggatott hosszú, szétterpesztett lábú zsiráf tűnt fel mellette, rúgásra készen.
Erőltette magát, hogy folytassa az ivást. Szomjan mégsem halhat. Merőn nézte maga előtt a folyót, miközben ivott. Amikor a lefetyelés keltette hullámok elcsitultak, egy tükörkép rajzolódott ki a víz felszínén. De nem az, amit várt. Nem egy ereje teljében lévő, hatalmas tépőfogú, borzas sörényű, rémisztő fenevad, hanem egy kisfülű, apró rágcsáló képe, amely a nagyok jöttére mindig gyorsan eltűnik a földbevájt járatában.

Kép forrása: www.gettyimages.com

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Újévi fogadalom: 2025-ben ne hagyjuk ki a „nagyrutin” vizsgálatot!

Huszonegy éves kor fölött rizikófaktorok, tünetek hiányában legalább öt évente, krónikus betegség, idős életkor esetén évente javasolt a laborvizsgálat, amely fényt deríthet a tartós fáradékonyság, sápadtság, szem alatti sötét karikák, ingerlékenység, hajhullás, gyors hízás vagy fogyás, haspuffadás, bőrproblémák, véres vizelet vagy széklet hátterében húzódó problémákra is. Mindez azért fontos, mert az időben felfedezett betegségek, nagyobb hatékonysággal gyógyíthatók - mondja dr. Torzsa Péter, a Semmelweis Egyetem Családorvosi Tanszékének vezetője.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja