Mese a furcsa faluról
Ezt a mesét még a nagyapámtól hallottam, ő is a nagyapjától, az pedig a dédapjától. Szóval nagyon-nagyon régen, amikor még mécsessel és lámpással világítottak az emberek - lóval szántottak és kézzel vetettek és még a Duna is visszafelé folyt -, volt egy falu. Kétféle nép élt ott: a Morcok és a Vidorcok.
A Morcok nagyon furcsák voltak. Az öklüket rázták mérgükben, ha sütött a Nap, vagy ha az éltető eső áztatta a vetést. Ha sok volt a termés morogtak, hogy nincs hová tenni, ha kevés volt a termés morogtak, hogy nincs mit enni. A Férfiak morogtak az öregekre és gyerekekre, hogy naplopók, a Nők morogtak a Férfiakra, hogy rendetlenek. A gyerekek morogtak a felnőttekre, mert azok nem figyeltek rájuk.
Bezzeg a Vidorcok nevettek mindenen. Ha eleredt a zápor a gyerekek kiszaladtak az esőre és nevetve bukfenceztek a sárban. Az anyukájuk nevetve mosta tisztára a ruháikat. És a férfiak nevettek, ha a gyerekek a baromfiudvarban fogócskáztak a Kakassal és pirospozsgás arccal szaladtak az öregekhez, hogy mesélje el még egyszer a kedvenc meséjüket.
Tehát e két nép élt a faluban és mindkettőnek volt Vezetője. A Vidorcok a legbölcsebbet választották és megünnepelték. A Morcok a legmérgesebbet és hátat fordítottak Neki. A Vidorcok nagy házakban laktak, 8-10 család egy helyen, kicsik-nagyok vegyesen. A Morcok kicsi, sötét, ablaktalan kunyhókban.
Egy napon a két vezető: Torzom Morc és Vidor Vilmos szembetalálkoztak az utcán.
- Mi ez a nagy sürgés-forgás nálatok Vidorcoknál? - tudakolta Torzom Morc.
- Készülünk a Karácsonyra, alig egy hónap és eljön. Tudod az Én népemnél ez a nap a Szeretet Ünnepe. Az asszonyok finomságokat sütnek-főznek, mi férfiak feldíszítünk egy csodaszép fenyőfát és ajándékokat teszünk alá a gyerekeknek - felelte Vilmos.
- Aztán azt meg minek? Hát hiszen a fenyő szúr, mint a Sün. A gyertyafény bántja a szemem. Az asszonyok meg napokig láb alatt lennének a sürgölődésben. A gyerekek meg visítanának az ajándéktól, mint a malac az ólban. De az a Szeretet, amiről beszélsz az miféle dolog? Neked van olyanod? Megmutatod?
- Hát Én azt Néked meg nem mutathatom, de elmondom ha akarod. Ha a napi munka végeztével hazamegyek, megköszönöm a páromnak, hogy vezeti a háztartást és gondját viseli a gyermekeknek. Örömmel tölt el, hogy egészséges és okos gyermekeimnek az édesapám esti mesét mond.
- A Kakas csípje meg őket, nem vagyok kíváncsi rájuk - mondta Torzom Morc.
- Ide figyelj Morc komám. Mondok én néked valamit. Ha ennyire nem bírod elviselni őket, akkor építsetek nagy házakat és lakjatok abban külön-külön. Egy ház a gyerekeknek, hogy ne zavarjon a visongásuk. Egy az asszonyoknak, hogy ne legyenek láb alatt. Egy ház a mihaszna öregeknek és legvégül egy nektek férfiaknak.
Úgy legyen! - mondta Torzom Morc és nagyot dobbantott cipőjével.
Négy hét alatt elkészült a négy ház. Minden Morc beköltözött a helyére. A gyerekeknél sötét volt és hideg, mert nem volt aki tüzet rakjon és olajat hozzon a lámpákba. Éhes gyomorral tértek nyugovóra. Az öregek sem ettek, bár volt lámpájuk és melegedhettek a tűz mellett. A nők főtt ételt ettek, de sötétben, csak a tűz adott némi fényt a vacsorához. A férfiak korgó gyomorral nézték a tűz táncoló fényét a falakon. A gyerekek másnap már sírva feküdtek le. Harmadnap a férfiak gyűlést tartottak és meghányták-vetették a döntéseiket, majd rájöttek arra, hogy nagyot hibáztak. Végre megértették, hogy mit jelent a szeretet. Küldöttséget menesztettek az asszonyok házához és most először kérték őket, hogy nem laknának-e megint együtt, ha lehet, az öregekkel és a gyerekekkel? Az asszonyok könnyes szemmel rábólintottak a dologra és szépen összeköltözött 10-12 család a nagyházakba. A nők ezután hozzáláttak a sütéshez-főzéshez. A férfiak tyúkot, libát és hízót vágtak. Az öregek fát és lámpaolajat hordtak. A gyerekek telerakták a hasukat étellel. A Vidorcok estére négy nagy fenyőfát díszítettek fel a Morcok házaiban és telerakták az alját ajándékokkal.
Hogy, hogy nem pont szentestére esett a dolog és ettől a naptól fogva nem voltak többé Morcok és Vidorcok csak boldog, összetartó falusiak. Ahol mindenkinek meg van a maga feladata. A férfiaknak a munka, a nőknek a háztartás vezetése és a gyerekgondozás, az öregeknek a tüzifa és lámpaolaj hordása, és az esti mesélés. És legvégül a gyerekeknek a játék és a tanulás.
S mivel ilyenek az Emberek, a mese végét itt leled.
Családinet hozzászólások:
Megáll az idő
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: