Az aranygubó
- 2010-08-27
Mester Györgyi meséje
Élt Bergengóciában egy szegény földműves, süldő leánykájával, Kincsővel. Nagy-nagy nyomorúságban tengődtek, kis földjük tartotta el őket. Hiányzott bizony a gazdasszony, kinek keze alól annakidején szebbnél-szebb, színes kelmék kerültek ki a szövőszékről. Az otromba faalkotmányt azonban jó ideje vastag porréteg fedte, mivel nem volt, aki dolgozzon rajta, meg persze, fonálra sem telt. Csupán pár darab piros almát tartottak rajta díszül, és a rideg téli estéken olykor csak a szeretetteljes emlékezés mentette meg az öreg szerkezetet attól, hogy tűzrevaló legyen belőle.
Egy kora nyári reggelen, a lányka, mint máskor is szokott, kiment az udvarra, hogy szemes takarmányt vessen a csibék elé, s felsöpörje a szél által összehordott, száraz faleveleket.
Söprögetés közben, váratlanul meglátott a földön egy babszem nagyságú gubót. Kincsőnek kevés játéka volt, csecsebecséje még annyi sem, így hát kezébe vette a furcsa szerzeményt, s bevitte a házba. Az ablakpárkányra tette, hátha a lassan ébredező napocska sugarai felmelegítik, s kiderül, mit rejteget a belsejében.
Azután térült-fordult, s miután a ház körül rendbe tett mindent, kiment a krumpliföldre, hogy segítségére legyen az apjának.
Szürkületkor érkeztek haza, s majd holttá váltak, látván, hogy minden fényárban úszik. Kincső - kezében egy vödör vízzel - édesapját megelőzve futott, mert szentül hitte, kigyulladt a viskójuk, attól az a nagy világosság.
Átlépve a küszöböt, azonnal rájött, szó sincs semmiféle tűzről. Az ablakpárkányon hagyott gubó ragyogott szemkápráztató fényességgel, és bevilágította a kis szobát. A kislány félelemmel vegyes kíváncsisággal vette kezébe az aprócska gubót, mire az felnyílt, és kiröppent belőle egy meseszép pillangó, mely a tündöklő szivárvány minden színét magán viselte, áttetszően sziporkázó, selymes szárnyain. A lányka még sohasem látott ilyen eleven szépséget. A pillangó föl-le cikázva körbetáncolta a szobát, s fénnyel árasztotta el a sötét kis helyiség minden zegzugát.
Kincső azon az éjen álmot látott. Édesanyját látta pillangószárnyakon lebegni, amint felhő puhaságú, lágy esésű, színes kelméket nyújt felé. Valamit mondott is, de hogy mit, nem értette, mivel közben felébredt. Már magasan járt a nap, ezért meg is ijedt kissé, hogy elkésett a reggeli munkákkal, s mit fog szólni majd az édesapja?
Azután eszébe jutott a pillangó. Körülnézett, s meglátta, amint a kis jószág az ajtónál keringve repked. Bizonyára a szabadba vágyik - gondolta -, s kitárta előtte az ajtót. Nem akarta rabságban tartani, pedig addigi életében ez volt az egyetlen szép dolog.
A pillangó eleinte a feje fölött körözött, aztán kicsit előbbre repült, majd vissza, mintha hívogatná, hogy kövesse. Utána ment, követte a rétre.
A tágas mezőre érve, a pillangó a magasba röppent, megérintette a kék eget, és ahogy lejjebb ereszkedett, szárnyai közül égszínkék selyemfonalat bocsátott a földre. Azután a zöld vetés fölött repült el, többször is, oda-vissza, s szárnyai alól zöld selyemszálak omlottak alá. Majd megérintette szárnyaival a tűzpiros pipacsokat, a napsárga kankalint, a lila szarkalábot, s egy pillanatra átsuhant a hófehér százszorszépeken. A pillangószárnyak érintése nyomán a virágszirmok színéből selyemfonál sodródott, mely lehullott a leányka lábai elé. Kincső futva, szökellve követte a lepkét, és csak tekerte, gombolyította a szebbnél-szebb, színes szőnivalót.
Úgy érezte, álma elevenedett meg. A szivárvány színű ajándékot bizonyára édesanyja küldte, s elszorult a szíve, amikor arra gondolt, mi lesz, ha a kis jószág ezután örökre tovaszáll.
A lepke azonban hazakísérte Kincsőt. A házban rögtön odatelepedett a szövőszékre, s addig táncolt, lebegtette a szárnyait, mígnem őt is odacsalta. A leányka leült az otromba faalkotmányhoz, letörölgette róla a port, s kezei mintha akaratlanul mozdultak volna a jó irányba. Ujjai alatt az öreg szerkezet életre kelt. Kincső kikerekedett szemei előtt összekapaszkodtak a selyemszálak, mintává alakultak, s valami csodálatos, mesebeli kert képe kezdett kibontakozni a tarkán csillámló, habkönnyű kelmén. A csendben szinte hallani vélte a csodakert fáin trillázó madarakat, s érződött a virágok bódítóan édes illata.
Elkészült egy jó darab kelme, de úgy tűnt, a fonál csak nem akar elfogyni. A lányka minél többet használt belőle, annál nagyobb lett a fonálköteg.
A szorgoskodót annyira lefoglalta a munkája, hogy észre sem vette, a pillangónak közben nyoma veszett…
Bár eltűnt, s emberi szem által többé nem volt látható, Kincső - este még üres - kosárkája, reggelre rendre tele lett selyemfonállal, melyből csodálatosnál-csodálatosabb kelméket szőtt.
A szivárvány színű szőttesből jutott aztán minden falubéli szegény lánynak, kik így megszépülve, a vidék legkelendőbb hajadonjaivá váltak, s sorra párra leltek.
Kincső famíliájában a lányok még ma is szövik a csodakelmét, s utódaiknak tovább adják ezt a szép mesét.
Családinet hozzászólások:
Kapcsolódó cikkek:
Előző hír
Csufi, a nyolcadik törpe
Következő hír
Májboj
LEGOLVASOTTABB
Felakasztotta magát egy diák egy szegedi általános iskolában
A hatóságok teljes hírzárlatot rendeltek el az esettel kapcsolatban.
Szamárköhögésem velőt rázó története
Légútjaimat általában békés hámszövet fedi, aminek a felszínén levő kis csillók segítenek kisöprögetni onnan a kórokozókat. Akkoriban éppen egy közönséges megfázással küzdöttem, orrfolyással, enyhe köhögéssel, amivel úgy véltem, a munkám megszakítása nélkül megbirkózom. Azonban a kór alattomos módon dolgozva elkezdett toxinokat gyártani, melyek észrevétlenül megtapadtak a csillós szöveten, méreganyagokat bocsájtottak ki rá, míg egy sűrű, ragadós váladék képződött és a légútjaim beszűkültek. Mindebből annyit érzékeltem, hogy nem kapok levegőt.
Mi okozhat magas vércukorszintet reggelente?
Inzulinos cukorbetegként rendre magas vércukorszintet mérsz reggelente, és nem érted, miért? Elképzelhető, hogy az éjszakai vércukorcsökkenés kiváltotta Somogyi-hatás áll a háttérben. Hogy milyen okok idézik elő ezt az állapotot, és mi a teendő vele, arról Prof. Dr. Somogyi Anikót, a Cukorbetegközpont diabetológus, endokrinológus, lipidológus szakorvosát kérdeztük.
Így szedjük a vitaminokat, nyomelemeket!
A téli időszakban még azok is szednek vitaminokat és nyomelemeket, akik az év többi részében nem. Annak érdekében, hogy ezek a készítmények valóban ki tudják fejteni jótékony hatásukat, érdemes tudni, hogy milyen napszakban és mivel érdemes - esetleg mivel nem ajánlott - bevenni, illetve hogy milyen állapotok esetén vagy milyen gyógyszerekkel együtt fontos a körültekintés az alkalmazásuk során. Ezekben a kérdésekben a Semmelweis Egyetem Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézet szakgyógyszerészei, dr. Horváth István László és dr. Vajda Péter segítik az eligazodást.
Mikor és miért érdemes vizeletvizsgálatot végeztetni?
A vizelet a vese működésének eredménye, azaz segítségével számos belgyógyászati problémára derülhet fény. Dr. Rákász István az Urológiai Központ urológusa szerint vizelési panaszok, illetve urológiai jellegű tünetek esetén elengedhetetlen a vizeletvizsgálat, de az évenkénti kivizsgálás részeként is fontos megcsináltatni.
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: