A Mirror beszámolója szerint a világhírű egyetem a legnevesebb kutatók közül választotta ki Paul Ramchandani professzort az új tanszék vezetőjének. A szakember az Imperial College-beli Gyermek- és Fiatalkori Mentális Egészségközpont igazgatói pozícióját hagyta ott a kecsegtető ajánlatért.

A tanszék a Játék az Oktatásban, Fejlődés és Tanulás nevet viseli. Célja az, hogy olyan tanulási módszereket fejlesszen ki, amelyek a 21. században elengedhetetlen képességeket fejlesztik, mint a problémamegoldó készség, a csapatmunka vagy az önfegyelem. Emellett arra is kíváncsiak, játék közben milyen folyamatok játszódnak le az agyban.

„Mindenkinek van elképzelése arról, hogy milyen fontos a játék az iskola első éveiben, és történt is már néhány nagyszerű kutatás a témában, de még sok minden van, amiről nem tudunk. A leginkább meggyőző bizonyítékokkal kell előállnunk az oktatással kapcsolatos döntéseket meghozó személyek felé. Éppen ezért már alig várom az új munkámat Cambridge-ben.” – fogalmazott a professzor.

Angliában már egyébként is régóta nagy hagyománya van a hasonló pedagógiai elméleteknek. Az ottani gyerekek a mieinknél korábban, 4-5 évesen kezdik az iskolát, és az első év végén meg is tanulnak írni-olvasni és számolni, de ezt nem az általunk ismert módszerek szerint teszik. Az osztályteremben a kicsiknek ritkán kell egy helyben ülni, rengeteg a mozgásos feladat, és gyakran egész hónapokat szentelnek egy-egy szerepjátéknak, amelyen keresztül az aktuális tananyagot sajátítják el.

A téma Magyarországon is régóta közbeszéd tárgya. Vekerdy Tamás híres mondása, hogy az első osztályba nem iskolások, hanem óvodások érkeznek, akiktől életszerűtlen elvárni azt a fegyelmet és monotóniatűrést, ami a mai tanintézményekre jellemző. Szerencsére egyre több pedagógus ismeri fel ezt, és próbál játékosabb módszereket bevezetni a tanórán.

Az egyik ilyen segédeszköz a fejszámolást gyakoroltató Scoolers nevű társasjáték. A póker alapjaira épülő játék segítségével a gyerekek észrevétlenül szerezhetnek mélyebb jártasságot a matematikában.
Kisebbeknek jó szórakozást nyújthat egy speciálisabb memóriajáték is, amelyben a számjegyeket és a nekik megfelelő rajzokat (például hat darab katicát) kell összepárosítani. Ilyet akár a szülő is készíthet otthon.

Szükség is van a hasonló kezdeményezésekre, az iskola munkarendje ugyanis egyáltalán nem a gyerekek életkori sajátosságaihoz igazodik. Egy 6-7 éves gyermek figyelmét nehéz 20-25 percnél tovább lekötni, ezután kezdődik – temperamentumtól függően – a tanórai rosszalkodás, beszélgetés, vagy csak babrálás, elmélázás. A megfelelően kiválasztott játékkal azonban sokkal tovább fenntartható az érdeklődés, ráadásul – ami talán a legfontosabb – az így megszerzett információ jobban be is vésődik a gyermek agyába, mint amit magolással vagy monoton példamegoldással próbál magáévá tenni.

Ne féljünk tehát a gyerekbarátabb módszerektől, s főleg ne elégedetlenkedjünk, ha az iskola nem olyan szigorú, mint „a mi időnkben”. Higgyük el, a biflázásnál sokkal hatékonyabb, ha a gyerek legózva tanul.

Fotó: davitydave/flickr