Ó, drága nagymami!
Bálintné Balázs Gabriella [cikkei] - 2011-03-08
Hol vannak manapság azok a nagymamák, akik a fotelban ülve kötögettek, miközben a lábuk körül tekergőző cirmosuk békésen dorombolt és akik unokáikat mindig aranyszélű csészével és friss teasüteménnyel várták? Az anyai szerep változásával a nagymamai szerep is átalakulóban van.
Miután mostanra már lassan nagykorúvá cseperedik az az unokageneráció, akiknek nagymamája már 55 éves korától nyugdíjba mehetett, ahány ház, annyiféle nagymama. Nézzük csak, milyen típusokkal is találkozhatunk a leggyakrabban!
- Az elfoglalt
A terhességed ünnepélyes bejelentését követő első reakciója az: „Jó, de ki fog a gyerekre vigyázni?” A kérdés elhangzása utána már csak abban reménykedsz, hogy a párod anyja nem ehhez a csoporthoz tartozik. Mert hogy az ide tartozóknak bizony sok fontos és még fontosabb dolga van. Heti ötszöri konditerem, angolóra és persze, a cég ügyei. A heti egy, őáltala kijelölt időben megnézi az unokát, gyors leltárt és jelentést készít, hogy aztán a hozzá hasonló nagymamáknak el tudjon dicsekedni azzal, hogy milyen szépen fejlődik az ő kicsikéje.
- Az űberaggódó
A terhességed alatt csak azért áraszt el anyasággal és gyermekneveléssel kapcsolatos kézikönyvekkel, hogy azokat Tőled kölcsön tudja kérni. A kifinomultabbak előtte a lényeget sorkiemelőzik. Ragaszkodik hozzá, hogy bent legyen a szülés alatt és egy óvatlan pillanatban kikapja azt a bizonyos ollót a kispapa kezéből. Ha etetés előtt a babát a .jpg)
kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti. Később ő telefonál a közszolgálati rádió 12 óra előtti adásába, hogy megkérdezze, nem-e számít a fejlődésben visszamaradottnak a gyermek, ha a 18 hónaposan nem mondja el azt, hogy „Nagymami, légy szíves, nyisd ki a WC-ajtót, mert pisilnem kell!”
kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti. Később ő telefonál a közszolgálati rádió 12 óra előtti adásába, hogy megkérdezze, nem-e számít a fejlődésben visszamaradottnak a gyermek, ha a 18 hónaposan nem mondja el azt, hogy „Nagymami, légy szíves, nyisd ki a WC-ajtót, mert pisilnem kell!”- A cybernagyi
Tudja, hogy a fiatalok világa a számítógép, ezért még az aktív korszakában elkezd megismerkedni az online világgal. A nagyobb unokákkal természetesen már csak skype-on tartja a kapcsolatot. Pogácsa helyett receptlinkeket küld és cserébe elvárja, hogy naponta új fényképeket, videókat tölts fel az unokákról írt blogjába. A nagyszülői látogatások a chatszobában zajlanak. A családban az „Adj egy puszit a nagyikának!” felszólítás helyett a „Lájkold be szépen a nagymamát!” dívik.
- A hagyományőrző
Már a terhesség alatt megkapod tőle a feles tej, majd a háztartási kekszes almapüré receptjét. A szülés után sört és disznótorost hoz a kórházba. Nem érti, hogy miért nem használsz hagyományos pelenkát és kiszúrásnak tartja, hogy nemhogy anyatejen éhezteted azt a szerencsétlen gyereket fél évig, de még utána sem cukrozod meg a főzelékét. Szerinte egy féléves gyereket minden étkezés után a bilire kell ültetni és középső csoportos korában nyugodtan mehet egyedül az óvodába. De mindig valami süteménnyel lepi meg az ő kis unokáját, az Öreg néne őzikéjét meséli és ugróiskolát rajzol neki.
Ez csak egy pár fajta nagymama a mai világból. De még sokan vannak. Neked kihez van szerencséd?
A 2011. februári cikkíró pályázatra beküldött írás.
Családinet hozzászólások:
Hozzászólások (20 - 11)
vizkeletibeata
#20 2011. március 15. 23:07:38 | kedd
Igaza van hegedusrita-nak, mi is leszünk nagymamák és bizony sok mindent próbál egy nagymama bepótolni, ami kimaradt az életéből a gyereknevelés miatt.
Szerintem ez nagyon jó dolog. És a gyereket nem a nagyszülőknek szüljük, hanem magunknak...néha azért jól jön a fellélegzés...és ilyenkor a nagymama.
Szóval hajrá nagymamák!!!! Le a kalappal előttetek is!!!!
Szerintem ez nagyon jó dolog. És a gyereket nem a nagyszülőknek szüljük, hanem magunknak...néha azért jól jön a fellélegzés...és ilyenkor a nagymama.
Szóval hajrá nagymamák!!!! Le a kalappal előttetek is!!!!
vizkeletibeata
#19 2011. március 15. 23:05:37 | kedd
És az a kérdés mi melyik kategóriába fogunk sorolódni...
Nyuszkomama
#18 2011. március 15. 09:48:34 | kedd
Kedves hegedusrita, dma!
Köszönöm az értékes hozzászólásokat és örülök, hogy egy igazi nagymama, mint autentikus forrás is hozzászólt a cikkhez! A környzetemben én is látom, hogy sok családban túl nagy a nyomás a nagymamákon.
Most még viszonylag kicsi a generációs különbség szülő és nagyi között, kíváncsi vagyok, hogy fognak tudni a mostani szülők nagymamakorukban megbírkózni ezzel az cca. +10 évvel. Lehet, hogy a nyugdíjkorhatár kitolódása megadja erre is a választ. Már ha lesz ilyen (mármint nyugdíj).
Üdv,
Bálintné Balázs Gabi
Köszönöm az értékes hozzászólásokat és örülök, hogy egy igazi nagymama, mint autentikus forrás is hozzászólt a cikkhez! A környzetemben én is látom, hogy sok családban túl nagy a nyomás a nagymamákon.
Most még viszonylag kicsi a generációs különbség szülő és nagyi között, kíváncsi vagyok, hogy fognak tudni a mostani szülők nagymamakorukban megbírkózni ezzel az cca. +10 évvel. Lehet, hogy a nyugdíjkorhatár kitolódása megadja erre is a választ. Már ha lesz ilyen (mármint nyugdíj).
Üdv,
Bálintné Balázs Gabi
hegedusrita
#17 2011. március 14. 09:55:20 | hétfő
Kedves Szerző,
Színes, hangulatos cikket írtál. Érdekes innen, nagymama-stástuszból látni, hogy gondolkoznak a mai szülők. Elárulom: a problémák szinte ugyanazok, mint az én időmben! A hangsúlyok némiképp eltolódtak, de a lényeg maradt. Ezt úgy fogalmaznám meg: kellő intelligencia és kellő tisztelet hiányában lehetetlen az együttműködés, kizárt a jó kapcsolat. A nagyszülőnek tudomásul kell vennie, hogy nem ő dönt a gyereket illető kérdésekben, a szülőnek pedig azt, hogy ha segítséget kér, akkor el kell viselnie azt is, hogy esetleg másképp csinál valamit a nagymama.
Még megboldogult nagymamám fogalmazta meg, mennyire divatfüggő, mit-mikor adnak a gyereknek. Volt időszak, amikor spenóttal etették, volt időszak, amikor már három hónapos korban elkezdték a főzeléket kanalazni, volt, hogy éjjel-nappal teáztatták - a gyerekek mégis felnőttek.
Fontos, hogy a fiatal mama ne hagyja magát elkábítani a múlékony divatoktól, hallgasson az ösztöneire, s ha kell, nyugodtan kérjen tanácsot akár az anyósától is! A nagymama pedig örüljön annak, hogy élvezheti a babát, szeretgetheti, tanítgathatja, a nevelés felelőssége nem az övé.
Nagyon nehéz az a helyzet, ha a nagymama erőszakosan beleavatkozik mindenbe, ellentmondást nem tűrő hangon intézkedik. (Bizony, ezt is megéltem, nem is tett jót se gyerekenek, se házasságnak!) Viszont ott a másik oldal: nehezemre esett tudomásul venni, hogy az első menyem éjjel-nappal édességgel tömi a gyerekeket, akik egy idő után már rá se néztek a rendes ételre, gyümölcsre. Megálltam, hogy akkor se tegyek szemrehányást, amikor négy évesen elkezdett az egyik gyerek foga szuvasodni, bár addigra már nyilvánvaló lett: intelligencia nélkül nemcsak a gyereknevelés, de a házasság is zátonyra futott.
Még egy gondolat: kedves szülők, vegytek figyelembe, hogy egy mai nagymama 55-60 évesen még dolgozik. Ha akarna, se tudna főállású nagyivá válni, s még azt is megkockáztatom: szeretne egy kicsit pihenni, netán elutazni valahová, megvalósítani régi álmait, amire x számú gyermeke felnevelése, 35-40 munkában töltött év alatt nem volt módja.
Ne felejtsétek el: egykor belőletek is nagyszülő válik!
Üdvözlettel: Hrita
Színes, hangulatos cikket írtál. Érdekes innen, nagymama-stástuszból látni, hogy gondolkoznak a mai szülők. Elárulom: a problémák szinte ugyanazok, mint az én időmben! A hangsúlyok némiképp eltolódtak, de a lényeg maradt. Ezt úgy fogalmaznám meg: kellő intelligencia és kellő tisztelet hiányában lehetetlen az együttműködés, kizárt a jó kapcsolat. A nagyszülőnek tudomásul kell vennie, hogy nem ő dönt a gyereket illető kérdésekben, a szülőnek pedig azt, hogy ha segítséget kér, akkor el kell viselnie azt is, hogy esetleg másképp csinál valamit a nagymama.
Még megboldogult nagymamám fogalmazta meg, mennyire divatfüggő, mit-mikor adnak a gyereknek. Volt időszak, amikor spenóttal etették, volt időszak, amikor már három hónapos korban elkezdték a főzeléket kanalazni, volt, hogy éjjel-nappal teáztatták - a gyerekek mégis felnőttek.
Fontos, hogy a fiatal mama ne hagyja magát elkábítani a múlékony divatoktól, hallgasson az ösztöneire, s ha kell, nyugodtan kérjen tanácsot akár az anyósától is! A nagymama pedig örüljön annak, hogy élvezheti a babát, szeretgetheti, tanítgathatja, a nevelés felelőssége nem az övé.
Nagyon nehéz az a helyzet, ha a nagymama erőszakosan beleavatkozik mindenbe, ellentmondást nem tűrő hangon intézkedik. (Bizony, ezt is megéltem, nem is tett jót se gyerekenek, se házasságnak!) Viszont ott a másik oldal: nehezemre esett tudomásul venni, hogy az első menyem éjjel-nappal édességgel tömi a gyerekeket, akik egy idő után már rá se néztek a rendes ételre, gyümölcsre. Megálltam, hogy akkor se tegyek szemrehányást, amikor négy évesen elkezdett az egyik gyerek foga szuvasodni, bár addigra már nyilvánvaló lett: intelligencia nélkül nemcsak a gyereknevelés, de a házasság is zátonyra futott.
Még egy gondolat: kedves szülők, vegytek figyelembe, hogy egy mai nagymama 55-60 évesen még dolgozik. Ha akarna, se tudna főállású nagyivá válni, s még azt is megkockáztatom: szeretne egy kicsit pihenni, netán elutazni valahová, megvalósítani régi álmait, amire x számú gyermeke felnevelése, 35-40 munkában töltött év alatt nem volt módja.
Ne felejtsétek el: egykor belőletek is nagyszülő válik!
Üdvözlettel: Hrita
dma
#16 2011. március 11. 17:07:17 | péntek
A lényeg, nagyon jó a cikked, írjál még hasonlókat, szívesen olvasnám.
dma
#15 2011. március 11. 17:05:33 | péntek
Szia. Ne foglalkozz azokkal, akik a helyesírási hibákba kötnek bele, azok írjanak egy ilyen jó kis cikket:)
Engem nagyon megfogott a cikked, édesanyámat is be tudom sorolni, anyósomat pedig két kategóriába is. Ő az űberaggódó és a hagyományörző csoport egyben.
Nem tartom durvának a "Ha etetés előtt a babát a nagymama kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti."mondatot se. Létezik ilyen, anyósomba is van egy kis hajlam erre.
És tényleg, a nagyobbik lányomat félévesen ráültette a bilire!
)
De nem akarom bántani, ettől még kedves, szeretjük, csak néha tisztázni kell, kié a gyerek:))))
Marianna
Engem nagyon megfogott a cikked, édesanyámat is be tudom sorolni, anyósomat pedig két kategóriába is. Ő az űberaggódó és a hagyományörző csoport egyben.
Nem tartom durvának a "Ha etetés előtt a babát a nagymama kezébe adod, mert kiszaladsz WC-re, mire visszaérsz, azt látod, hogy épp a melltartóját rendezgeti."mondatot se. Létezik ilyen, anyósomba is van egy kis hajlam erre.
És tényleg, a nagyobbik lányomat félévesen ráültette a bilire!
)De nem akarom bántani, ettől még kedves, szeretjük, csak néha tisztázni kell, kié a gyerek:))))
Marianna
Nyuszkomama
#14 2011. március 10. 15:37:18 | csütörtök
vizkeletibeata,
Köszönöm. "csak akkor segítek Nektek, amikor az nekem megfelelő" nem rossz!
BB Gabi
Köszönöm. "csak akkor segítek Nektek, amikor az nekem megfelelő" nem rossz!
BB Gabi
|
Nyuszkomama
#13 2011. március 10. 15:34:31 | csütörtök
Nyuszkomama
#12 2011. március 10. 15:31:55 | csütörtök
Netti66,
Köszönöm és magamba építem a kritikát. Az általad durvának talált megjegyzést csak részben motiválta saját élmény: ott a baba volt az, aki bepróbálkozott Aki a személyes környezetében találkozott már túlságosan is aggódó nagymamával, az tudja, hogy sajnos, a legjobb szándék ellenére is sok durva és még durvább szituáció alakulhat ki, ezért fogalmaztam egy kicsit élesen.
Köszönöm és magamba építem a kritikát. Az általad durvának talált megjegyzést csak részben motiválta saját élmény: ott a baba volt az, aki bepróbálkozott
Aki a személyes környezetében találkozott már túlságosan is aggódó nagymamával, az tudja, hogy sajnos, a legjobb szándék ellenére is sok durva és még durvább szituáció alakulhat ki, ezért fogalmaztam egy kicsit élesen.
|
Nyuszkomama
#11 2011. március 10. 15:08:00 | csütörtök
meg,
Köszönöm! Ez így igaz, a nagyik sem feketék vagy fehérek, átfedések természetesen mindenhol vannak.
Köszönöm! Ez így igaz, a nagyik sem feketék vagy fehérek, átfedések természetesen mindenhol vannak.
|
Előző hír
Mennyibe kerül egy gyermek?
Következő hír
Életmód és gyermekvállalás
LEGOLVASOTTABB
Kegyetlen bántalmazás a csepeli technikumban: diákok kínozták meg fiatalabb társukat
Négy 19 éves diák brutális módon bántalmazta 15 éves iskolatársát a csepeli Weiss Manfréd Technikumban. Az eset során a fiút megverték, lekötözték, majd vízzel fojtogatták.
A tavaszi UV-sugárzás elleni védekezés fontossága
A tavasz beköszöntével az éghajlat változása mellett a napsugarak intenzitása is fokozatosan növekszik. Bár sokan a nyári hónapokkal társítják az erős napfényt és a lehetséges bőrkárosodást, már a tavasz elején is jelentős UV-sugárzási értékek érhetők el. E blogbejegyzés célja, hogy részletesen ismertesse az UV-sugárzás tudományos hátterét, annak hatását a bőrre és a szemre, valamint bemutassa a megelőző intézkedéseket, amelyekkel elkerülhetjük a hosszú távú károsodásokat.
Kockázatot hordoznak az otthoni víztisztitók a Semmelweis Egyetem szakértője szerint
Magyarországon általában semmi nem indokolja, hogy tisztított ivóvizet igyunk. A Semmelweis Egyetem közegészségtudományi szakértője szerint a vélt szennyeződéseket eltávolító háztartási berendezések ugyanakkor számos egészségügyi kockázatot hordoznak, és sok esetben rontják a vezetékes víz mikrobiológiai minőségét.
Tragédia az arizonai tavon: négy hónapos csecsemő hunyt el az extrém hőség miatt
Egy családi hajókirándulás tragédiába torkollott Arizonában, amikor a négy hónapos Tanna Rae Wroblewski életét vesztette a szélsőséges hőmérséklet következtében. Az eset rávilágít a hőség veszélyeire és a megelőzés fontosságára.
Ritka születési rendellenesség: füllel az arcán született egy baba
Egy walesi pár, Grace és Rhys James megdöbbenéssel szembesült, amikor fiuk, Vinnie, egy ritka születési rendellenességgel jött világra: egyik szemének hiánya és egy fül az arcán. Hogyan birkóztak meg a kihívásokkal, és milyen reményt nyújt történetük mások számára?
.jpg){kind=small}
Közösségi hozzászólások: