- Jaj te gyerek, még bajt hozol rám, majd még anyádék azt hiszik, én biztatlak ilyesmire.

- Nem kell engem biztatni, csinálom én magamtól is, csak tudjam hogyan kell!

- Hát ez az - motyogta és magozta tovább a szilvát.

 Elmúlt a nyár és az ősz is, és a hideg, téli napok nem kedveztek nekem. A lányok, asszonyok úgy be voltak csomagolva, hogy semmi nem látszott belőlük. Azon a télen volt a Csókás Vali lakodalma. Mi is hivatalosak voltunk, az egész család. A Vali tizennyolc éves volt és a Barta Sanyi vette el, akinek a szülei igen jól álltak, és nem is volt több gyerekük, csak a Sanyi. Nem sokat tudtam akkoriban az érdekházasságról és nem is nagyon érdekelt, azt viszont láttam, hogy a menyasszony nagyon szép lány, a vőlegény pedig kövér, folyik róla a víz, nagyokat pislog, mert már alig lát az italtól. 

  Lehet, hogy csak én vettem észre, de a menyasszony szemében több volt a szomorúság, mint az öröm.

  Attól kezdve mindig szemmel tartottam a Valit. Majdnem a falu közepén laktak, és ha csak tehettem mindig bementem biciklivel a járdára, hogy belássak a magas kőbástya fölött.

  Már kitavaszodott, a kert szélén kaszálni lehetett a gólyahírt, a patak háromszorosára nőtt, már a kert alját nyaldosta.

  A boltba küldött anyám és pont kosarat próbáltam megállítani a kormányon, amikor valaki megfogta vállam.

 - De jó hogy itt vagy kis Kabosa, nem vinnéd el az én szatyromat is? Úgy tele van mind a kettő, alig bírom el.

 Alig tudtam megszólalni a meglepetéstől. A Vali volt.

 - A Sanyi nagybátyjáék jönnek Kecelről, ő fizette a ház másik felét, tudod, a lakodalomban is ott volt, ő volt a Sanyi násznagya.

 - Tudom, persze, emlékszem – dadogtam.

 - Aztán tudod, ki kell tenni magunkért, különben is elég rátarti ember, azt se tudom, hogy merjek nekiállni főzni, én a föld alá süllyedek, ha valamit elrontok.

  Nem ültem fel a biciklire, gyalog mentünk és ő beszélt, én hallgattam. Segítettem neki bevinni a szatyrokat.

 - Iszol egy málnát? – kérdezte, de már töltötte is. Az arca sápadt volt, és az a szomorúság most is ott volt a szeme sarkában. Ledobta a kabátot. Vállig érő szőkésbarna haja volt, amit mindkét oldalon feltűzött, de egy-két tincs elszabadulva lógott az arcába.

 Amikor a kezembe adta a poharat, pont ezeket néztem, talán egy kicsit feltűnőbben, mint kellett volna.

 - Mi van, mit nézel? – nevetett.

 - Téged, hogy milyen szép vagy.

 Úgy meg lepődött, hogy majdnem leejtette a poharat.

 - Gondolom. – vörösödött el - a Sanyi azt mondta, már most úgy nézek ki, mint egy öregasszony.

 -  Nem igaz. Nagyon szép vagy, szebb, mint a ... - itt elharaptam a szót, mert a Sanyi első barátnőjét akartam mondani, aki szintén falubeli volt, de hirtelen nem mertem kimondani.

 - Szebb, mint a ... ? Kicsoda? – nézett rám kíváncsian.

 - Mint a Magdi.

Felnevetett.

 - Szóval neked Tetszek. – egész közel jött hozzám, és mélyen a szemembe nézett.

 - Lennél a szeretőm, ha akarnám?

 - Lennék. – vágtam rá szinte abban a pillanatban, teljes őszinteséggel.

  Megint felnevetett, majd megsimogatta az arcom.

 - Jól van kis Kabosa, ha szeretőt keresek, csak neked szólok.

 Én teljesen komolyan vettem, amit mondott, és jól tettem. Igaz, egészen júliusig kellett várnom, de megérte.

 Szerda délután volt, a Sanyi csak hét óra felé jött haza azt már régen tudtam. A kerten lopóztam föl, a Vali már ott várt, az almafa alatt. Ideális hely volt, nem lehetett odalátni sehonnan, körbe egres és ribizli bokrok, szőlő és két őszibarack fa.

 Kék mintás olcsó karton ruha volt rajta és a homloka gyöngyözött az izgalomtól, az arca kipirult, szép kerek mellei úgy jártak mintha most pumpálnák beléjük a levegőt, de mindig kiszökne valahol, és ugyanakkora marad.

 Féltem megbánja, hogy elhívott, és nyugtatni próbáltam.

 - Hát ez szép, húzta el a száját, úgy viselkedsz, mintha Te készülnél elvenni az én szüzességemet és nem én a tiédet.

 - Nekem már nem lehet elvenni a szüzességemet – mondtam ijedten, mert attól tartottam, akkor nem is akar velem szerelmeskedni, ha már nem vagyok szűz.

 - Micsoda? Nehogy azt mond, hogy már voltál lánnyal „úgy”

 - De ...  voltam.  Baj?

  Láthatta az ijedségemet, mert elnevette magát.

 - Dehogy ... csak olyan ... olyan fiatal vagy még.

 Úgy tűnt, mintha megnyugodott volna egy kicsit. Én kihasználtam az alkalmat, és mivel nagyon nem szerettem ezt a „fiatal vagy még” szöveget, megcsókoltam.

 Rendesen, ahogy kell, szájon, ahogy Szilviától tanultam, hosszan, szenvedélyesen, mint egy hősszerelmes, mert úgy is éreztem magam. Visszacsókolt és éreztem, ahogy a teste megremeg egy pillanatra, és mintha a keze – amit a mellkasomnak nyomott – egyre erőtlenebb lett volna. Nem ellenkezett, amikor simogatni kezdtem a vállait, a hátát és aztán ... igen. A kezem bizony a combjaihoz ért. Éreztem, remegek, az igalomtól és a vágytól, hogy végigsimítsam azokat a formás, arányosan telt, mégis kislányosan selymes bőrű combokat. Nem csak hogy hagyta, hanem legnagyobb meglepetésemre egyre nagyobb tűzbe jött és egyszer csak - megelégelve gyámoltalan simogatásom- a kezemet a lába közé nyomta. Megijedtem, nem tudtam, mit tegyek, de csak néhány pillanatig tartott az ijedtségem, mert egyszer csak elkezdtem sodródni. A kezem, a szám, és a tudatom önálló életet kezdett élni, és én nem tudtam többé parancsolni magamnak, csak követtem azt, amit a vágyak rabságába került testem kívánt.  Fergeteges szeretkezésbe kezdtünk. Minden porcikánk és testünk minden apró része úszott a gyönyörben, és nem akartuk abbahagyni. Már régen elhagytuk a pokrócot, amit a Vali hozott ki, a barackfák alatt jártunk, véresre karmolt a vad szeder, ami a Petőék kertjéből nyúlt át. A kertek végén futó földes útról bárki megláthatott volna bennünket, de nem látott meg senki. Talán egy órát tarthatott ez az első szerelmi légyott, illetve maga a szeretkezés, ami akkor néhány percnek tűnt.

 Vali az ölemben feküdt, egy hosszú száraz fűszálat forgatott az ujjai között és elmélázva a  Petőék kerítését nézte. Követni akartam a tekintetét, de megfogta az állam, és finoman visszahúzta a fejem.

 - Idefigyelj, kis Kabosa! Jó volt veled szerelmeskedni, és bármikor szívesen megismételhetjük, ha akarod, de sok mindent meg kell még tanulnod, hogy úgy csináld, ahogy én szeretem. Akarod?

 Hát persze, hogy akartam! Nem volt más vágyam abban a pillanatban, mint hogy megtanuljak mindent, amit lehet, és hogy a mindenre a Vali tanítson. Most már tudom, hogy mennyire jó tanító volt, de akkor még azt se tudtam, hogy abból az egy órás szeretkezésből egy hosszú, mély kapcsolat születik, és majdnem még más is.