Anyaszégyenítés

Mindenki lát és mindenki jobban tud

A rossz anya jelzőt annak ellenére is nagyon könnyű kiérdemelni, hogy mindenki hallott már a tökéletes szülőről, csak sosem sikerült még találkozni vele. A szülők, akik hajlandóak megosztani a gyerekükkel közös pillanataikat és történeteiket, máris veszélynek és megmérettetésnek teszik ki magukat. Ha anyákról van szó, online és offline is feljogosítva érzik magukat az emberek arra, hogy ítélkezzenek, kritizáljanak, és vitriolba mártott tollal oda szúrjanak, ahol a leginkább fáj. Mindenki lát és mindenki jobban tud…

• Ha cumival a szájában fényképezzük a gyerekünket, könnyen úgy járhatunk, mint Mariah Carey, akiről a keresztvizet is leszedték azért, mert nem vigyáz a gyermeke fogaira.
• Egy anyát azért tituláltak grincsnek, hazugnak és szörnyűnek, mert elárulta a gyerekeinek, hogy a Mikulás nem létezik.
• Victoria Beckham szájon puszilta négyéves kislányát és ezzel szexuális tárggyá tette őt.
• Charlie Hayes anyukája miniszoknyában megy érte az iskolába.
• Reese Whiterspoon fahéjas csigát merészelt adni a gyerekének reggelire, amivel a cukorháztartását teljesen megborította.

Az anyaság lassan közüggyé válik, az anyák közjószággá és bár a gyermeket természetesen minden nő magának szüli, mégis boldog-boldogtalannak joga van hozzá, hogy véleményezze a nevelési módszerüket, kioktassa és lenézze őket. Az anyaság magasztos életfeladat, ám az anyaságunk minőségét nem az angyalok bírálják el: az ítélőszék jóval alacsonyabb régióban helyezkedik el.

Az UNICEF 2019-es tanulmánya (Kisgyerekes anyák munkaerőpiaci részvétele) fehéren-feketén kimutatta, hogy a kisgyerekes nőknek naponta átlagosan fél óra idejük van önmagukra, amit valóban maguk oszthatnak be. Ennek időpontja változó, nem lehet előre kalkulálni vele, innen-onnan csípik le az anyák azt a néhány percet, ami róluk szól, tehát amikor a gondolataik nem a gyerekük körül forognak.

A maradék időben az anyaságuk látható, róla szabadon vélemény formálható, legyen a kioktató a szomszédunk, az áruházban vásárló ismerős vagy még inkább ismeretlen, a szemben ülő utas, az osztálytárs nagymamája, vagy akár az intézmények. Az ovi, az iskola, a gyámügy, az orvos mind zsűritag, aki kiszavazhat, vagy bírósági esküdt, aki elítélhet. Észrevételek. Hozzászólások. Megjegyzések…

Szégyelld magad, ha túl hosszú a körmöd, mint Kyle Jenner-nek, vagy nem híztál eleget a terhességed alatt. Ha viszont több mint húsz kilót híztál, már patológiás terhességed van. Esetlenül tartod a gyereket! Nem szoptattál elég ideig, túl sokáig szoptattál, még mindig megy a cicizés? Miért nem üvegből kapja? Nem kéne pépeset ennie?  Miért alszik még mindig veletek? Éhen fog halni. Melege van ennek a babának! Fiatalasszony, nyomaszthatom még valamivel? Fiatalasszony, ön nincs túlöltözve?

A legvédtelenebb online zaklatási áldozatok az anyák

A kutatások szerint a legvédtelenebb online zaklatási áldozatok nem a fiatal kamaszok (ők is), hanem az anyák. A gyerekek a teljes társadalom remekművei, amiket mindenkinek úgy kell csiszolnia, hogy az anya a csiszolópapír. Őt, az anyát kell méretre vágni, móresre tanítani, eszköznek használni.

A jó anya ugyanis „tudatos, tájékozott, ismeri az anyaság szakértőinek munkáit és tudományos megalapozottsággal vezeti a háztartást. A magyar jó anya elsősorban anyaként identifikálódik önmaga számára, és ezt az identifikációt tudatos fogyasztásával is kifejezi. A magyar anya, ha mindezeket bármilyen okból elmulasztja, lelkifurdalást és szégyent érez, hisz így működik az anyai lélek.” (Csányi Gergely és Kerényi Szabina a „jó anya” mítosza Magyarországon a reproduktív munka és a piac globális történetének szempontjából).

A szülőszégyenítés (parent shaming) jelensége egyre inkább elharapódzik, már nemcsak azokat érinti, akik elhanyagolják a gyereküket, hanem azokat is, akik az intenzív nevelés jegyében óvják és foglalkoztatják őket. Bírálat és kritika éri a helikopter anyákat, az érzelmileg távoli anyákat, az introvertáltakat, a mérgező anyákat, a passzív-agresszíveket, a dolgozókat, a barátnő-anyákat, a festett hajúakat…

A másoknak osztogatott kéretlen gyereknevelési tanácsok sok anyát arra ösztönöznek, hogy távol maradjanak a médiától, sőt a helyi közösségektől is. Ez a félelem csak új impulzus arra, hogy a fiatal anyák a négy fal között maradjanak, távol a megszégyenítő szemektől.

Rengeteg kismama egyetlen képet sem rak ki a közösségi oldalára, mert fél a támadásoktól, amiket ismerősöktől vagy akár vadidegenektől kap. A mom shaming-től való félelem odáig vezethet, hogy a gyerek is beszáll a játékba. Ha korlátozzák őt, vagyis nem csinálhatja azt, amit kedve szerint akar, akkor kihasználhatja a közösségi média fegyelmező erejét és saját anyját félemlíteti meg a nyilvánosság előtt azzal, hogy megosztja a kettejük közötti konfliktust. Az előrelátó szülő a fegyelmező helyzet előtt gondoskodik arról, hogy lekapcsolja a router-t, nehogy öt perc múlva már a munkahelyi ismerősök írjanak a megosztott kép alá egy „ejnye-t”.

Többnyire nők követik el és nők szenvednek tőle

A jelenség az anyákat érinti elsősorban, tehát ez egy női probléma, többnyire nők követik el és nők szenvednek tőle. Egy férfi, ha nem boldogul a pelenkával, talán aranyosan ügyetlenkedik, de nem rossz apa.

A férfiak számára az apaság csak egy szelete az életüknek, nem akkora területet fed le, mint a nők életében. A nők sebezhetőbbek, kiszolgáltatottabbak, ezért a nőknek kell egymás érzéseire tekintettel lenni, vigyázni egymásra, még akkor is, ha valószínűleg az írás alatt majd megjelenik néhány férfi hozzászólás arról, hogy ez a probléma a férfiakat is érinti. 

Nekünk, nőknek kell egymásra vigyáznunk.

Indexkép: Depositphotos.com