Néhány támpontot találunk, mint amilyen a szeretetteljes gondoskodás, táplálás, érzelmi szükségletek kielégítése. De ezen kívül a legtöbb ponton lehetetlen igazságot tenni és az előbb említett fogalmak sem egyértelműek. Így is, úgy is lehet jó anya az anya:

…szoptatás vagy tápszer, természetes vagy császáros szülés, és a későbbi táplálásnál is kijönnek a különbségek: csak bio mindenmentes dolgok, vagy azt eszi amit a család, mikor már vegyes étrenden van a gyerkőc. Dolgozzon az anya vagy töltse mindent idejét a gyermekkel? Ha dolgozik, lesz pénze arra, hogy megadjon bizonyos dolgokat a picúrnak, ami fantasztikus, a gondoskodás fontos módja, viszont az idő egy részét elveszti. Ha otthon marad, kevesebből kell gazdálkodnia és a 0-24 órás babázás megterhelővé válhat egy idő után. Nem lehet tehát igazságot tenni ebben sem (bármennyire is próbálnak néhányan). Mert nincs jó anya meg még jobb anya, esetleg rossz anya (kivétel természetesen azok a szélsőséges esetek, amikor elhagyják a kicsit, stb., de amikor már valaki azon agyal, hogy jó anya-e, akkor ez nyilván szóba sem jön).

A foglalkozások minőségén, a DIY tevékenységek számán vagy a gyermek beszédkészségén kellene lemérnünk az édesanyát? Az számít, hogy mennyi időt tölt mérhetően MENNYISÉGileg a gyermekkel? Nem! Az számít, hogy mennyi MINŐSÉGI időt tölt vele. A napi 8 óra közös tévénézés nem számít annak. Sőt, emlékszem, mikor barátnőm kislánya bölcsibe került, és a gyermekkel való közös időtöltésekről beszélgettünk, kiderült számomra, hogy ő, aki kevesebbet van a lányával fizikailag, minőségi idővel képes pótolni azt délután és a hétvégéken; gyakran ügyesebb, mint én, aki akkor csak az otthoni teendőkkel foglalkoztam. Természetesen az is fantasztikus, ha a kisgyermek együtt lélegzik a családdal: a mosás elindításától kezdve a főzésen át a kerti munkáig mindenben ott van. Látja, érzi, tapasztalja, hogyan működik egy család.

De van, hogy ez meg neked sok. Mindig együtt lenni mindenhol, főleg ha több gyerkőc van kis korkülönbséggel, az idegőrlő tud lenni egy idő után. Ma már rengeteg anya él a nagyszülőktől távol, vagy akár úgy, hogy még ők is dolgoznak, és olyan eset is van sajnos, hogy egyszerűen nem kívánnak részt venni a gyermeknevelésben. Anyák ezrei maradnak segítség nélkül, beszűkítve az anyaság falai közé. Nem mondom, hogy dolgozó nőként könnyebb ugyanezzel megbirkózni (amikor a kicsik oviban, bölcsiben vannak), de bizony sokaknak az idegeire tud menni az otthonlét, a babázás, teljesen érthető módon. Kimondva vagy kimondatlanul, de ott lappangnak azok az érzések, amelyek keresik bennünk a választ: vajon jó anya vagyok? És mivel a mérőszámok keresésével elakadunk, és semmit sem találunk elég objektívnek ahhoz, hogy képesek legyünk biztosan megállapítani, hogy mi velünk kapcsolatban a helyzet, tovább őrlődünk napról-napra. Egy-egy dacos megjegyzése egy 4-5 évesnek végképp elbizonytalaníthat. De van más megoldás.

Elengedni.

Igen, tisztában vagyok vele, hogy nem könnyű, és már talán számtalan helyről hallottad ezt, és valóban, amíg nem teszed meg, nem döntöd el, addig üres frázis marad. Hogyan is lehetne elengedni az anyaságommal kapcsolatos félelmeimet, bizonytalanságaimat? Elsősorban egy belső döntés révén, melyben elhatározod, hogy elfogadod: nincs tökéletes. Nem azért, mert képtelenség lenne megvalósítani (mint általában bármit, tökéletesen), hanem azért is, mert több jó megoldás létezik, és ezek közt gyakran nincs, ami jobban kiemelkedne objektíven, mint a másik. Ráadásul minden élethelyzet és gyermek más, nehéz is lenne egy-egy sémát ráerőltetni bárkire is. Nem emelkedik ki a szoptatás a tápszerrel szemben, ha ez utóbbira nem volt lehetőség, vagy a közös ágyban alvás a különalvással szemben. Nem jobb anya, aki otthon van egész nap a gyermekével (főleg, ha teszi mindezt fásultan, unottan), mint aki belekezd valami újba, vagy visszamegy dolgozni, ezáltal boldogabb és anyagilag is több lehetősége adódik. Nem rosszabb az, aki nem tanítgatja szisztematikusan a színek és számok világára a kétévesét, annál, aki inkább fogócskázik, bújócskázik a kicsivel. Ezt kell elengedni: hogy valamit KELL meg MUSZÁJ.

Sokáig volt bennem az a görcs, hogy a gyermekeimet tanítani KELL szisztematikus módon. Már pár hónaposan külön foglalkozást ütemeztem be nagylányom számára, életkorának megfelelően, napi rendszerességgel. Ám ha mégsem pont azt játszottuk, nem azt tanultuk, amit előre elterveztem, akkor frusztrálttá váltam: úgy éreztem, hibázok. Mert szabályokat állítottam fel (elsősorban magamnak a tanítás megtervezésével), amelyeket képtelen voltam betartani. Ezt látva, inkább csak összegyűjtöttem a lehetséges játékokat, tanulási területeket, mert nálunk nem működött, hogy ebben is tervszerűség uralkodjon. Rossz anya lettem ettől? Nem hinném.

De hasonló terület lehet a táplálás vagy akár a munka világának kérdése. Bárhogy is döntesz, fontos, hogy sziklaszilárd legyél az elhatározásodban és ne gondolkozz folyton azon, hogy vajon jó anya vagy-e ezáltal a döntésed által.

A gyermekeidnek TE vagy a legjobb és az egyetlen, ezt biztosra veheted!

Fejlődni persze mindig mindenkinek van hova, de ez nem egy kötelezettség, vagy valami, ami azt mutatja, hogy jelenleg valamit nem jól csinálsz, „szaranya” vagy, hanem egy lehetőség, amellyel élhetsz, mint egy ajándékkal. Míg úgy gondoltam a közös foglalkozásokra lányommal, hogy az kötelező, és egy kipipálandó feladat (hiszen az a „munkám”, hogy a gyermeknevelést a lehető legtökéletesebben végezzem), olyan voltam, mint akinek a fogát húzzák. Túl akartam esni rajta, ritkán élveztem a közösen töltött időt. Ma már nem az érdekel, hogy teljesüljenek a tervek a közös foglalkozásainkkal, játékainkkal kapcsolatban, hanem az, hogy élvezzük mindnyájan.

Elengedtem a tökéletességet, de keresem az egyensúlyt.

Azt az egyensúlyt, amelyben a gyermekeim is megkapják, amire szükségük van, én pedig helyt állok, mint édesanya, feleség és lehetek önmagam. Mert igen, magunkra is oda kell figyelnünk nekünk, édesanyáknak is. Annyira könnyen hátra soroljuk magunkat és adunk 0 minőségi időt önmagunk számára. A hobbinkra, edzésre, olvasásra vagy hogy önfeledten végigtáncoljuk a kedvenc számunkat a másik szobában, mikor alszanak a kicsik.

Neked nem biztos, hogy elég napi 20 perc önmagadra. Bár van olyan élethelyzet, mikor azt veszed észre, hogy ennyi sem jut, ez egy olyan minimum szerintem, ami nélkül már fullasztó lehet a 0-24-es gyermekgondozás. De van, akinek ennél több kell: olvasni, írni, gondolkozni, edzeni, szépségápolásra és álmokat megvalósítani. Neked lehet, hogy arra kellene napi 1 óra, hogy elmenj futni egyet, vagy épp benézz a barátnődhöz, vagy vegyél egy nagy kád fürdőt. Másnak az az énideje, hogy elmegy dolgozni, és aztán sokkal nagyobb örömmel és lelkesedéssel tud a gyermekek felé fordulni.

A lényeg, hogy nincs egy tutibiztos séma, egy megkérdőjelezhetetlen módszer, vagy recept, amitől bárki is úgy érezhetné: elég jó anya. Tényleg nehéz bármivel is mérni, hisz néha a gyermekek mosolya is csalóka mérce, mert olykor bizony meg kell harcolni mindenkinek a maga harcát, a testvérkonfliktusoktól kezdve a „nem sikerült felmásznom a legtetejére” kezdetű ügyekig.

De azt magabiztosan állíthatom, hogy nem attól leszel jó anya, ha mártír módjára, befásultan, savanyú képpel csak a gyerekekre gondolva élsz, mert ezt így KELL.

Ha magadnak nem mersz venni egy árva ruhát sem, mert csak a gyerekek… Ha nincs minőségi kikapcsolódásod, énidőd, randik a férjeddel, egy idő után keményen össze fog gyűlni, mert kibillensz az egyensúlyodból. Ezt a pontot nem muszáj megvárni: már ma elkezdhetsz tenni érte, hogy visszanyerd vagy épp megteremtsd a saját egyensúlyod. Nem azt, amit a társadalmi szabályok diktálnak, nem kell (mert lehetetlen is lenne) megfelelni mindenféle normáknak, amelyet gyakran mások támasztanak feléd (vagy csak úgy hiszed, hogy támasztanak). A saját életed egyensúlyát bizony csak te magad találhatod meg és fedezheted fel. A blogon és készülő könyvemben ebben szeretnék segítséget nyújtani neked: hogy megtaláld a saját utad a kiegyensúlyozott anyaság felé.

Megtalálod a blogot a Facebookon és Instagramon is, zárt facebook csoportunkat pedig Rendezett anyukák – Anyu tervez néven érheted el.

Kapcsolódó cikkeink:

• Tied lehet a reggeli nyugi anyaként is!
• Háztartás újratervezése dolgozó anyaként
• Rossz anya vagyok, vagy csak ember? - Amikor idegesít a gyerek
• Miért érzik ilyen sokan rossz anyának magukat? - Szorongásaink szülőként

Kép: josealbafotos / pixabay