1. hiba: az irányítás átengedése

Talán az egyik leggyakoribb hiba az, ha az ember engedi, hogy elsodorják az események és kiadja a kezéből az irányítást – leggyakrabban az ügyvédjének. Egyik oldalról ez nagyon is érthető, hiszen az ügyvéd olyan szakember, aki valószínűleg kellő tapasztalattal rendelkezik ahhoz, hogy a válás során képviselje, védje és érvényre jutassa az ügyfél jogos igényeit. Éppen ezért kiemelten fontos, hogy mindig figyelj oda az ügyvéd tanácsaira. Ugyanakkor ez a te válásod, nem az ügyvédé. Nem neki, hanem neked kell majd együtt élned a válás során hozott döntéseid minden következményével. Akárhogy is, a te válásod az ügyvéd számára „csak egy ügy”, neked azonban az életed. Hallgass rá, támaszkodj rá, de a végső döntést tartsd meg magadnak.

Hasonlóan gyakori hiba, ha az ember valamelyik barátjának, rokonának, esetleg az új párjának adja át az irányítást. Ne feledd, ez a te válásod. Senki, de senki nem írhatja elő, hogy mit kell érezned, mit kell mondanod vagy cselekedned. Ne félj a saját ítélőképességedre hagyatkozni. Ne hagyd, hogy a család vagy az új partner nyomására olyan döntéseket hozz, amelyekkel nem tudsz azonosulni.

2. hiba: a vagyonleltár hiánya

Noha a mediáció előtt, az orientációs beszélgetés során nem győzzük hangsúlyozni az alapos vagyonleltár fontosságát, még mindig sokan érkeznek úgy a megbeszélésre, hogy nem mérték fel átfogóan a közös vagyont, nem tudják, hogy minek mennyi lenne az értéke stb. Vajon milyen eredményre jut egy tárgyalás, ha a feleknek fogalmuk sincs arról, hogy milyük van, és mivel tartoznak például a bank felé? Milyen egyezséget lehet így írni? Vajon mi lesz, ha az egyik félnek később „eszébe jut”, hogy egy számára fontos dolog kimaradt? Igazából csak a saját idejüket vesztegetik, miközben fizetik az ügyvéd vagy a mediátor óradíját.

3. hiba: az információk eltitkolása

Ha már az óradíjaknál tartunk, akkor fontos megemlíteni az információk eltitkolását is. Sokan gondolják ugyanis, hogy kifizetődőbb nem megosztani bizonyos információkat a másik féllel, derítse ki ő, ha fontos neki. Valójában ezzel csak az időt húzzák és az ügyvédi munkaórák számát gazdagítják. Az ilyen ügyfél valójában „csemege” egy tapasztalt ügyvédnek, mivel folyamatosan igény van rá, ráadásul a bizonyítási eljárás sok-sok tárgyaláson keresztül elhúzható. Így lesznek az átlagos ügyekből évekig húzódó gigaperek.

4. hiba: az adók figyelmen kívül hagyása

A negyedik leggyakoribb hiba a vagyonmegosztás során, hogy a felek figyelmen kívül hagyják az adókat. Az emberek alkudoznak, megállapodnak, elválnak, mindezt anélkül, hogy akárcsak egyszer is végiggondolták volna azt, hogy a megállapodásuknak milyen adózási következményei lesznek. Aztán hónapok, sokszor több mint egy év múlva kapnak az APEH-től egy milliós nagyságrendű fizetési felszólítást. Sok embernek ez az első pillanat, amikor eszébe jutnak az adózási következmények. Sajnos ekkor már késő.

5. hiba: a bankot nem köti a felek megállapodása

Megdöbbentő szarvashiba, amikor a felek úgy állapodnak meg vagyoni kérdésekben – írnak alá akár ügyvéd által ellenjegyzett megállapodást –, hogy a bank álláspontját előzőleg nem kérik ki. A bankot ugyanis nem köti a felek megállapodása, felé továbbra is egyetemlegesen felelnek a (volt) házastársak a felvett hitelért. Ha valaki naivan azt gondolja, hogy a ház másik félnek történő eladásával a hiteltől is automatikusan megszabadult, akkor sajnos keserű csalódás fogja érni, ha élete volt párja nem fizeti rendesen a hitelt. A bank ugyanis akár tőle is követelheti a tartozás megfizetését. Ráadásul az illető ekkor már „birtokon kívül” van (az ingatlant, autót stb. eladta, jogilag már semmi köze hozzá), így legfeljebb polgári peres úton, 2-5 év pereskedés után tudja behajtani a pénzét a volt házastárson.

6. hiba: túlzott nagyvonalúság

A mediáció során gyakran tapasztaljuk, hogy az egyik fél a túlzott nagyvonalúság révén próbálja meg visszaszerezni a másik felet. Az a fél, aki lelkileg még nem kész a kapcsolat lezárására, úgy vélheti, hogy visszanyerheti a másik felet, ha „kedves” hozzá és többet ad, mint ami járna. Végül is, ki tudna elválni egy ilyen nagyszerű embertől? Sokan kérdezhetik, hogy mi ezzel a gond. Már a nagyvonalúság is probléma? Inkább vívjanak élethalálharcot a felek minden kiskanálért? Nem erről van szó. A túlzott nagyvonalúsággal az a baj, hogy nem vezet igazságos, hosszú távon is fenntartható egyezséghez, ráadásul a nagyvonalú fél becsapja önmagát. A másik fél ugyanis általában lebegteti a párkapcsolat kérdését, közben elfogadja a felkínált többletjavakat, majd végül elegánsan távozik. A nagyvonalú fél ekkor döbben rá, hogy bolondot csinált magából, és szeretné visszafordítani az osztozkodást. Sajnos ekkor már késő. A döntései következményével neki kell együtt élnie. Ráadásul az érzés, hogy ismét kihasználták, tovább lassítja a válás érzelmi feldolgozását. A túlzott nagyvonalúság – akármilyen nehéz is elhinni – csak rosszabbá tesz egy egyébként sem könnyű helyzetet.

Kulcs a jó vagyonmegosztáshoz

Mi tehát a kulcsa annak, hogy az ember jól jöjjön ki a vagyonmegosztásból? Először tájékozódj, lehetőleg több forrásból is. Másodszor tűzd ki a céljaidat, ahová a válás után el szeretnél jutni. Legyen teljesen tiszta, hogy mit miért teszel, hová akarsz eljutni a házasság felbontását követően, és az egyes lépések hogyan segítenek ebben. Hagyd a múltat és koncentrálj a jövőre! Harmadszor, cselekedeteid legyenek összhangban motivációddal. Az egyezkedés során próbáld meg ellentmondásos érzelmeidet kontroll alatt tartani. Tekints úgy az alkudozásra, mintha tisztán üzleti ügy lenne. Közhely, de az igazságszolgáltatás az égben történik, nem a vagyonmegosztási per során. Negyedszer, tartsd magadnál az irányítást. Végül ne hagyd, hogy a megállapodás olyan apróságok miatt ússzon el, amelyek úgysem fognak számítani néhány év távlatából.

Gyurkóné Vincze Melinda és Gyurkó István
akkreditált  igazságügyi mediátorok, Konfliktus Mediáció
www.konfliktusmediacio.hu
www.valasikezikonyv.hu
www.pocaktoniesavalas.hu