SZAKÉRTŐKMUNKAKÖZVETÍTŐKALKULÁTORFOGANTATÁSTERHESSÉGBABAGYEREKNEVELÉSTB, PÉNZÜGYEKÉLETMÓD, EGÉSZSÉGSZABADIDŐRECEPTEK

Bárányhimlő újratöltve

Családinet [cikkei] - 2011-02-07
Azok, akik már átestek a betegségen, meggyőződhettek róla, hogy - az állítással szemben - nem mindig a pöttyös az igazi. Akik még szerencsére nem szaladtak bele ebbe a fertőző betegségbe, azoknak továbbítjuk egy gyakorló anyuka tapasztalatait biztatásul, hogy egyszer ennek is vége. Vagy mégsem...?

0.nap

Hat éves fiam ma elment élete első karate edzésére. Nagyon tetszett neki, nagyon elfáradt, nagyon kimerült. Miután megevett egy óvodás csoportnak is elegendő mennyiségű vacsorát, majd megfürdött, gyakorlatilag összecsuklott az ágya előtt – szerencsére végül mégis beleomlott, nem mellé –, és alvás előtt már csak a jó éjt puszijára várt. Meg is kapta a homlokára, de ugyanezzel a lendülettel egy hőmérőt is a hóna alá, ugyanis ez a homlok bizony nagyon melegnek bizonyult. A desszert ezen az estén végül egy jó adag lázcsillapító lett.

1.nap

Reggel a fiam hőemelkedéssel ébredt, melyet némi köhögés és a nátha enyhe tünetei kísértek. Nem ment óvodába. Dél körül kezdett  vakarózni. Mivel máskor ez mindig leszereli, elővettük az úgynevezett „bibikrémet”, és bekentünk vele a felismerhetetlenségig szétkapart valamit. Estig a gyermek tovább lézengett itthon a vihar előtti csend állapotában, majd fürdésnél fény derült minden bajunk okozójára, a bárányhimlőre. Az egy pöttyből nagyon hamar több tucat lett, szépen, jól felismerhetően, hólyagosan. A doktornőnk tanácsára vettünk egy habállagú kencét – „drága, de ez legalább hat” – majd némi antihisztaminos cseppel megtámogattuk a az enyhülést.

2. nap

Egy csúnya, kifejezetten magas lázzal tarkított, nehéz éjszaka után felvirradt egy újabb nap. Egyetlen dolognak tudtunk csak örülni, mégpedig annak, hogy a szerek hatnak, a gyermek egyáltalán nem vakarózik. Cserébe nem eszik – viszont sokat iszik –, nagyon letört, nagyon lehangolt, most már nappal is nagyon lázas, de legalább nem viszketnek a pöttyei. A napot pihenéssel és időnkénti zuhanyzással, majd habos kenegetéssel töltötte, az újabb éjszakát pedig folyamatos lázcsillapítással.

3. nap

A hólyagok csak jöttek és jöttek. Már tele volt az arca, a feneke legbelsőbb zuga, de volt a nyelvén, a füle mögött – ahol máskor csak vaj van – és gyakorlatilag mindenhol, kivéve a talpát. Viszont volt már több olyan terület, ahol látványos száradásnak indultak az elsőként hadba lépett hólyagok, és ezzel együtt ismét beindult a vakarózás… Csak kentük és kentük, zuhanyoztuk, masszíroztuk, intenzíven simogattuk, de sehogy sem lett jobb. A fiam egyre kevesebbet evett, némileg lejjebb ment a láza, de egyre intenzívebben viszketett. Nehéz éjszaka elé nézünk – gondoltuk, de nem így lett  -, utólag inkább borzalmasnak nevezném. Felváltva feküdtünk a gyerek mellé az apjával, aki semmi mást nem akart tenni, csak vakarózni vagy hisztizve követelni azt, hogy újra és újra bekenjünk, vigyük el zuhanyozni vagy tegyünk valamit, bármit, ami segít. Ha véletlenül egy pillanatra elszunyókált, pillanatok alatt felverte az inger, egyre álmosabb és egyre türelmetlenebb lett. Az éjszaka jó része ezzel telt, aztán nagyrészt még a hajnal is. Holnapra jobb lesz – ígértük neki.

4. nap

A lázat hőemelkedés váltotta fel, a vakarózást pedig csökkentette az a mentolos hintőpor, amit évtizedeken át használtak, és amiről most már inkább csak mumusként beszélnek az okosok, mondván, csak árt. Nekünk nem ártott, sőt. Nem fertőzött el semmit, viszont jobban csökkentette a vakarózást, mint a csodahab, persze az is lehet, hogy csak kiegészítették egymást – az egyik gondoskodott a fertőtlenítésről, a másik a vakarózás ellen hatott, persze nem együtt, hanem nagy szünetekkel, egymás után használva. Ki tudja. Anya vagyok, nem orvos, bár néha van rá(m) igény. A pöttyök közben jöttek-mentek, sok leszáradt, még több jött, immáron a talpa sem maradt érintetlen terület. A gyermekbe azért lassan visszatért az élet, most már némi virgonckodásra is képesnek érezte magát, a láza pedig csak estére, és nem is olyan nagy mértékben tért vissza. Ez éjszaka az előzőnél jóval nyugodtabbra sikeredett.

5. nap

Új pöttyöket már nem nagyon találtunk, a lázat végérvényesen leváltotta a hőemelkedés, a vakarózás pedig már nem öltött hisztérikus méreteket, de még nagyon is éreztette jelenlétét. A gyermek kicsivel többet evett, és lényegesen elevenebb volt, mint a nagy pöttyvadászat idején.

6. nap

Határozottan a gyógyulás útjára léptünk. Láztalanul, mérséklődő viszketéssel, több evéssel, egyre nagyobb mértékű elevenséggel és lassan lepotyogó sebekkel. Doktornői engedélyre – friss hólyagok és vérző sebek híján – a szobafogságnak is vége lett. (De a legkitartóbb hólyagok csak 2 héttel később száradtak le!)

7. nap

Gondoltam, ekkor végre megpihenhetünk. Ekkor észrevettem a kisebbiken egy pöttyöt… Azt hittem, legalább annyi haszna van a dolognak, hogy már kiművelt vagyok bárányhimlőben, és tudom mikor mi jön,  mire mi jó, de a kicsinél minden másképpen zajlott.

(A hozzászólások megjelenítéséhez jelentkezz be Facebookra!)

LEGOLVASOTTABB

Három gyerek tűnt el Szigetszentmiklósról

A szigetszentmiklósi rendőrök a lakosság segítségét kérik három gyermek eltűnésének felkutatásában.

Epekövesek, figyelem! Íme a gasztroenterológus ünnepi tanácsai

Az ünnepi időszakban tömegesen jelentkeznek a sürgősségi ellátásban az epekólikás betegek. Dr. Pászthory Erzsébet, a Gasztroenterológiai Központ gasztroenterológus, belgyógyász szakorvosa szerint, ha valaki már átélt ilyen rohamot, az soha nem felejti el; megfelelő kezelés híján pedig bármikor újra jelentkezhetnek a tünetek, és akár súlyosabb szövődményeket is okozhatnak a kövek.

Elmúlhat-e magától a pánikbetegség?

A pánikbetegséggel nehéz együtt élni, különösen, ha úgy érezzük, kicsúszik a kezeink közül a kontroll a rohamok kapcsán. Érdemes-e arra várni, hogy majd "magától" elmúlik a nehézség? Egyáltalán léteznek-e olyan eszközök, amelyekkel elősegíthetjük a javulást? Mikor és miért érdemes orvoshoz fordulni? Dr. Veres Andrea főorvos, a Pszichiátriai Központ pszichiátere adott választ a kérdésekre.

Óriási a korai felismerés jelentősége a nőgyógyászati daganatoknál is

A daganatos betegségek korai felismerése sok esetben élet-halál kérdése lehet, de legalábbis meghatározza a kezelés lehetőségeit. Így van ez a nőgyógyászati daganatok esetében is: minél korábban sikerül felismerni a betegséget, annál jobbak lehetnek a kilátások. Dr. Hernádi Balázs, a Nőgyógyászati Központ szülész-nőgyógyásza, a nőgyógyászati onkológia specialistája elmagyarázta, mikor, kinek és milyen vizsgálatok szükségesek az időben történő diagnosztizáláshoz.

Mit tehetünk, ha folyamatosan romlik a gyermekünk szeme?

A gyermekek látása világszerte egyre rosszabb, és ennek egyik egyértelmű oka a képernyő előtt töltött idő növekedése. Egy globális tanulmány szerint az utóbbi években egyre több gyermeknél jelentkezik miópia, más néven rövidlátás.

© 2004-2022 Családi Háló Közhasznú Alapítvány - minden jog fenntartva.
Ügynökségi értékesítési  képviselet: Adaptive Media
ADATVÉDELMI BEÁLLÍTÁSOK
A szerkesztő ajánlja