Mit jelent az egészség fogalma? Hogyan értelmezhetjük kibővített jelentését napjainkban?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 1948. április 7-én hatályba helyezett Alkotmánya szerint „Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jólét állapota, és nem csupán a betegség hiánya. A fogyatékosság nem zárja ki az egészséget.”

A WHO definíciója természetesen még most is érvényes, ugyanakkor a mai kor összetett világában az egészség fogalmának értelmezését is ki kell bővítenünk. Természetgyógyászként megközelítve a definíciót „az egészség a természettel harmonizáló testi, lelki, szociális és szellemi egyensúly dinamikus állapota.”  

Az egészség ugyanakkor nem életcél, hanem erőforrás az önkifejezéshez és az önmegvalósításhoz.  

Az egészséget különböző dimenziókban vizsgálhatjuk, és a dimenziók összképe rajzolja ki az egyén egészségi állapotát. A testi egészség jelenti a megfelelő biológiai működést, a lelki egészség a belső harmóniát, a mentális egészség a tiszta és következetes gondolkodásra, tanulásra való képességet, a spirituális egészség a személyes világnézetet, az érzések, megérzések felismerésének és kifejezésének képességét, a szociális egészség pedig a másokkal való kapcsolatok kialakításának egészsége. Ha bármelyik dimenzióban sérülés, fejlődésbeli lemaradás mutatkozik, akkor az egyén egészségi állapota romlik. A fenti felsorolásból egyenesen következik, hogy óriási a nevelési és oktatási intézmények, a pedagógusok felelőssége a gyermekek egészségének fejlesztésében. Az iskolakezdéssel járó stressz egyébként is nagyban befolyásolja a diákok egészségét.

Az egészségfejlesztés meghatározása

az Ottawai Charta (WHO 1986.) megfogalmazásában így hangzik:

"Az egészségfejlesztés az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek, egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére. A teljes fizikai, szellemi és szociális jólét állapotának elérése érdekében az egyénnek vagy csoportnak képesnek kell lennie arra, hogy megfogalmazza és megvalósítsa vágyait, kielégítse szükségleteit, és környezetével változzék vagy alkalmazkodjon ahhoz. Az egészséget tehát, mint a mindennapi élet erőforrását, nem pedig, mint életcélt kell értelmezni. Az egészség pozitív fogalom, amely a társadalmi és egyéni erőforrásokat, valamint a testi képességeket hangsúlyozza. Az egészségfejlesztés következésképpen nem csupán az egészségügyi ágazat kötelezettsége."

Az egészségfejlesztés - véleményem szerint - legfontosabb területei a nevelési-oktatási intézményekben a következők:

• a pedagógusok személyes példamutatása
• a szülők támogatása az egészségfejlesztésben való együttműködésben, megfelelő ismeretek biztosítása a szülők számára az iskola által
• tanítás, készségfejlesztés
• tanulásra tanítás, tanulásra ösztönzés
• érzelmi nevelés
• attitűdformálás

Pedagógiai szakmai ismeretek hiányában kisiskolás szülőként (aki egyébként rendkívüli módon elégedett gyermekének iskolai életével és képzésével), és természetgyógyászként megközelítve az imént felsorolt lehetőségeket, szeretnék néhány konkrét példát is mutatni új ötleteket adva a most kezdődő tanévben.

A pedagógusok személyes példamutatása nem csak az általuk képviselt szaktárgyi, pedagógiai szempontok szerinti példamutatásra vonatkozik, hanem itt elsősorban a „nem szakmai”, civil viselkedésükre gondolok. Például olyan egyszerű dolgokra, hogy lehetőség szerint megtartják a napi ötszöri étkezéseket, és erre figyelmeztetik a gyerekeket is. Egészséges ételeket és italokat vesznek magukhoz, rendszeresen, elegendő mennyiségben, amelyre megfelelő keretek között biztosítják a lehetőséget a gyermekek számára is. Nem kezdik meg a napot reggeli nélkül, szünetekben vizet fogyasztanak, friss levegőn tartózkodnak. Az egymás közötti kommunikációjuk példaértékű a tanulók számára. (A legtöbb pedagógus esetében ez magától értetődő, viszont sajnos szem - és fültanúi lehetünk ellenpéldának is.) Kiemelkedő mintát, példaképet jelenthet egy szabadidejében sportoló, a mozgásos tevékenységeket népszerűsítő, végző pedagógus. A szűrővizsgálatokon való rendszeres részvétel, illetve ezek megfelelő kommunikálása a fiatalok felé szintén nagy hatással bírhat. Fontos, hogy a betegségek megelőzésére nagy hangsúlyt fektessenek, ennek módszereit részletesen megismertessék a gyerekekkel. A személyes megjelenésük, személyes higiéniájuk, öltözködésük mind-mind példaként szolgál a gyermekek számára.

A szülők támogatására, információval történő segítésére nagyszerű példa volt a diákok internet használatának biztonságáról szóló szülői tájékoztató az iskolánkban, mely a gyermekek szociális, lelki és mentális egészségének fejlődésében is kiemelkedő jelentőségű. Terveim között szerepel egy olyan szülői klub megalapítása is az iskolánkban, ahol a szülők az egészséges táplálkozás alapjaival ismerkedhetnek meg, és a pedagógusok bevonásával új életmódot tanulhatnak, ezáltal taníthatnak gyermekeiknek. Közös cél lehet például, hogy a tanév végére együttesen mekkora súlyfeleslegtől tud megszabadulni a szülők-diákok-tanárok közös csapata.

A tanítás, készségfejlesztés egyértelműen pedagógiai téma, de laikusként és szülőként a készségfejlesztést – főként az alsóbb osztályokban – legelőre helyezném a prioritások listájában. Az egészségfejlesztő módszerek között nem véletlenül szerepelnek kiemelt helyen a művészetterápiák: a zene-, tánc-, mozgás-, és kézműves terápiák.

A tanulásra tanítás, és tanulásra ösztönzés szintén a pedagógusok és a szülők közös célkitűzése kell hogy legyen. A tanulásra tanítás legtöbbször hiányzik a tantárgyak listájából, ugyanakkor ilyen ismeretek átadásával növelhető a diákok teljesítménye, a tanulás hatékonysága, lehetőséget és időt biztosítva számukra a különböző egészségmegőrző - egészségfejlesztő tevékenységek művelésére is. Az egészségmegőrzéssel, fejlesztéssel kapcsolatos ismeretek bővítése is tanulás által valósítható meg.

Az intézményekben folyó érzelmi nevelés milyensége jelentősen meghatározza a gyermekek érzelmi egészségének állapotát. (Mára egyedül az óvodai nevelésben szerepel kiemelt helyen.)
Az érzelmi nevelés hiánya (és túlnyomórészt ez a jellemző a magyar iskolákban, tisztelet a kivételnek!) pedig súlyos lemaradást okoz az egyén érzelmi és spirituális egészségének fejlődésében.

Az attitűdformálással kapcsolatban példaként a most aktuális, új iskolai közétkeztetési rendeletet említeném. Teljes mértékben elvonatkoztatva annak táplálkozás szakmai megítélésétől, csak egyszerűen a tényre hívnám fel a figyelmet, hogy lépések történtek az egészséges közétkeztetés megvalósítására. És ez nagyon jó. Az új rendszer megkedveltetése a gyermekekkel azonban nem könnyű feladat, hiszen a legtöbben otthonról nem ilyen attitűddel érkeznek. A pedagógusok pozitív hozzáállásukkal, a változtatás okainak és pozitív hatásainak, eredményeinek elmagyarázásával formálhatják a diákok attitűdjét ebben a témában.
 

Módszerek az egészségfejlesztésben

Végezetül az egészségfejlesztés módszerei közül - a teljesség igénye nélkül - szeretnék néhány példát kiragadni. Ezek a módszerek az egészség több dimenziójára is hatnak egyidejűleg, így komplex hatásúak az egészségmegőrzésben, egészségfejlesztésben. Ilyenek a tradicionális keleti mozgásgyakorlatok, úgymint a jóga, a chi kung, vagy a tai chi, illetve a művészetterápiák: a tánc, mozgás, zene, kézműves terápiák, emellett ide tartoznak a wellness és különböző fitnesz irányzatok is.

Az egészségfejlesztésben a legfontosabb feladatnak azonban azt tartom, hogy segítsünk a gyerekeknek megtalálni a személyes motivációjukat az egészségmegőrzésben, így egész további életükre kiható értéket biztosítunk számukra.

Fotó: www.flickr.com, www.freeimages.com