Stroke és a lehetséges rehabilitációs út

A stroke - más néven gutaütés, szélütés - hirtelen kialakuló érbetegség, mely szerkezeti agykárosodást, tartós tüneteket okoz. A stroke utáni rehabilitáció hosszadalmas, számos szakember összehangolt munkáját igényli. A stroke utáni első három hónapban létrejöhetnek spontán helyreállási folyamatok, amelyek kisebb mértékben és ütemben még hónapokig folytatódnak, de előfordul, hogy ezek a folyamatok egy hosszabb stagnálás után indulnak be, így a rehabilitáció is kitolódhat. A rehabilitáció elsődleges célja a helyreállítási folyamatok serkentése, a meglévő képességek fejlesztésével a minél nagyobb fokú önállóság visszaszerzése, elérése, hogy képessé váljanak a családba, társadalomba, munkahelyre való visszailleszkedésre. További cél a megváltozott helyzethez, életmódhoz való fizikai, pszichológiai, szociális adaptáció, az elfogadás, alkalmazkodás elősegítése.

Az akut ellátás során már megkezdődik a későbbi rehabilitáció elkészítése mind fiziológiai, mind kognitív szempontból. Ebben az időszakban kezdődnek a megfelelő tudást alkalmazó ápolói és gyógytornászi tevékenységek. A helyes fektetés, a passzív átmozgatás, a helyes pozicionálás a felfekvések, valamint a spaszticitás (feszes izomtónus) fokozódását akadályozzák. Fontos a folyamatos - az állapotnak megfelelő - ingerek biztosítása is, az intellektuális hanyatlás kialakulása ellen, a megfelelő táplálás és folyadékfelvétel biztosítása az elektrolit-zavarok elkerülése végett, hólyagtréning végzése, a vizelet és székletürítési lehetőségek biztosítása (ágytál, ülésbiztonság esetén szoba WC).

Állapotfelmérés és szakorvosi konzílium dönt arról, hogy az akut ellátás után a stroke beteg további rehabilitációja hol történjék. Ha a beteg neurológiai tünetei stagnálnak, vagy egyéb tényezők nem teszik lehetővé az aktív rehabilitáció megkezdését, a beteg krónikus belgyógyászati osztályra kerül, vagy az otthonában folytatódik a megfelelő szakápolás. Ha javasolt, a beteg az aktív kórházi rehabilitáció rendszerébe kerül.

Mobilizáció és team munka

A felfekvések, a fizikai kapacitás csökkenése ellen elengedhetetlen a mobilizáció minél korábbi elkezdése. Ha a beteg állapota stabilizálódott, ez a folyamat elkezdhető. Naponta többszöri felültetés, egyre hosszabb ideig tartó kiülés, az önellátási tevékenységekbe történő egyre nagyobb mértékű bekapcsolódás motivációként szolgál a beteg fejlődésére. Később, ha már kialakult az ülésbiztonság az átnehezedés, átülés, felállás, állás, nehezedés, megállás következhet.

A team munka - csoport munka, melyben más-más terület képviselői összehangolt működésükkel biztosítják az optimális fejlődést - itt is elengedhetetlenül fontos (lenne), hiszen optimális esetben, ebben az időszakban már a beteg fejlődése érdekében bekapcsolódhat a rehabilitációba a konduktor, ergo terapeuta, logopédus, ortopédműszerész, pszichológus, szociális munkás - és folytathatnám a sort a teljesség igénye nélkül - is, valamint az aktív rehabilitációban a családtagok szerepvállalása is elengedhetetlen.

A team tagoknak folyamatos kommunikációban kell állniuk egymással, biztosítva ezzel a megfelelő információáramlást, hisz a fejlődés során változhat a beteg rehabilitációs programja, s ezzel a szakemberek szerepének hangsúlya is.

A konduktív nevelés lehetőségei a rehabilitációban

A konduktív pedagógia felnőtt nevelési egysége Parkinson, Sclerosis Multiplex diagnózisú, felnőttkori hemiplégia, aphasia-, illetve traumás eredetű gerincsérültek rehabilitációjában játszik fontos szerepet. Ebben az írásban kiemelten a felnőtt hemiplégia és a konduktív lehetőségek állnak a középpontban. A hemiplégia szó féloldali (hemi) bénulást (plégia) jelöl, mely általában a sérüléssel ellenoldali testfelét érinti, kivéve, ha a nyúltvelő alatti rész sérül, ilyen esetben az azonos oldal az érintett.

A felnőttkori hemiplégia oka lehet:

• vascularis probléma
• embólia
• trombózis
• stroke
• agyvérzés
• aneurizma
• trauma, baleset
• daganat
• agyhártya és agyvelőgyulladás

A hemiplégia tünetei - többek között:

• Megváltozik az izomtónus (a kezdetben petyhüdt izomzatban később nő a spazmus – az izomtónus feszessé válik). A felső végtag flexiós – hajlított -, az alsó végtag extensiós – nyújtott tartásban).
• Kóros reflexek, együttmozgások lépnek fel, kialakulhatnak a kényszertartások.
• Az érintett oldalon nehezített az ökölnyitás, a fogás-, és elengedés, a könyök nyújtása, a kar emelése, a célzómozgások, az eszközök használata, a térd hajlítása, a lábfej és lábujjmozgások.
• Motoros ügyetlenség; a célirányos mozgások nehezen kivitelezhetőek (Apraxia)
• Látás és hallás zavar.
• A beszédszerv sérülése (Aphasia)
• Írás-, és számolási zavar (Agraphia)
• Térbeli orientációs zavar
• Figyelemzavar
• További vegetatív, és pszichés zavarok…

A konduktív nevelés lehetséges céljai és feladatai

A konduktív nevelés fő célja a reintegráció - mely úton a sérült személy meglévő képességeire építve, megteremtve a fejlődéshez nélkülözhetetlen optimális helyzeteket, a szükséges, lehető legkevesebb segítséget biztosítva -, a sérült személy lehető legnagyobb önállóságának visszaszerzése, elérése; családba, társadalomba, munkahelyre való visszailleszkedés, a megváltozott élethelyzet elfogadása, a szociális adaptáció elősegítése.

További általános célok - többek között:

• A különböző hely-, és helyzetváltoztatás újratanulása, biztonságossá tétele, fekvő-, ülő-, és álló helyzetben.
• A ritmusos járás tanulása; a megfelelő nehezedés, testsúlyáthelyezés, hajlítás, nyújtás újra tanulása, egyenletes lépéstávolság, lépésmagasság megtartása, a fiziológiás karmozgások tanulása.
• A nagy-, és kismozgások kialakítása.
• A finommanipuláció, a finommotorika újraszervezése.
• Az eszközhasználat, valamint egyszerű munkafolyamatok újra tanulása.
• A beszéd és írás újratanulása, a kommunikáció fejlesztése.
• A megtanult mozgások alkalmazása.

A céloknak megfelelő feladatok, feladatsorok hierarchikus rendszert alkotnak, azaz egymásra épülnek. A megtanulandó feladatok és alkalmazások egyre bonyolultabb formában ismétlődnek. Az egyén a saját képességeinek meglétére épít, egyéni fejlődési ritmusának megfelelően dolgozik.

Kezdetben egy-egy mozdulatsor/feladat apró lépésekre van lebontva, a mozgás nagyon lassú ritmusban történik. Az elsődleges cél a lazulás elérése és megtartása. A feladatokat először fekvő helyzetben oldják meg, itt lehetőség van a nagymozgások-, valamint a finommozgások elsajátítására is. Fontos szerephez jut például a fogás-elengedés, térdhajlítás-, és nyújtás újratanulása az érintett oldalon is, a kóros együttmozgások leépítése, a szimmetrikus testtartás elérése és megtartása. Az ülő testhelyzetben végzett feladatok céljai közül szintén érdemes kiemelni a szimmetrikus testhelyzet kialakítását, a kezek, karok aktív nyújtásának, hajlításának, emelésének-, valamint a fogás-elengedés, illetve a finommanipuláció tanulását. A feladatsorokban nagy hangsúlyt kap mindkét testoldal aktív használata.

Később ezekre a feladatokra épülnek a bonyolultabb mozdulatok algoritmikus sora. Céllá válik a fiziológiás együttmozgások tanulása, a járást előkészítő feladatok, és a járás minőségének növelésére szolgáló feladatsorok, valamint az egyre finomabb mozgások újrarendezése. Ahogy a mozgások bizonyos része egyre automatikusabbá válik, úgy változik a feladatsorok ritmikus intendálásának (lásd előző cikkemben: A konduktív pedagógiáról) ritmusa és tempója is.

Nagy hangsúlyt fektetünk a feladatsorokban tanultak alkalmazására is. Az újra tanult mozgások hétköznapokban történő alkalmazás elengedhetetlenül fontos a célok elérésében. Az étkezés-, öltözés-vetkőzés, cipőfűzés, fésülködés, mosogatás, írás, hétköznapi eszközök használatának újratanulása – és megint folytathatnám a sort - mind-mind kihívást jelent, mely folyamatok újratanulása, elsajátítása, és otthon való alkalmazása egyrészt sikerélményt okoz, másrészt közelebb visz az önállóság eléréséhez.

A stroke okozta beszédkárosodás helyreállítási folyamatába a konduktor is bekapcsolódik. A konduktív beszédfejlesztési programban a fejlesztés a többi funkcióval - így a mozgással együtt - összekapcsolva történik. A koordinált beszédhez koordinált mozgás szükséges. Ahogy a mozgáskoordináció javul, javul a beszéd is. A foglalkozások alatt többek között – a hangadáshoz szükséges feltételek megteremtése miatt – légző-, és fújófeladatok, tükör előtt végzett nyelv-, ajak-, és állkapocs feladatok, ritmusgyakorlatok, beszédmegértési feladatok végzése, utánmondás, betűolvasás, írás, számolás, valamint értelmi fejlesztés történik.

A fejlődéshez, a fő cél eléréséhez nagyon fontos, hogy a tanult feladatokat otthon is alkalmazzák. A megváltozott körülményekre építve megváltozott, de aktív napirend kialakítására van szükséges, valamint elengedhetetlenül fontos szerepet játszanak a családtagok, hozzátartozók az elfogadásban, fejlődésben, az optimális segítségnyújtásban s a reintegráció folyamatában.

A konduktív pedagógiáról