Meglepően sokszor merül fel az emberekben, hogy a hosszú távú vagy 1-1,5 éven túli szoptatás ugyanúgy zajlik, mint pár hetes-hónapos korban. Mint előző cikkemben is írtam, a szoptatás milyensége egy változó, mindkét fél igényeihez alkalmazkodó folyamat, melyben a teljes rendelkezésre állástól, teljes odaadástól fokozatosan elérünk a kompromisszumokig, leválásig. A gyermek növekedésével, fejlődésével egyre inkább csökken az igénye a szoptatásra, de ez többnyire nem hirtelen, egyik napról a másikra következik be, bár erre is van példa. A szopási igény egy velünk született ösztön, amit kinövünk. Nagyobb gyermeknél többnyire elalváshoz, betegség idejére, félelem, frusztráció okozta problémánál jelentkezik az igény, majd szép lassan ezen okok fennállásakor sem igényli a szoptatatást. Teljesen normális dolog, ha a 2-3 éves gyerek ilyenkor is mellen alszik el, nyugszik meg, lábadozik. A korán elválasztott gyerek sem nőtte ki a szopási igényét, az jelentkezni fog egy más formában. Nagyobb korban lévő cumi használata mi sem jobb példa erre, vagy az alvós rongy, párna csücskének simizése, stb. Tehát az egyértelmű, hogy a 2-4 éves korosztálynak is még bizony szüksége van segítségre alváshoz, megnyugváshoz, stb. A legtermészetesebb megoldás, ha a gyermek a legszorosabb testközelséget kapja, nem beszélve az anyatej mindenkor tökéletes összetételéről! Egyik legnagyobb tévhit, hogy az anyatej összetétele az idő múlásával romlik. Szemernyit sem romlik, sőt! Bizonyos immunanyagok emelkednek is benne és egészen a szoptatás végéig a gyermekhez alkalmazkodik az összetétele, nem vizesedik el, nem válik kevésbé táplálóvá.

Most idézek a La Leche Liga honlapján található ajánlásokból:

Az Amerikai Gyermekorvosok Szövetsége azt mondja: „A gyermekorvosoknak és szülőknek tudatában kéne lenniük, hogy a kizárólagos szoptatás biztosítja kb. 6 hónapos korig a gyermekek optimális növekedését és fejlődését és folyamatos védelmet nyújt a hányásos és légzőszervi fertőzések ellen. A szoptatás folytatódjon legalább a gyermek első életévéig vagy ezen túl, mindaddig, amíg ez a gyermek és az édesanya számára is kívánatos. Nincs felső határa a szoptatás időtartamának, és semmiféle bizonyíték nincsen arra nézve, hogy a 3 éves korig vagy az azon túl tartó szoptatás bármilyen pszichés vagy fejlődési sérülést okozna.” (AAP 2005)
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerint „a csecsemőknek kizárólagos szoptatásra van szükségük életük első 6 hónapjában ahhoz, hogy az optimális növekedést, fejlődést és egészséget elérjék. Ezután, ahhoz, hogy táplálkozási szükségleteik ki legyenek elégítve, a csecsemőknek megfelelő és biztonságos kiegészítő táplálékot kell kapniuk, miközben a szoptatás folytatódjon két éves korukig vagy azon is túl.”

Természetesen, mint mindenben, itt is előfordulnak szélsőséges állapotok, mikor más az általában tudatalatti motivációja a szoptató anyának, de ennek meg van a pontos lelki oka, és szépen kirajzolódik az anya múltjából, gyermekkorából. DE! Ez alapján nem általánosíthatók  a hosszan szoptató anyák!

Ha hagyjuk a gyermeket magától elválasztódni, az bizony több ideig tart általában, mint amit a tankönyvek vagy új, divatos irányzatok előírnak normálisnak a befejezés időpontját tekintve, mert az ősi program szerint ez a 2-3-4 év teszi a gyermeket megfelelően éretté arra, hogy a nagyvilágba kimerészkedhessen egyedül, önállóan, felvértezve mindennel, ami kell. Hiába a civilizáció, modern élet, felgyorsulás, pörgés, új és modern „szabályok”, a kezdeti, ősi, evolúciós mintát, ezt az ősi ösztönt a születendő gyermek fejében nem lehet átírni. Így ők e szerint jönnek a világra. Egy ösztönnel, amit majd kinőnek.  Ez nem jelenti- mint ahogy már rávilágítottam előző cikkemben is-, hogy nem lehet ebbe a folyamatba beavatkozni! De, bele kell, ha az anyának már terhes ez az adás! De lehet fokozatosan, szeretettel úgy elválasztani babát, hogy ne sérüljön benne és más módon elégülhessen ki az attól még megmaradó igénye.

A régi időkben nem volt kis korkülönbség a testvérek közt. Átlagosan 4 év korkülönbséggel jöttek világra a testvérek, nem véletlenül. Mivel a természet tökéletes rendje mindent megold, fogamzásgátló tabletta nélkül is szabályozva volt a születés, a nagyon gyakori szoptatásnak köszönhetően.

Másik félelem, hogy a közösségbe kerülő gyermeknek hátrány a szoptatás! Nem lehet akadálya a szoptatásnak a közösségbe kerülés! Számtalan gyermek jár pici kora óta bölcsödébe és nagyon szépen beszokik ő is, semmivel sem nehezebb beilleszkednie, mint nem szoptatott társának! Alkalmazkodik az új körülményekhez, nem” anyámasszonykatonája”, vagy ha mégis félénk, félősebb, nagy hiba volna szoptatás számlájára írni, hiszen egy ember személyiségét rengeteg dolog befolyásolja, kezdve a veleszületett temperamentummal! Hihetetlen jó megnyugvás, feltöltekezés egy nehéz nap után, mikor egész nap, vagy fél napot anya nélkül kellett lenni, egy nagyon szoros testközelség, szoptatás. Senki nem érezheti magát hátrányban, csak mert dolgoznia kell! Rengeteg szoptató anya jár be a munkahelyére! A beilleszkedés folyamatát pedig inkább könnyítheti, mint nehezítheti a szoptatás megléte, de természetesen ezt sok minden befolyásolja még, pl. ha az anyának bűntudata van attól, hogy a gyermek bölcsis lett, ő meg dolgozik, máris a megtörik a kép, ha szoptatja, ha nem.

A szilárd táplálék elfogyasztását sem befolyásolja a szoptatás nagyobb korban. Sok gyermek nem kezd el mást enni anyatejen kívül 6 hónaposan, mert nem érett meg rá. Ennek a fajta érettségnek is több jele van, melyre jó volna odafigyelni, mert ha a gyermek még nem áll készen, mi mégis erőltetjük, végül idegességünkben kiborulunk, nem a kellemes élményeket fogja az étkezéshez kötni, ez pedig tovább gyűrűzhet. A WHO ajánlása szerint a más táplálék és anyatej megoszlása 30-70% egy éves korban. Vannak olyan szakaszok a gyermek életében, pl. fogzás, betegség, a világ megismerésének egyre erősödő vágya, mikor nem fogyaszt annyi szilárd ételt, de az anyatejet lelkesen fogadja, míg olyan időszakok is vannak, mikor átmenetileg elutasítja az anyatejet, kevésbé igényli azt, de tömi magába a szilárd ételt. A szoptatás és más ételek fogyasztása semmiképp nem zárja ki egymást! Ha sikerül elvonatkoztatnunk attól, hogy a szoptatás nem egyenlő az evéssel és elfogadjuk, hogy más funkciói is vannak, felismerjük, hogy azért, mert a gyerek mellen nyugszik meg valamiféle nagy baj esetén, attól még tudni fog enni naponta öt alkalommal a családi asztalnál ülve. Nincs szó arról, hogy egy 2-3 éves gyerek napjában 10-szer szopna!

Ne feledjük el, hogy a gyermekek nem feltétlenül a fejünkben élő képnek és a külvilág által diktált elvárásoknak felelnek meg, hanem egyedi személyiségként, saját igényekkel, veleszületett tulajdonságaival együtt működnek, ők így tökéletesek és nagyon boldogok, ha a szüleik ezt elfogadják! Minden gyermek egyedi és más, ezért semmiképp nem lehet szentírás a szoptatás befejezésének előírt dátuma! Ugyanúgy normálisnak tekinthető a 17 hónapos gyermek szopási igényének befejezése, mint a 28 hónapos gyermek szopási igényének megléte. Ahogy bűntudat keltőnek érzik egyes anyák, ha valami miatt nem sikerült a szoptatás (hozzá teszem, a nők kb. 8%-a képtelen a szoptatásra fizikális ok miatt, a többi nő sajnos nem jut el a megfelelő információkhoz, téves segítséget kap) és akár depresszióig is fajulhat az érzés, úgy a természetes elválasztás útját választók is hihetetlen stressznek vannak időnként kitéve döntésük miatt. Nem ritkán bélyegzik őket perverznek, de minimum lelkileg, pszichésen betegnek, próbálják elhitetni velük, mekkora hibát követnek el, és hogy nem a gyermek igényeiről van szó, hanem a sajátjukról és nem engedik a gyermeket fejlődni. Ezek nagyon súlyos megbélyegzések és megtévesztőek, hiszen ezeknek a gyermekeknek semmi probléma sincs a pszichés fejlődésükkel, nagyon magabiztosak, önállóak, erős stabil alappal rendelkeznek. Persze egy szoptatott gyermek is lehet kóros lelki állapotban, és lehet függő, depressziós, szorongós nagyobb korában, de ezt hiba lenne a szoptatásra visszavezetni! Sok más területet kell átnézni ahhoz, hogy kijelenthessünk bármit egy ilyen ügyben.

A lényeg abban rejlik, hogy mindenki megtalálhassa a saját egyedi útját a családjuk megfelelő működéséért, hogy harmóniában, kiegyensúlyozottan élhessenek egymással! Ehhez kiváló segítség a hosszú távú szoptatás, de nem az egyetlen társ ehhez! Nincs egyetlen követhető út, nem is lehet, hisz az egyediség megélése, megtartása, hogy tudatos, felelős lények vagyunk, pont azt a fajta rugalmasságot kéri, mely elengedhetetlen az emberi élet leéléséhez! Önismeret, érzelmi tudatosság nélkül- bármilyen utat is választunk- fogunk nehézségekbe ütközni!

Ha képesek vagyunk a gyermek igényeit, a magunk és párunk igényeit felismerni, és azt összhangba hozni, nem hozhatunk rossz döntést! Ehhez viszont ki kell szűrni a külvilágból érkező töménytelen mennyiségű információt, ami nagyon nehéz! Ha egy Anya tudna kommunikálni a benne élő Ősi Anya hangjával, az ösztönös-természetes hanggal, nem számítana mit mond a szomszéd, az orvos, vagy akár én, hanem a gyerekre, saját magára fókuszálva, együtt lüktetve ezzel a tudással tudna lépni. Ez egy mindenkiben lévő tudás, amiről nem tudjuk, hogy tudjuk. Ha kapcsolatba kerülnénk ezzel az ösztönös hanggal, nem mondaná ezt: „Válaszd el, már elmúlt egy éves, kicsúszol az időből, örökre rajtad fog csüngeni!”, vagy:”Hagyd csak nyugodtan, az a normális, ha magától hagyja abba!”. Nem, az igazi hang azt fogja mondani: „Tudod, mit akarsz, tudod, mit akar a gyermeked, tudod, mi az, ami mindannyiótoknak megfelel, cselekedj hát ennek megfelelően!” Ez hihetetlen stabilitást és erőt ad nem csak az anyának, hanem ezáltal a gyermeknek is! Míg ha külső nyomás hatására cselekszünk, magunkat elnyomva, nem fogjuk jól érezni magunkat a bőrünkben, így a gyermek sem. Jön a bűntudat, lelkiismeretfurdalás és társai, melyek már képesek gerjeszteni önmagukat és önmagunktól egyre távolabb sodorni. Ezt nem szabad hagyni! Annak pontos oka van, ha ilyen érzéseink vannak, de ezek eredetéről nem most fogok írni.

Végezetül az együttalvásról:

Azt hiszem merész kijelenteni, hogy az együttalvás veszélyes lenne. A legjobb légzésszabályzó együtt aludni a babával- mondanom sem kell, azokban az országokban, ahol az együttalvás természetes megoldás, nem ismerik a bölcsőhalál fogalmát-  de persze pár szabály betartása szükséges hozzá! Pl. ne aludjunk együtt a babával, ha valamelyik szülő alkoholt vagy kábítószert fogyasztott, nem kell teli rakni az ágyat súlyos ágyneműkkel, vegyük figyelembe, hogy ha mi melegítjük a babát, nem kell annyira felöltöztetni, mintha egyedül aludna, ne legyen süppedős az ágy, vagy olyan, ahova a baba beakadhatna, beszorulhat a feje és persze ne tegyük ki szélre, ha ott leeshet, legyen elég nagy az ágy a forgolódások végett.

Erről most többet nem írok, de fontosnak érzem elmondani, hogy az együttalvás kérdése is döntés, melyben optimális esetben az összes résztvevő „nyilatkozik” róla és úgy alakítják ki az alvási szokásokat, mely mindenkinek jó!

Összegzésképp: nincs jó anya, nincs rossz anya! Elég jó anya van, aki figyel, tanul, válaszol a jelzésekre, kommunikál, ad és kap folyamatosan, határt szab, enged, rugalmas. Ez igaz arra az anyára is, aki 3 éves gyermekét is szoptatja és igaz arra is, aki ugyan nem szoptat, de maximális érzelmi biztonságot tud nyújtani gyermekének más módon. Ez mindennek a mozgató rugója!

Meddig szoptassak?