Anya
A teremtés megismétlődését látták a születésben, és az anyára is úgy tekintettek, mint aki a teremtés titkának közelébe jutott, s aki ebből következően nem csupán védelmezettje, hanem megtestesítője is az eredeti egység kettétörésekor létrejött égi, szellemi, atyai minőség mellett létező földi, testi, természeti, anyagi, mint anyai minőségnek, elvnek. | ||
|
Ez a titokzatos kapcsolat a magyar nyelvben is kifejeződik az anya – anyag szavak (a latin mater – materia mintájára a nyelvújítás korában megalkotott) összefüggésében. (Az anya szóval kapcsolatot mutatnak még a leány-lány, az ángy, a nyanya, a banya és az anyó, anyós szavaink is. Egy másik, anya jelentésű magyar szótő, a régi em- rejlik Emese, Emőke, Emőd neveinkben és emlő szavunkban is.)
Ez a termékenységadó, gazdagságot biztosító, védelmező, házat-hazát óvó anyai istenség a magyar hitvilágban a Világfában élő, vele voltaképpen azonos Boldogasszony, ami az égen Tejútként jelenik meg. A mítoszok szerint a Tejút úgy keletkezett, hogy a mitikus ős, mint Árpád anyja melléből szökött a tej az égre. Az anyatej is ezt az isteni erőt közvetíti. Fehérlófia háromszor hét évig szopott, hogy azután próbára tegye erejét. Régen valóban úgy gondolták, hogy a hosszú ideig tartó szoptatás ad a leánynak szorgalmat, a fiúnak vitézséget. |
Közösségi hozzászólások: