Mi az inzulinrezisztencia dióhéjban?

Az inzulint a hasnyálmirigy termeli, és az a szerepe, hogy a vércukorszintet szabályozza. Amikor eszünk, akkor a vércukorszint megemelkedik a bevitt tápanyag (szénhidrát) hatására. Hogy a vércukorszint ne legyen tartósan magas, a hasnyálmirigy működésbe lép, inzulint pumpál a szervezetbe. Az inzulinszint is megemelkedik, és ez aztán lenyomja a vércukorszintet az eredeti mérték közelébe. Aztán természetesen az inzulinhullám is „lecseng”. Ugyanezek a hullámok minden egyes evés után megismétlődnek, a bevitt szénhidrát mennyiségétől és annak felszívódási ütemétől függően – így működik ideális esetben a cukoranyagcserénk.

Akik rezisztensek, azoknak a szövetei, sejtjei nem „érzékelik” megfelelően az inzulin jelenlétét a szervezetben. Ezért evés után a hasnyálmirigy eszeveszett mértékben pumpálja az inzulint, hogy „átlépje az ingerküszöböt”, és a cukor leszabályozódjon. Ennek az az eredménye, hogy a cukor normalizálásának ára van: az inzulinszint nagyon magas lesz, és nem is tér vissza egy nyugvópontra. Ekkor beszélünk inzulinrezisztenciáról. A magas inzulinszint viszont felborítja a hormonális szabályzást, és kedvezőtlenül hat a petefészekre is – és ez vezet a PCOS-hoz.
Súlyosabb esetben már a cukor beszabályozása sem működik jól, és a terheléses cukor is magasabb értékeket mutat! Ez viszont már a cukorbetegség kezdete.

A metformint a PCOS-osok azért kapják, hogy a szövetek inzulinérzékenysége fokozódjon, így a rezisztencia gyakorlatilag felszámolható, vagy legalábbis jelentősen lecsökkenthető. Viszont ez egy hosszas folyamat eredménye.

Hogyan mutatható ki az inzulinrezisztencia és hogyan hat a metformin?

A tapasztalatok szerint meglehetős értetlenséggel fogadják az orvosok a kérést, ha a páciens azzal áll elő: végezzenek rajta legalább 2-3 pontos terheléses vércukormérést (éhgyomri érték, aztán 75 gr glükózoldat elfogyasztása után mérés 60, majd 120 perccel), de ne csak a vércukor értéket, hanem az inzulinértéket is nézzék!

Holott ez nagyon fontos, hiszen az előbb írtak alapján a rezisztencia nem feltétlenül állapítható meg a cukorértékekből, az inzulinértékeket is látni kell hozzá. Egyes kórházak belgyógyászatán és cukorambulanciákon ezt természetesnek veszik, de sajnos sok helyen meg kell harcolni ezért a mérésért. (Ezért sokan újabban magánlaborokban próbálkoznak, önköltségi alapon.)

A rezisztencia gyanúja megalapozott akkor, ha az éhgyomri inzulinszint meghaladja a 8-10 mIU/L-t, illetve a 120 perces érték fölötte van a 3 – 26 mIU/L referenciatartománynak (ez laborfüggő).
Amennyiben az éhgyomri és/vagy terheléses vércukor értékek is fölötte vannak a megengedhető szintnek, akkor már kezdődő vagy kifejezett cukorbetegségről beszélünk.

A metformint ebben az esetben általában napi 1500-1700 mg adaggal szokták indítani, súlyosabb esetben idővel ennek növelése is indokolt, akár napi 3000 mg-ig. Számtalan gyógyszere van, a legismertebbek az Adimet és a Merckformin, Meforal. Mivel a szedés elején jelentős mellékhatások léphetnek fel (hányinger, hasmenés), csak nagyon óvatosan, kis adagokkal lehet elkezdeni, és hetek alatt szokik hozzá a szervezet.
A gyógyszert felírhatják háziorvosok, endokrinológusok, diabetológusok, illetve bizonyos nőgyógyászok, meddőségi orvosok, a lelet alapján.

A hatását csak fokozatosan fejti ki, hiszen alapvetően a hibás rendszer egészének kell helyreállnia – ezért előfordulhat, hogy 1 évig is szedni kell, mire megtörténik a teherbeesés. A tapasztalatok szerint a legelső időszakban, azaz a hozzászokás időszakában átmeneti romlás is bekövetkezhet.
Aztán fokozatosan szépül a bőr, a pattanások száma csökken, és megindul a fogyás. A legtöbb PCOS-os nő azt tapasztalja, hogy 2-4 havi szedés után jelentkezik az első spontán vérzés, majd fokozatosan beállnak a ciklusok. A hormonháztartás lassan rendeződik, és a létrejött terhességek is stabilak. Ezt a kedvező folyamatot a kimutathatóan rezisztensek kétharmada tapasztalja meg, s így nincsen akadálya a gyermekáldásnak. Érdemes lehet időközben ismételt hormonlabort és inzulinmérést kérni.

Vannak azonban olyanok, akiknél a metformin szedése nem hozza meg a várt hatást, azaz nincsen ciklusuk fél év után sem, vagy valamiért nem jön össze a terhesség. Esetükben további módszerek jönnek szóba.

Az egyik, hogy amennyiben nincsen ovuláció vagy elégtelen a peteérés (késői, utána gyakori a barnázás), Norcolutot kapnak a megvonásos vérzés előidézésére, és az induló ciklus 3.napjától napi 1 vagy 2 szem Clostilbegytet szednek 5 napig. Ez klomifent tartalmazó, az agyalapi mirigyet stimuláló tabletta, és nem hormon. A tapasztalatok szerint a hosszabb ideje metformint szedő nők 85-90%-nál létrejön így az ovuláció, és az ultrahangos követés, a tüszőrepesztő injekció és a terminált együttlét előbb-utóbb, pár hónap alatt terhességet eredményez.

Másik lehetőség, hogy egy újabb generációs inzulinrezisztencia elleni gyógyszert próbálhatnak ki, ez pedig az Avandia metforminnal kombinálva, vagy az Avandamet. Ez roziglitazon hatóanyagot is tartalmaz, amely bizonyos esetekben hatékonyabb lehet, mint a sima metformin. Még nincsenek vele széles körű tapasztalatok, de az első visszajelzések, főként a nem túlsúlyos hölgyeknél, igen kedvezőek.

A gyógyszer csak 40%-ot nyújt

A metformin nem csodaszer! Általában abba a hibába esnek a hölgyek (és nemritkán orvosok is), hogy afféle kiegészítő „vitaminként” tekintenek rá a babaáldás érdekében.

Akik így tesznek, azok alapvetően nem értették meg, hogy az inzulinrezisztencia ellen kell felvenni a harcot, amelyben kisebb részt tesz ki a gyógyszer, de nagyobb részt az életmód-váltás. A túlsúlyosaknak le kell fogynia (a BMI-nek 25 alá kell mennie), a nem túlsúlyosaknak is figyelnie kell arra, hogy mit esznek. S ez egy élethosszra szóló változtatás, hiszen a rezisztencia nem gyógyul meg soha.
Kerülni kell a finomított szénhidrátokat és az édességeket.

Legalább ugyanennyire fontos a rendszeres testmozgás.

Tehát hármas alapkezelést kell folytatni: gyógyszer, diéta (nem feltétlen fogyókúra) és mozgás.

Mi van akkor, ha mindent megtettünk, mégsem jön a baba?

Valószínű, hogy mégsem tettünk meg mindent… előfordulhat ugyanis, hogy a PCOS-os nő nemcsak inzulinrezisztenciával küszködik, vagy nem kifejezetten rezisztens, ezért további vizsgálódásra lehet szükség – és ezt elmulasztotta az orvosa, aki annak idején felállította a diagnózist!

Az endokrin zavarokat egyéb szervi rendellenességek is okozhatják, a leggyakoribb a pajzsmirigy-rendellenesség (alul- vagy túlműködés), és a hipofízis aedenoma (agyalapi tumor, ami magas prolaktinhoz vezet), illetve egyéb elváltozások (pl. mellékvese). Ezeket célirányosan csak endokrinológus tudja kivizsgálni és a gyógyszeres kezelést beállítani.

Nagyon sok félrekezelt nő története adja a tanulságot: ha valakinek feltehetően hormonális problémája van, akkor megfelelő szakorvoshoz kell fordulni.

S ha az elkülönítő vizsgálatok sem mutatnak semmit, a PCOS fennállása ismét igazolt, de a tartós hármas alapkezelés sem hozott legalább annyit, hogy legalább stimulálható legyen a páciens: akkor ez esetben, de csakis ez esetben fontolandó meg két további lépés: a laparoszkópiás drillinges beavatkozás (melynek során a petefészkek felületén lyukakat képeznek) illetve az asszisztált reprodukciós program (inszemináció illetve lombik).

Nagyon fontos, hogy 1 év hármas alapkezelés és endokrin vizsgálódás után ki kell vizsgálni mind a nőt egyéb nőgyógyászati problémák vonatkozásában (petevezetők átjárhatósága) illetve a férfi partnert is a spermiumok termékenyítőképessége vonatkozásában, mert sajnos meddőségi problémákat nemcsak a PCOS okozhat. Itt is igaz a szabály, hogy a párok legalább tizedénél egyéb tényező is fent áll, ami pedig a lombik kezelés szükségességét vetítheti elő – különösen, ha a férfival is gond van.

Jó tanács

A fentiek ismeretében, az a nő, akinél PCOS-t diagnosztizálnak, jól teszi, ha még mielőtt nekiugrana bármilyen drasztikus kezelésnek, inkább a „lassú víz partot mos” elveknek megfelelően tudatos kivizsgálásnak veti alá magát.
Ez következetességet feltételez:

- az egyéb problémák kizárása végett, ha már 1 éve próbálkoznak, végeztessék el a spermium vizsgálatot és a petevezeték-átjárhatósági vizsgálatot (HSG) nőgyógyásznál illetve andrológusnál
- keressen meg egy együttműködő belgyógyászt vagy endokrinológust, és az összes endokrin jellegű laborvizsgálatot végeztesse el, beleértve az inzulin- és TSH-, kortizol mérést
- egy hozzáértő szakemberrel elemeztesse ki a leleteket, akár egyszerre több orvost is kérdezzen meg, addig ne nyugodjon, míg részletes választ nem kapott arra a kérdésre: „Miért nincsen peteérésem?”

És csak ezután döntsön a kezelésről!