Szófia és a bili

Néhány napja Szofi is megértette, mire való a bili (eddig csak a Vakond kakilt bele, játékból), ennek nagyon örültünk, mert ahogy olvastuk, le voltunk maradva. Legalábbis a különböző mamicsoportokban hallottakhoz képest, ahol már egy ideje tartott az anyukák között a pisisverseny.

Ott tudtuk meg azt, hogy Ádámka már három hete szól, ha pisilni kell. Igaz, legtöbbször utólag.

Petike még ennél is jobban halad, állítólag az éjjelek is szárazok, de ez nem csoda, mert Petike megelőzi a korát. Állítólag nemrég kirakott egy 100 darabos Peppa Malacos puzzle-t, igaz, ebben kicsit segített az apuka. Én mindent elhiszek, de amikor legutoljára láttam Petit, akkor éppen egy csigát próbált megenni, majd mérgesen elhajította, éppen a saját autójuknak, amitől a mindig precíz anyuka idegösszeroppanást kapott: nehezen fogja elmagyarázni a biztosítójának, hogy térdmagasságban nekiugrott egy csiga.

Közben Szófia még mindig nem végzett, vidáman énekelget egy – a Youtube-on hallott – angol gyerekdalt, miközben az anyukája az egyik kezével őt tartva próbál fogat mosni. Az senkit nem érdekel, hogy én már végeztem, és kétségbeesetten keresem a továbblépési lehetőséget: a Wc papír elérhetetlen távolságban van, a bili tele cuccal, a lábam elzsibbad, és szinte biztos vagyok abban, hogy a rajtam levő ing nem alkalmas a mai tárgyalásra, hiszen 5 perce visszatartja a biliből áradó szagokat.

Szofi végre megkönyörül: készen vagyok! – kiált fel (tényleg pisilt), majd rámnéz, és „Apa csinálja” mondattal kíméletlenül kiválaszt arra a feladatra, hogy én segítsek neki lehúzni a Wc-t, Wc papírt adni, amivel megtörli magát. Gonoszan átvillant az agyamon, hogy a fürdőszoba másik oldalán sírva nevető Szofianyukának odaszólok, hogy nekem meg anya csinálja, de mire megtehettem volna, ügyesen kisomfordált a fürdőszobából.

Tudtam, hogy nehéz lesz az első pár „pisilek”, de azt hittem, nem ennyire, mindenesetre elkéstem, inget cseréltem, és elhatároztam, hogy soha többet nem használom a bilit.

Téves riasztások

Szófia anyukája, és én is tanultunk pszichológiát az egyetemen, ezért tudtuk, hogy 3 éves korig illik szobatisztává válnia Szofinak. Addig tart ugyanis a gyerekek anális szakasza, amikor a popsijuk erogén zóna (egyes szerencsésebb nőknek ez 60 éves korukig fog tartani), és észreveszik, hogy a pisi és a kaki visszatartása (és elengedése) öröm. De azt is meg kell tanulnia, hogy nem ott, és nem akkor teheti meg, amikor akarja. Az volt a tervünk, hogy minden „pisi” szónál azonnal hozzuk a bilit, hátha. Csakhogy ezt Szofi kihasználta: volt, hogy ebéd közben ugrottam fel, és rohantam a fürdőszoba felé a biliért, miközben összeütköztem a bablevessel a kezében a konyhából kilépő Szofi anyukájával, aki aztán tíz percig mosott fel, közben Szofi vádlón nézett engem, és – teljesen jogosan - bepisilt.

Volt, hogy hajnalban – mintha – a pisi szót hallottam volna, ezért félálomban intézkedtem, és csak reggel vettem észre, hogy behoztam a bilit a szobánkba és büszkén az ágyunkba téve, azzal aludtam. Persze, Szófia bepisilt.

Az is megtörtént, hogy úgy éreztük, megbízhatunk Szofiban, ezért levettük róla a pelust itthon, mire Szofi mosolyogva leguggolt. Amikor félve kérdeztük: kell a bili, hozzuk, pisilsz (?), a zöld szemeit ránk emelve azt mondta: nem kell, nem pisilek. Kakilok. A Mancs őrjáratos rózsaszín bugyijának ez volt az utolsó napja, nem is volt érdemes megpróbálni kimosni.

Aztán az egyik reggelre száraz maradt a pelus, ezért elmondtuk a bölcsiben is nagy büszkén: Szófia nem pisil be, szól. Kifelé még megígérgettetem vele, hogy mindenképp szól, ha pisilni kell, de addigra már Bálinttal kirakózott. Valószínűleg ezért történhetett, hogy aznap kettő hatalmas csomag ruhát kaptunk vissza délután: az egyikben egy Mancs őrjáratos összepisilt bugyit, és egy Frozen-es másikat. Abba belekakilt. Éreztük, hogy még nincs vége a harcnak...

Szófia és a hajmosás

Arra a napra időzítettük Szófia hajmosását, amikor a nagyi is itt volt, tudtuk, hogy kelleni fog a segítség, miután Szofi minden este kijelentette, hogy fürdeni megy, de az kizárt, hogy hajat is mossunk. Ez mindaddig tolerálható volt, amíg nem kezdett egyre jobban hasonlítani egy rasztahajú reggie énekesre. Pedig mindent megpróbáltunk.

Először – Szófia kicsi, de okos – alapon megpróbáltuk elmagyarázni, hogy például Bálint is szokott hajat mosni, de ezt Szofi azzal elintézte, hogy azért, mert fiú. Aztán kijelentette, hogy mehetünk fürdeni, de hajat nem mosunk.

Másnap én mostam hajat, előtte, ezt nagyon élvezte. Segített, játszott a habokkal (csak akkor ijedt meg, amikor a Vakond is habos lett), aztán kijelentette, hogy apa haja tiszta, de ő nem mos hajat. Ez sem jött be.

Anya is megpróbálta ugyanezt másnap, Szofi érdeklődött, majd kijelentette, hogy „apa is hajat mos”, és amikor ezt mindketten megtettük, és megpróbáltuk rávenni: azonnal pánikszerűen kiszállt a kádból, és kijelentette, hogy „kimegyünk” még a fürdőszobából is.

Másnap újabb cselt találtunk ki: habot fújtunk egymásra, emiatt vizes lett a hajunk; próbáltuk rávenni Szofit, aki ellentmondást nem tűrően kijelentette, hogy apa és anya hajat mosnak, mert habos a hajuk. Úgyhogy a héten harmadszor mostunk hajat. Ő persze nem.

Mamának is voltak trükkjei: szerinte el kell vonni a gyerek figyelmét, miközben gyorsan meg kell mosni, úgyhogy mama mesét mondott, de Szofi átlátott a szitán, és „nem mosok hajat” kijelentéssel ki akart szállni a kádból. Mama ekkor a tettek mezejére lépett, és leöntötte a gyerek fejét vízzel, aki előbb megdöbbent, majd tudomásul vette, hogy vizes a haja, és varázsütésre mindent engedett: a samponig. Abban a pillanatban jött rá, hogy ebből bizony a félelmetes, a fájdalmas, a szörnyű hajmosás lesz, ezért a következő 3-5 perc a pokol volt maga. Hárman alig bírtuk „lefogni”, mert a habtól csúszósan menekült ki a kádból, miközben sírt. Azért valahogy sikerült. Reggel azzal kelt fel, hogy „Megmutatom Bálintnak, milyen szép tiszta a hajam”.

Bálint aznap nem jött bölcsibe: influenzajárvány van, ezért Szofi kijelentette, hogy soha többet nem mos hajat.

Nem lesz könnyű.

Olvasd el a cikksorozat további részeit is:

Így jártam Szófiával (A megszületés története)
Így jártam Szófiával - Segítség, apa leszek
Így jártam Szófiával - Szofi, és a pálinka-party
Így jártam Szófiával - Az Első napok itthon
Így jártam Szófiával: Először kettesben
Így jártam Szófiával - Először nélküle, kettesben
Így jártam Szófiával - Szofi és az Olimpia
Így jártam Szófiával - A nagy utazás
Így jártam Szófiával - Szofi és az injekció
Így jártam Szófiával: először beteg
Így jártam Szófiával: szertefoszlott álom
Így jártam Szófiával: Az első karácsony
Így jártam Szófiával: Szófia megváltozott
Így jártam Szófiával - Szófia és a fura pillanatok
Így jártam Szófiával - mindjárt egy éves
Így jártam Szófiával - Szófia első szava
Így jártam Szófiával - A gyereknap 
Így jártam Szófiával - anya újra dolgozik 
Így jártam Szófiával: Szófia nyaral
Így jártam Szófiával: Szófia és a bölcsi 
Így jártam Szófiával - Szófia ellopja a karácsonyt 
Így jártam Szófiával: Szófia vásárol 
Így jártam Szófiával: egy átlagos nap