A kendőfüggőségről

A kendőfüggőség a "viselkedési addikciók", azon belül is a "kényszeres vásárlás" csoportjába sorolható.

A viselkedési addikciókat "nem szerrel kapcsolatos addikciónak" is nevezzük. Ide tartozik még a szerencsejátékfüggőség, kényszeres vásárlás, szexfüggőség, testedzésfüggőség, munkafüggőség, és internetfüggőség is. A példákból láthatjuk, számtalan "mindennapi függőségünk" felbukkan ebben a felosztásban!

Vannak olyan viselkedési addikciók, melyek igazságügyi következménnyel járhatnak (pl. szerencsejátékfüggőség, szexuális addikció), és vannak olyanok, melyeknek nincs nyilvánvaló igazságügyi vonzata, de a benne szenvedőket akadályozhatják kényszereik a munkában, és mentális vagy egészségügyi következményekkel járhatnak. 

"Kendőfüggőnek tartom magam, mert több kendőm is van, amit nem tudok egyszerre használni. Vettem kendőt részletre is. Ez a függőség nagyon behatárolt a gyerekek kora miatt. Igaz, a kendőket sosem fogom eladni, hiszen tele lesznek emlékekkel, szeretettel, és a gyerekek felnőttként majd biztosan örülni fognak, hogy megtartottam őket." /Laura/

"Kendőfüggő vagyok, mert soha nem érem be eggyel. Ha jön valami új - mert mindig jön másik, ami tetszik -, szinte rögtön megy egy régi. Nem tehetem meg, hogy halmozok. Mivel a kendők értéktartók, kevesebb olyan dolgot veszek, ami felesleges, és nem lehet utána pénzé tenni. Már nincs olyan dolog a háztartásomban, ami nem kell." /Anna/

Kép: flickr - Kristi Hayes-Devlin

Kit tekinthetünk függőnek?

Addikcióról beszélünk, ha egy szer, viselkedés vagy szokás rendszeresen jelen van a személy életében, kiemelt szerepet kap a mindennapokban, és elmaradása vagy hiánya esetén diszkomfortérzés, elvonásos tünetek lépnek fel. A szert vagy tevékenységet arra „használja” az illető, hogy elmeneküljön a valóság elől, használatának hosszú távú következményeit nem mérlegeli, a rövid távú kielégülés hajtja. A függőségeket a „gondolkodás betegségének” is nevezik, az elhárító mechanizmusok és kognitív disztorziók (gondolkodási torzulások) halmozódása miatt (betegségbelátás hiánya, tagadás, racionalizálás, bagatellizálás).

Más értelmezés szerint akkor tekinthető valaki függőnek, ha önmagának vagy közvetlen környezetének problémát okoz viselkedésével, használatával (anyagi, érzelmi, fizikai hátrányok).

Az addikciókhoz legtöbbször még mindig pejoratív megítélés társul, ezért akkor lehetünk a legtapintatosabbak, ha nem mi jelentjük ki valakiről, hogy függő, hanem hagyjuk, hogy azt ő maga mondja ki.

 

Mi a közös a kendőfüggőségben és a többi addikcióban?

A hordozókendő-vásárlás függőség (röviden: kendőfüggőség) tehát egy modernkori viselkedési addikció. Mindennapi függőségeink tárháza korlátlan, ma már szinte mindenre „rá lehet kattanni”. Van, aki cipőket gyűjt, mások kendőket. A jelenségnek magához a hordozáshoz vagy akár az anyasághoz olyan formában van köze, hogy kizárólag ebbe az életszituációba ágyazódva figyelhető meg, ennek következtében rétegjelenségről beszélhetünk. Számos párhuzam húzható azonban közötte és az egyéb addikciók között, pl. kontrollvesztés, bűntudat, „leállási nehézségek" (lásd: előző cikk).

Érdemes rá odafigyelnünk, mert ha a kendőgyűjtés átlépi az ésszerűség és az adott anyagi lehetőségek határát, konfliktusokhoz, nehézségekhez vezethet a családon belül.

"Volt már bűntudatom vásárlás után. Az elején otthon is okozott konfliktust. Nem torokramenős, véres vitákat, de igen. Aztán apa is elkezdett hordozni és beállt az a kendőszám, ami nekünk optimális. Én pedig koncentráltabb lettem, tudatosabb a vásárlás terén." /Laura/

"Nem csak az lehet függő, aki halmoz. Ez a függőség egy olyan függőség, ahol nem számít mennyi pénzed, mennyi kendőd van, az számít, mennyire imádod őket, és hogy képes több darab is olyan szinten a szívedhez nőni, hogy konkrétan sírsz, ha el kell adnod." /Anna/

"Ha különleges és tetszik egy kendő, akkor nagyon nagy a késztetés, hogy megvegyem. Van mikor irracionálisan is ragaszkodom hozzá. Néha érzek bűntudatot, de mikor felkötöm a kendőbe a gyereket és csodaszépen mutat rajtunk, akkor ez elszáll."

"Próbáltam már leállni: a kendőim javarészét eladtam és csak 3 db-ot hagytam, de aztán újra elkezdtem gyűjtögetni. Most scrapekre (kendő darabok varráshoz) vadászom. Összegyűjtöm és varrok egy takarót belőlük, hogy a hurci korszak után is velünk legyenek." /Lili/

Kép: pixabay - SeppH

Kendőgyűjtés, és ami hozzá kapcsolódik

A kendőfüggőség komplex keretbe ágyazódva válik önálló jelenséggé. A felszínen legtöbbször maga a vásárlás, mint tevékenység, gondolati szinten pedig a "soha vissza nem térő alkalom" megragadása tapasztalható.

A kendőfüggőségnek valójában számtalan következménye, velejárója lehet. A kendővásárlás nem magányos tevékenység, ellenkezőleg: kommunikálni, ismerkedni "kell" hozzá! A vásárlást tapasztalatcserék, találkozások előzik meg, melyhez optimális teret biztosítanak a hordozós klubok, közösségi felületek. A személyes találkozások alkalmával kimozdul és feltöltődik mind az édesanya, mind a gyermek. Erősödik a közösséghez való tartozás érzése is, így a kendőgyűjtés a pozitív szociális élmények által megerősítve örömforrássá válik. Ez nem feltétlenül történne meg akkor, ha az édesanyának egyetlen kendője van, és nem vágyakozna újabbra.

"Új barátokkal találkozhatsz, és tagja lehetsz egy nagyon jó közösségnek. A hurcisok közvetlenek egymással, az utcán ismeretlenül is összemosolyognak, beszélgetnek." /Lili/

A hordozásnak ezen kívül rengeteg más előnye is van, mondja Lili: "mindig a gyerekem az első. Egyszer vigyázott rá babyszitter, mikor késő este kellett részt vennem egy rendezvényen. Minden egyéb helyre (megbeszélésre, munkába, fodrászhoz) tudtam magammal vinni. Nem kellett azon aggódnom, hogyan megyünk el egy esküvőre, mert tudtam, hogyha felveszem, akkor elalszik vagy nézelődik nyugodtan. Nem kellett problémáznom azon sem, ha valahová alvásidőben kellett mennem, mert egyszerűen csak felvettem magamra. A tömegközlekedési eszközökön nem kell senki segítségére várnom, csak fogom magam, és felszállok a gyerekkel a hátamon. Nem kell a babakocsival szórakozni."

 

Ki lehet ebből "gyógyulni?" Ki kell egyáltalán?

Úgy vélem, nem feladatunk mások függőségének címkézése, minősítése, megítélése. Teendőnk akkor van e téren, ha a benne élőt feszíti, nyomja a probléma, segítséget kér, és ténylegesen megvan benne a változtatás iránti vágy. Utóbbi akkor jön el, ha szembesül a használatából eredő anyagi-érzelmi veszteségekkel, ha mélypontot él meg.

Itt léphetnek be a magas hatékonysággal bíró professzionális terápiás lehetőségek:

• Egyéni terápia: a vásárlásfüggőség esetében a kognitív viselkedésterápia módszerével fontos cél lehet az önismeret fejlesztése, az önbizalomnövelés, és a külső örömforrások helyett belsők megkeresése.
• Csoportterápia: módszerspecifikus önismereti csoportokból és/vagy személyiségfejlesztő tréningekből egyre nagyobb választék van jelenleg. Érdemes megkeresni, mely passzol leginkább az érintetthez. Csoportterápia segítségével megtalálhatja, hogy mi az a hiány, amit addikcióval pótolt, és iránymutatást kaphat a "Hogyan tovább?" kérdésében is.

Kezelés hiányában fennállhat egy másik addikció felbukkanásának lehetősége, az ún. keresztfüggőség is. Ebben az esetben a személy nem épül fel az alapfüggőségéből, hanem szert vált, azaz a megoldatlan problémák más függőség formájában bukkanhatnak a felszínre. 

Bekövetkezhet azonban egyfajta spontán "gyógyulási folyamat" is, hisz a hordozókendő függőséget a gyermekek életkora, életszakasza egyértelműen behatárolja! A munka világába való visszailleszkedés során átkerül a fókusz más területekre, így spontán, az élet által születik megoldás.

Indexkép: pixabay - SeppH