„A két csecsemő, akiknél szamárköhögést diagnosztizáltak a közelmúltban egy budapesti magánklinikán születettek. Pár nap után mindketten egészségesen hagyták el az intézményt, azonban néhány hét múlva ismét kórházba kerültek" - olvashattuk nemrég az újságokban. A szamárköhögés világszerte a csecsemőhalandóság jelentős hányadáért tehető felelőssé. Az elmúlt 10 évben védőoltással sikerült globálisan csaknem a felére csökkenteni a betegség miatti halálozást: 2016-ban már „csak" 89 ezer, 2008-ban azonban még 198 ezer élet volt a becsült veszteség a WHO adatai alapján. A baktérium cseppfertőzéssel terjed, ami azt jelenti, hogy a fertőzött személy légútjából köhögéssel, tüsszentéssel kerül a levegőbe és a tárgyakra. Így jó eséllyel fertőződhetünk meg, ha az érintettel egy légtérben tartózkodunk.
 

Sajnos ezt a betegséget nem sikerült a magas oltottság ellenére sem legyőzni. Vajon miért?

A kórokozó izolálása 1906-ban megtörtént, az első oltóanyag 1940-től segít a betegség elleni küzdelemben, és látványosan átírta annak járványtanát ott, ahol azt alkalmazzák. A gondok az USA-ban már lassan két évtizede kezdődtek, nálunk kicsit később. Egyre több csecsemő betegedett meg, és az idősebb korosztály esetében is gyakran kiderült, az elhúzódó köhögést a Bordetella pertussis baktérium okozza, ami a szamárköhögés kórokozója.
 

Miben „rosszabb" a jobb oltóanyag?

A kezdetben alkalmazott teljes sejtes vakcina robosztus védettséget adott, de gyakran jelentkeztek nem kívánatos mellékhatások. Komoly kutatások indultak, hogy csak a védelem szempontjából jelentős antigéneket tartalmazó új oltóanyag kerüljön forgalomba, mérsékelve a korábbi aggodalmat.

„1990-ban a csere megtörtént, nálunk 2005-ben. A ma alkalmazott úgynevezett acelluláris oltóanyag, típustól függően már csak 2-4 antigént tartalmaz. A mellékhatás profil jelentősen javult, de rövid idő után kiderült, hogy az oltóanyaggal kialakított védelem rohamos tempóban csökken (egy évvel az oltást követően akár 42%-kal is évente), nem szünteti meg a hordozói állapotot és az ürítését sem a kórokozónak, amelyek kulcsfontosságú elemei a betegség terjedésének. Az immunmemória kialakulása sokkal kevésbé jellemző az így létrehozott védettségre, amely „csak" a klinikai tüneteket mérsékli, attól függően, hogy az érintett milyen mértékben védett" – hívja fel a figyelmet Dr. Béres Zsuzsanna.

A szamárköhögés több lépcsőben zajlik, és eltérő a klinikuma az életkor és a védettség foka szerint. A még teljesen oltatlan csecsemők komoly veszélynek vannak kitéve, őket el is veszíthetjük a betegség következtében és gyakoribbak a szövődmények is.

„A lappangási idő általában 7-10 nap, de lehet hosszabb. A kórképet okozó baktérium a légutakat bélelő csillószőrökhöz tapad, különböző méreganyagokat termelve, meggátolva azok természetes mozgását. Ezeknek a csillószőröknek normál esetben jelentős védelmi szerep jut. Később komolyan károsodik a légúti nyálkahártya egésze is a kialakuló bonyolult kölcsönhatás következtében. A létrejövő irritációk (fokozott nyákképződés, hámsérülés) együttesen állnak a sokkoló, görcsös, rendkívül ijesztő képet mutató köhögési rohamok hátterében" – mondja az oltóorvos.

A betegség az érintett személy védettségi fokától, életkorától függően rendkívül színes képet mutat, amely lehet csupán egy szűnni nem akaró, több héten át tartó kínzó köhögés, de egy oltatlan csecsemő esetében akár egy végzetes légzésleállás, tüdőgyulladás is előfordulhat. Klasszikus esetben a rohamok végén szamárordításszerű belégzés hallható. Az intenzív erőlködés miatt szélsőséges esetekben lehetséges: agyvérzés, bordatörés, hányás, bevérzések például a szemen, sérv. Gyakori szövődmény a tüdőgyulladás. A betegség kezdeti szakasza enyhébb és nem elkülöníthető egyéb megfázásos kórképektől, sajnos az érintett személy ilyenkor a legfertőzőbb. A jellemző kínzó köhögési rohamok a második szakaszra jellemzőek. A betegség 6 hétig is tarthat, antibiotikummal kezelhető.

„A betegség miatt a legnagyobb veszélyben a még oltatlan újszülöttek, csecsemők vannak. A pici baba szervezete extrém terhelésnek van kitéve, miközben küzd a baktériummal. Egyéves kor alatt az esetek felében szükséges a kórházi ellátás. 6 hónapos kor alatt a légzés leállás sem ritka" – mondja a doktornő.

Dr. Béres Zsuzsanna felhívja a figyelmet, hogy egy legfrissebb magyar vizsgálati eredmény szerint a felnőtt magyar lakosság 85%-a fogékony lehet a fertőzésre, vagyis szeronegatív (annak ellenére, hogy gyermekkorában több védőoltást is kapott). Vélhetően sok esetben nem születik diagnózis, nem is tudjuk, hogy az illetőt a Bordetella pertussis nevű baktérium fertőzte meg. A betegség természetes úton történő átvészelése esetén is csak néhány évig tartó védettség alakul ki.

A csecsemők megbetegedését, bármilyen sokkolónak tűnhet is az adat: csaknem 66%-ban a közeli családtagok okozzák.
 

Hogyan oltanak itthon a betegség ellen?

2,3,4, illetve 18 hónaposan, majd 6 és 11 évesen. A 11 éves kori oltás csak 2009-óta gyakorlat, amelynek fontosságára egy szombathelyi járvány hívta fel a szakemberek figyelmet. Fontos tudni, hogy az évek múlásával a korábban megszerzett védettség emlékeztető oltás nélkül rohamtempóban csökken. Célszerű legalább 10 évente emlékeztető oltás.

Milyen létező nemzetközi ajánlások vannak gyakorlatban a hasonló esetek megelőzésére?
 

• A terhes kismamákat már több éve igyekeznek a szakemberek meggyőzni a védőoltás fontosságáról. A terhesség 27-36. hete között kapott oltás esetében a baba nem lehet a baktérium áldozata, hiszen az anyai ellenanyagok garantálják a védelmét, amíg nem tudjuk kialakítani a sajátját védőoltásokkal.
• Újabb terhesség esetén megint szükséges a vakcinálás, a korábbi nem nyújt megfelelő védelmet.
• A nagymamák, apukák, testvérek, egészségügyi személyzet megfelelő oltottsága kiemelten fontos lenne a baba védelme érdekében.

Forrás: Budai Oltóközpont, purecom
Képek: CDC