Cikk kommentek:
Video és webshop kommentek:
2008. január 28. Anyukámat január 28-án hajnali 1 körül vitte be apukám Szekszárdra a kórházba, mivel elfolyt a magzatvíz egy része, illetve már elviselhetetlenül fájt a dereka. Dr. Komáromi-Fülöp Zoltán volt az ügyeletes or-vos. Anyukám kb. 1 ujjnyira volt csak kitágulva, a méhe még viszonylag magasan volt, fájásai nem voltak igazán, illetve nem volt észlelhető a burokrepedés, viszont már nem engedték haza. Apa viszont nem maradhatott, mivel az influenzajárvány miatt le van zárva a kórház, látogatási tilalom van. A szülésre sem jöhet be. Velem minden rendben volt a vizsgálatok alapján. Anya egész nap feküdt, de igazából nem tudott aludni, pihenni sem. Délután 1-kor mehetett ultrahangra, ahol az orvos megállapította, hogy kevesebb a magzatvíz, de nem vészes. Ha már így alakult, akkor holnap hajnalban – ha addig nem indul meg magától – megindítják anyukámnál a szülést. 4 óra fele még egy orvos megultrahangozta anyát, kiírta holnapra a szülésindítást. Anya szinte semmit nem aludt az éjszaka.
2008. január 29. Hajnali 5 után anya megkapta a beöntést. Fél 7-kor befektették a szülőszobába – alternatívba -, ahol bekötötték az infúziót, a koktélt, amivel megindították a szülést. Fél 8 körül megcsinálta a doktor bácsi a bu-rokrepesztést. 10 körül anya kapott Nos-Pa injekciót, hogy puhuljon a méhszája, ami addigra már 2 ujjnyira kitá-gult. A doktor bácsi szerint, addig nehéz eljutni, utána már gyorsabb minden. Dél körül anya megpróbálta, hátha könnyebben elviseli a derékfájást labdán ülve, de nem igazán jött be. Fél 2 körül állapította meg a doktor bácsi, hogy már tényleg nemsokára megszületek: Sűrűsödtek és erősödtek a fájások. Anyának végre oda tudták hozni a gázt, így egy kicsit elviselhetőbb volt a derékfájása. 3 tanuló (Vera, Joli és Timi) sokat segítettek anyának a vajú-dásba. Jött egy másik doktor bácsi is, ha szükség lenne a szívó-fogóra, mígnem 14:35-kor simán világra jöttem, egyből felsírtam. Picit rövid volt a köldökzsinórom, de minden rendbe volt. Rátettek anya pocijára, ahol megnyu-godtam. Elvittek tisztába tenni és megmérni: 3590 g és 55 cm. Engem elvittek az újszülött osztályra. Meglett a méhlepény is, ami teljesen normális volt. A varrás után anyának kb. 2 órát még feküdnie kell a szülőszobán, hogy megfigyeljék minden rendben van-e. Közben Jolika néni (csecsemős nővér) visszavitt anyához egy kicsit, hogy megpróbáljak szopizni, ami elsőre nagyon jól sikerült. Anyát meg kellett katéterezni mielőtt behozták az újszülött osztályra, egyébként minden rendben. Este a 6 órás szopizáskor már együtt voltunk, sikerült is szopiznom. Anya egyenlőre még fekve szoptat. 9 órakor hoztak még ki szopizni, hogy anya is tudjon egy kicsit még pihenni.
Igazából nem tudnám jobban leírni, mint a kisfiam naplójából idézni.
Csak azt tudom alátámasztani, hogy utólag már a kellemetlen részekre szinte nem is emlékszik az ember. Kb. 1 hónap múlva érkezik a kislányunk, a szüléstől ugyanúgy tartok mint a Dominál. Igaz már nem emlékszem a fájdalomra, csak annyi maradt meg bennem, hogy akkor úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és 1-2 pillanat múlva rámtették a kisfiamat - mindent megért az a pillanat