Gergőnk születésének történetét már régóta le szerettem volna írni, hogy Nekem is megmaradjon, így örülök a lehetőségnek.
A terhességem alatt minden nagyon rendben volt kivéve a terhességi cukrot (a családban van cukorbeteg így valahol számítottam rá). Teljességel kibírható volt a diéta, bár anyukám szerint Gergő azért mindenevő azóta mióta megszületett mert odabent nem kapta meg azt amit kellett volna. A szülés kezdetét a megelőző hét elejétől számítom. Ugyanis 2009. április 6-án tettem le a munkát, hogy április 27-ig a kiírt időpontig még lesz időm felkészülni a szülésre. Azonban már az orvosom megmondta, hogy húsvéti baba lesz. Az első szabad hétvégémen amin már nem kellett dolgoznom párommal elmentünk vásárolni tavasz lévén virágokat a virágoskertbe, vetőmagokat a kertbe. Miután szombaton hazaértünk el is kezdtünk veteményezni. Nagy lendülettel vetettem bele magam a munkába mert teljesen jól esett a fizikai munka az irodai után. Még vasárnap is kint voltunk és dolgozgattunk a párommal. Majd jött a húsvét hétfő. Egyáltalán nem jutott eszembe, hogy még aznap megindulhat a szülés, pénteken voltam ctg-n ahol mindent rendben találtak. Ekkor mondta az orvos, hogy mostmár abbahagyhatom a MagneB6 és görcsoldó szedését, amiket addig a korai szülés megelőzése miatt kellett szednem kb. másfél hétig. Szóval húsvét hétfőn eljött hozzánk anyukám ebédre majd együtt átsétáltunk mamámékhoz. Ott náluk üldögélve éreztem valamit, mely felett tovább is siklottam, hiszen első gyermekes kismamaként nem tudtam, hogy ez már a szülés előjele lehet. Nem is szóltam senkinek tovább folytattuk a napot. A délután folyamán anyukámat kivittem autóval a vonatállomásra ahol a szemünk előtt húzott el a vonat. (A kiírt induláshoz képest hamarabb indult, melyet a vasúti dolgozók is mondtak, hogy ez így szokott lenni.) Miután lekéste anyukám a vonatot, úgy gondoltam akkor beviszem a városba, hogy majd ott utolérjük. Szóltam telefonon páromnak, hogy autózok egy kicsit. (A város tőlünk 15 km-re van). Mivel hamarabb beértünk mint a vonat így az állomáson beszélgettünk még anyukámmal. Az egyik ismerőse mellénk szegődött és érdeklődött, hogy kivel mi van. Mikor engem kérdezett az ismerős (nem túl közeli) akkor mondtam Neki, hogy bármelyik pillanatban szülhetek. Ekkor rám nézett és elnézést kérve azt mondta, hogy ő nem látja, hogy én terhes lennék. (A terhességem alatt minden nagyon jó és szép volt kivéve, hogy csak a nagyon közeli ismerősök vélték felfedezni, hogy én ténylegesen terhes vagyok.) Azt nem tudom ez az ismerős azóta megtudta-e, hogy pár órára rá meg is szültem. Miután anyukám felszállt a vonatra én hazaautóztam és jöhetett az esti rutin. Végül az esti film után 9 órakor kapcsoltam ki a tv-t. Ekkortól kezdtem el figyelni, hogy bizony ez már a fájások lehetnek, ugyanis 10 percenként ütemesen jött. 10 órakkor egy pici vérzésem volt így páromat felébresztve mondtam Neki hívjuk a mentőt. Este 10:20-kor meg is érkeztek. Mivel a terhesség 'továbbra' sem látszódott a mentős úgy vitt fel a szülészetre, hogy hozott egy vérzéses kismamát. 10:40-kor egy ujjnyi tágulással megkaptam a beöntést és leborotváltak. Majd megmutatták az ágyam, hogy ott pihengessek. Mivel az orvos azt mondta majd a délelőtt folyamán valamikor fogok megszülni ezért a párom nyugodtan hazamehet. Így az apukámat riasztva az éjszaka közepén végül hazajutott a falunkba. Én lefeküdtem és a szobatársammal való ismerkedés után talán el is aludtam éjfél körül. Egy óra körül kicsit jobban kezdett fájni mint addig (bár azt mondom nem volt igazi fájdalmam). Fél kettőkor kimentem a nővérkéhez aki megnézte a fájások sűrűségét és azonnal hívta az orvost aki kétujjnyi tágulást vélt felfedezni. Ezt követően nagyon sietősre fogta a nővér és vitt a szülőszobába ahova saját lábon mentem és másztam fel az ágyra, ahol rámkötöttek mindent, gépeket, infúziót. Szóval 1:40-kor a szülőszábában voltam. A saját szülészorvosom valamikor az éjszaka folyamán telefonon behívhatták mert mikor odakerült a sor kettőkor már Ő is ott volt. A szülőszobában összesen hárman majd négyen voltunk csak. A dorktor úr a szülésznő, én és végül Gergő. Azt nem tudom mikor folyt el a magzatvíz, mert annyira gyorsan történt minden. A harmadik tólófájáskor felordítottam, hogy doktor úr ez nagyon fáj, de abban a pillanatban ki is csúszott. Igazándiból a szavannákon élő antilopokhoz hasonlítottam Gergőnk születését, mert úgy éreztem úgy csúszott ki mint ahogyan a tv-ben szoktuk látni a természetfilmekben. A születés időpontja hajnali 2 óra 15 perc. A súlya 2400 g, a hossza 48 cm volt. Azonnal elvitték és megfürdették. Már pólyában láthattam csak, a csecsemős nővér odahozta és én adtam Neki egy puszit. Mivel nagyon kicsike volt ezért azonnal vitték az inkubátorba, hogy ne fázzon. Mivel nem volt idő vágni de egy kicsi repedésem volt ezért két felszívódó öltéssel összevarrtak, vagyis a papiromra az került, hogy gátvédelemmel szültem. Gergő apukáját hajnal 3-kor értesítettem, aki nem akarta elhinni, hogy nem várta meg a kisfia. Bár azt hozzáteszem nagyon sokat gondolkodott, hogy apás szülés legyen-e vagy sem. Mivel kicsit tartott tőle párom ezért örülök, hogy végül a kisfiunk eldöntötte. A terhességi cukrom miatt leesett Kicsim cukorszintje, ezért a kórházi napjaink hosszabbra sikeredtek mint gondoltuk, de így volt szép és jó minden, ahogyan megtörtént.