Az első gyermekem születését szeretném megosztani veletek.
A terhességem problémamentes volt. 8 hónapig dolgoztam.
A szülés 2008.10.09-én hajnalban fél 3-kor indult meg a 39. héten. Az édesapja épp dolgozni indult, én pedig a szokásos éjszakai toalettre. Amikor felkeltem az ágyból egy pattanást éreztem és csordogálni kezdett a magzatvíz. Így hát apuka aznap nem ment be a munkahelyére. Zuhanyozás után bementünk a kórházba. A fájások nagyon lassan, több óra múlva kezdődtek. Kaptunk egy szülőszobát és a párommal együtt kezdtük el a vajúdást. Rögtön 3 perces fájásaim voltak, de kibírható volt (nagyon erős menstruációs görcs jellegű). Én a szülésnél nem terveztem semmiféle művi beavatkozást, a lehető legtermészetesebben akartam szülni. Egy koktélt kaptam a fenekembe, de epidurálist nem akartam. Sajnos nem voltak elég erősek a fájásaim, így infúzió kellett. Ez kb. fél óra alatt meg tette a hatását. Nem az erőssége változott a fájásaimnak, hanem megszűntek a szünetek, így nagyon fárasztó volt. Fél óra után érezni kezdtem a székelési ingert, megindult a kitolási szak. Ettől kezdve felgyorsultak az események, az orvosom és a párom tartották a lábam és utasítottak a tolásra. Viszonylag gyorsan megszületett a kisfiam. Apa elvágta a köldökzsinórt. Azonnal mellre tették. Kis gátmetszésem is volt, amit nem éreztem, annál inkább a varrását. A szülés alatt ez volt a legfájdalmasabb rész, de kárpótolt, hogy végig a mellkasomon volt a kisfiam. Tomika 3270g-al és 52 cm-rel látta meg a napvilágot 12 óra 30 perckor.
Összességében nagyon örülök, hogy nem kértem semmilyen fájdalomcsillapítást. Kíváncsi voltam milyen jellegű és erősségű a fájdalom. Kibírható, és legközelebb sem kérek. Ez egy természetes folyamat, csak ha nagyon szükséges akkor szabad beavatkozni.
Hihetetlenül szép élmény, és bármikor újra élném!
Most szülni készülő Anyukáknak azt tanácsolom, hogy ne féljetek! Figyeljetek a testetek jelzéseire és teljességében (fájdalmával, örömével együtt)éljétek át a természet eme csodáját!!!