Cikk kommentek:
Video és webshop kommentek:
Az én fiam születése sem volt egyszerü....
November 27-e volt,délután...miután Ő az első gyermekem,nem tudtam mi is az a szülési fájdalom. De fájt valami nagyon. És csak januárra voltam kiírva.
Azt hittem elrontottam a hasam. Éjjel fél tizenegykor már nem ezt gondoltam,akkor már biztos voltam benne-baj van.
Egyedül voltam,kaptam magam és felszálltam a buszra,azzal be a kórházhoz.Ott a portás azt mondta,hogy menjek el az ügyeletre,ha rosszul vagyok,mert ott látnak el. Addigra már nagyon görcsöltem,de mit volt mit tenni,vissza a buszra,el az ügyeletre. Ott vártam,majd az orvosnak elmondtam mi a helyzet,ide küldtek.Hát ő mit csináljon,vissza kell mennem a kórházba,mert csak ott tudnak ellátni,ha terhes vagyok. UHHHH,mondtam,de rendesek lévén elvittek egy orvosi autóval a kórházig.
Ott fel a liftel,bocs,rossz emelet,itt nem vizsgálunk terheseket-na ekkor már annyira rosszul voltam,hogy ordítani tudtam volna,de nem tettem.
Végre megtaláltuk a szülőszobát,ahol rögtön meg is vizsgáltak és közölték,már ne szálljak le az ágyról,mert most szülünk. Az nem lehet,mondom,mert csak január elején kell. De igen!
És valóban: kb. 10-15 perc múlva már meg is született Dávid-csak nem lélegzett,nem sírt,csak úgy kipottyant szegényke!
De hála az orvosoknak-már amikor kiderült,hogy szülni fogok,hívták a Peter Cerny alapítványt,akik ott is voltak szinte pontosan akkor mikor megszületett a fiam. 1700 grammos kis verébtermetével,apró manósapkával,lélegeztetőgépre kapcsolva,inkubátorban elszállították Őt a Tűzoltó utcába. Csak két napot voltam kórházban,aztán mehettem látogatni-Dávid másfél hónapot töltött 3 különböző kórházban-sajnos még kapott egy agyvérzést is,de nem maradt nyoma!!!!!!!-mire hazaengedték! Most 12 éves,162 cm,aranyos,vicces,kedves nagyfiú.
Hát ennyi a mi történetünk,tömören.Köszönet mindenkinek,aki segített!