Jó reggelt!Akkor majd írtok akik akár kicsit is értetek hozzá?

biztosan rossz anyukája voltam Orsikának nem láttam azóta se egyszer se álmomban...de az összes galambról tudom, MIND TŐLE HOZ ŰZENETET!!!!

Köszönök mindent amit írtok...nem a kisfiúnkat egyszer se láthattam ...akkor még a gyerekkórház a város másik részén volt....én fejtem a tejemet, hogy beinduljon mert nekem nem mondhatta a család meg mi van, hogy élni akarjak én is vérmérgezésben voltam és én nem tudtam, az egészből semmit, a férjem, s a szüleim, az öcsém és a többiek szívből gratuláltak miközben tudták ha 3 napot megél a baba életben marad...két és fél nap múlva sokkal jobban volt de aztán amikor a drága úracskám ment este......már a nővér mondta ne menjen már nincs kihez......

Péntek volt egész hétvégén készültem az anyaságra...az intenzíven ....és amikor mondta a nővér minek teszem leteremtettem, pont azért, hogy legyen..hétfőn mondták jön a gyerekorvos....nagyon megörültem végre híreket hoz...egész gyerekkoromban nem volt halottunk és először láttam, de amikor odaállt ránéztem ...és rögtön láttam :HALÁL történt.....

De drágám, a Te édesanyád neked ugyanakkora fájdalom!!!!

"Vannak pillanatok, amikor bele kell törődnünk a sorsunkba, és hagynunk kell, hogy a dolgok tovább folyjanak a saját medrükben. Coelho

Két nappal anyám halála után ismét vele álmodtam. Láttammagunkat a konyhában, éppen egy olyan problémáról beszéltem neki, ami akkoriban ért és azóta is megoldatlan. Anyám ekkor azt mondta, hogy minden rendben lesz. Én egyszer "láttam" anyámat a halála után. Akkoriban még nem volt munkám, ezért ebéd után ledőltem sziesztázni.Nem volt ez tudatos, csak mindig elálmosodom evés után. OLyanébrenlét és alvás közötti állapotban voltam éppen, mikor anyám egyszer csak "megjelent" az íróasztalomnál a régi megszokott alakjában és kissé gúnyos hangon ezt mondta: " ami elsőre eslytelennek tűnik, azt nem kell megpróbálni ugye?" Ezzután eloszlott.

"Minden, ami egyszer megtörténik, lehet, hogy soha többé nem történik meg újra." - Paolo Coelho

Anyám fél évvel ezelőtt halt meg rákban. Szerencsére nem szenvedett túlzottan sokat, mert a betegség alig egy év alatt vitte el. Már a betegsége elején megéreztem, hogy sajnos meg fog halni, annak idején az élettársamnál is volt ez. Ő is meghalt már évekkel ezelőtt. Anyám élete utolsó három hónapját magatehetetlenül töltötte, apám meg ápoltuk otthon a haláláig. Kora hajnalban ment el, de előtte még "elbúcsúzott" tőlem. Álmot láttam ugyanis, azt láttam, hogy anyám behúzza függönyt, majd kiszáll az ablakon! Nagymamámtól is "elköszönt", ő azt látta, hogy anyám felkel a betegágyál és nagyon nevet valamin.

Kedves Gabriella! Őszinte együttérzésem a gyermekeid halála miatt, nekem az anyám halt meg, ami persze nem ugyanaz. Viszont anyám édesanyja él még, látom rajta az elviselhetetlen fájdalmat. Valószínűleg azért születtél erre a Földre, hogy ezt a típusú fájdalmat megéld. Láttad is a gyerekeket a haláluk után, esetleg álmodtál velük.

Amíg havonta egyszer jártam hozzá mindig azt mondta nem betegedtem volna bele ha kimertem volna beszélni a bánatomat......tudjátok, néha akár azt a bizonyos poharat is oda kell vágni.......ezt az érzést biztosan sokan ismeritek....????

A kisfiúnk után 12 évig sírtam csendben...senkit nem zaklattam ...aztán beleroppantam idegileg az őrjítő bánatba....Amikor leírta a pszichiáterem, már nem vagyok depressziós na rá két év se tellett le egészen akkor történt mindez...akkor meg Orsikánkkal...........Már nem tudok sírni, hiszen két évig mint látjátok újra és erősen zokogtam és ha végre már épp nem sírtam:"CSAK"..ömlött....



A szívnek pedig jó lenne:kifertőtlenítené,megnyugtatná de már nem tudok sírni, már azt se tudok......Mégjó,hogy a munkám...míg másoknak segítek:GYÓGYSZER számomra......Nem értem aki e közösségi fiókot elkészítette, miért nem beszélget velünk?