A közösségről: Ez kérem a meg nem értett férfiak, apák, férjek, társak közössége.
Nem hallgatnak meg? vagy éppen neked hallgass a neved? :D
Akkor igazán itt a helyed! ;)
Az év papucs férje cím jogos várományosa vagy? (az kizárt mer az én vagyok)
Pár éve én is váltottam egyet, az idegi terhelés alól, amit már nehezen viseltem. Olyan helyre, amit sose gondoltam volna. Telefonon kellett embereknek menetrendi és egyéb segítséget nyújtani Nagyon megszerettem, erre megszűnt a munkahely. Milyen dolog ez?
Én sem odaszülettem, addig mentem, amíg nem sikerült ilyen helyre mennem. Először olyan helyen dolgoztam, ahol ügyintéző voltam, logarléccel kellett kiszámítanom a vasrúd hosszát vagy a súlyát, már nem is emlékszem. Biztos állást hagytam ott, hogy szerkesztőségben dolgozhassak. Először 6 hónap próbaidőre vettek fel, mégis vállaltam. De aztán sikerült ott maradnom.
Én sem odaszülettem, addig mentem, amíg nem sikerült ilyen helyre mennem. Először olyan helyen dolgoztam, ahol ügyintéző voltam, logarléccel kellett kiszámítanom a vasrúd hosszát vagy a súlyát, már nem is emlékszem. Biztos állást hagytam ott, hogy szerkesztőségben dolgozhassak. Először 6 hónap próbaidőre vettek fel, mégis vállaltam. De aztán sikerült ott maradnom.
Nofrete: engem nem engedtek ilyen szerkesztőségek közelébe Én csak mezei melóhelyeken dolgoztam, olyan helyen, ahol még dudáltak is reggelinél, ebédnél, és meló végén
Nem érted, Totya! Azt mondtam, ez régebben volt, ne a mai Gellértre gondolj. A társaság az remek volt, zokszó nélkül mentünk melózni. Most ne olyan hagyományos munkahelyre gondolj, egy szerkesztőség az másképpen működött. Nem volt nagy a munkafegyelem, de az újság mégis megjelent. Szerettem azt az időszakot!
Totya, neked a Gellért szúrt szemet? Nekem a meló előtti páleszozás.
Sűrűn nem járok ilyen nagy bevásárló központokba, de azt hiszem, még ritkábban fogok. : )
A szomszédom még hét elején ígért kocsonyát, de még mindig nem ért ide vele. Csak elhúzta az orrom előtt a mézesmadzagot a galád!
Nálunk szállingózik már valami hószerű. : )