Megint én vagyok. Már ebbe hülyülök bele, az örökös kapcsalatunk elemzésébe.A fiammal.A kicsi is mélyen megveti, és ez nagyon bánt, hisz egymásnak szűltem őket, és ha a bátyja számára nem számít akkor ... ez tényleg hülyítő.Bár az is igaz hogy sokszor megvédi, de csak akkor ha Marcinak van igaza.Tudod, Marci"egy nehéz gyerek" volt.Nyolc hónapos volt amikor egy du. jelentkezett nála az asztmás tünet. El tudod képzelni? Egyedűl ketten otthon és nem tudom, hogy mi a baja a kisbabámnak. Feljött a doktornő és azonnal a korház.Nme is sejtettem ugyanis, a férjem, vagy az édesanyja nem mondott semmit a férjem allergiás asztmájáról.Ma sem hiszem hogy allergiás asztma, mert az egész apósom oldala,és Nagygyuri testvérei mind szenvednek léguti problémáktól.AZ öccse olyan szénanáthás tud lenni, hogy nem látni töle a fejét. Elkanyarodtam.Szóval Marci, korház, persze a gyereket ott kellett hagyni.Tudod még akkor nem volt szabad a gyerekkel maradni, hanem csak üvegen át lehetett látni.Szóval az első megrázkodtatás. Idegenek elveszik az anyjától,akivel eddig volt, és nem tudja hol van, sőt még kínozzák is.Aztán hazajövet, és minden héten pulmonológiai ellenőrzés.Semmi lényeges javulás, a legváratlanabb időben fulladt be.Olyan négy éves koráig tartott, ez az állapot , fulladás, futás, kézből kitépés, tusolás, amit nem anya csinál és miért nem anya csinál elhagy megint, gondolom én, ezt így élte meg.Nagy nehezen elértem az igazgatófőorv.-nál hogy beengedjenek hozzá, mert nem tudták sokszor megvizsgálni, mert állandóan sírt, és a sírás vége mindig hányás lett.No így már az útolsó években, dehogy utolsó,de ennek a szakasznak, legalább mellette lehettem egész nap.Reggel nyolctól négy óráig.Az az eljövetel sem volt leányálom.Elmagyaráztam neki én,hogy mi miért van és látja rohanok hozzá , a drágám mindent megígért, de amikor bekerűlt, kezdődött minden elölről.Tudod a mai napig tisztán hallom, "anyu ne menj el" "anyu ne hagyj itt", és ott kellett, hagynom.Utána még elintéztem, hogy Sopronba kerüljön, ahol egy hónapot töltött, minden hétvégén már szombaton mentünk, hogy vasárnap már"nyitáskor" ott legyünk.Ugyanis vasárnap öt óráig el lehetett hozni egész napra.Persze,hogy az egész nap az övé volt.Este pedig bőgve indultunk haza a férjemmel.Érdekes viszont ,a doktornője elmondása alapján, hogy senkivel nem barátkozott csak felszínesen, de volt a "fűtőbácsi" a mindenes, ő ment reggelente friss pékáruért, ő tartotta rendben az udvart, és felelt a gépházért.No ezzel Marci, valami frenetikus barátságot kötött, ha Marci kellett csak Lackót kellett megkeresni, és meg volt Marci is.Hajnalban képes volt felkelni, hogy mehessen vele kenyérért.No Sopront is végig fulladta, de amikor haza jöttünk, attól fogva,mint akit elvágtak. ekkor már a hatodik évében volt, novenmberi, tehát maradt időnk az iskolai felkészülésre.Aztán én teljesen véletlenül olvastam,hogy a Miskolci barlangászok "kis barlangászokat" keresnek, gondoltam ez csak jót tehet Marci ugyis nagy kalandor és beírattam.Szívesen is vette hisz a Bükkben volt,majd felteszem életem legkedvesebb képét, csak homályos lesz, amikor is egy alkalommal, holt fáradtan, sisakban jött haza, "nem volt ereje levenni"halál sárosan a fáradt arcocskája..na..Jól van.Na ennyi mondandó kellett ahhoz ,hogy megértsd, a feltételezésem.Arra gondolok ,hogy azok az emlékek, amikor a korházban annyiszor ott hagytam, valahogy a tudata mélyén elraktározodott, és nem tudja feldolgozni, és egy ilyen szeretlek, de ne érdemled meg büntetést vált ki belöle.Nem tudja ,hogy miért érzi csak érzi az ellenszenvet is irántam, de az anyát is látja bennem.Igy ez az érzelemkavarodás hozza magával az én okolásomat mindenért ami nem sikerűl neki.Meg például észrevettem,hogy amit kapok tölle nagy ritkán azt sem úgy adja oda,hogy tessék neked vettem, hanem pl. most ami dvatos, nyáriruha és sálon sál, szóval egy sálat dobott az ágyamra amikor még feküdtem, de olyan félszegűl, és nem is mondta, hogy nekem vette,hanem annyit ,hogy a tied most ez a divat.Ez anyák napja reggelén volt, akkor jött reggel haza Esztertől, tehát előző nap vette.Aztán kibújt a barlangból így szoktam mondani, beleszagolt a levegőbe, és hegymászó lett.Ne tudd meg soha, milyen sport.De érdekes módon nem féltettem mert tudtam, hogy nagyon körűltekintő, és nem kockáztató.De az árak ezt nem vették figyelembe, de mi gondos szülők a gyerek mászik, tehetséges, A felszerelés kell,hiszen a biztonsága is azon múlik.Nyáron hegymászás télen hódeszka.Az se semmi.Na a hegymászásban Gyurika sem maradt tétlen,ő is csinálta keményen.De hála a Jóistennek Marci azóta egyáltalán nem fullad, annyi,hogy talán könnyebben megfázik.Aztán mint írtam a diszlexia, szóval nem tudom a lelkét megérinteni. Ez a lényeg.Meg talán az,hogy mindent megkapott, soha nem hallotta,hogy most nem, én hiába mondtam, a férjem mindent biztosított.Nem tanulta meg ,hogy "most nincs" szót majd később.Ha nincs akkor tombol.Ha tomból én vagyok a hibás! ennyi megint aranykata

A kötödés? Ne tudom.Régen szerintem egészséges volt mind a két fiammal. És eljött a kamaszkor.A nagy tombolt, már a bulikban.Nem járt diszkókban, a barátaival szerveztek programokat.De megváltozott minden. A barátai mind orvos és vállalkozó gyerekek.Látta mi van ott.Én nem tudtam csak a saját elveim szerint nevelni őket.Könyvek, szeretet, együtt megbeszélni ha baj van,és baj van. Vele.Amit már nem lehet vele megbeszélni.Hol itthon van ,hol a barátnőjénél.Pénzt soha egy fillért nem láttunk tőle, de el sem fogadtuk volna . A kicsi adni akar,mert az ő lelkiismerete ezt diktálja, vissza adom, valamilyen címen.Pedig nincs hiv.munkája.Pár hónapja mondtak fel neki. A nagy dolgozik no nem olyat amit elképzeltem neki, de oda tanulni is kellett volna.Mindegy van pénze, amit a másik /otthonába /Eszter/visz.Itthon kér, és követel. Alja szülőknek nevez,mert nem adtunk kocsit, lakást neki.A betegségem sok pénzt elvitt. Szerinte csak naplopó vagyok.Mindent a magáénak tekint.A szobát ahol lakott már a másik fiam lakja,de ha hazajön senki nem mehet be.Petig ami butor van benne mindent a kisebbik fiam csinált, a két kezével.Ő egy szöget nem ütött be.A ruháit jár haza cserélni és mosni. És a sz.gépet használni.Van neki hordozható, mi vettük.32 éves korában.Mégis állandóan engem hív ha bajba van, én irassak gyógyszert,mi kel a ...levesbe,mert Eszternél főznek, legtöbbszőr, mi vásárolunk be nekik is, mikor magunknak.Soha egy fillért nem kértünk, fel sem vetődött bennünk.Neki ez nem elég.Kocsi kell és lakás.Volt rávaló.Minden hülyeségre elköltötte.Nem mondom ,hogy hülyeség, mert nem mondok véleményt arról ami az ő hobbija.De követel.Csunyán, és nekem ez fáj.Hová lettek az esti mesék, hová lett az én lakni kisfam, miért bánt.Lusta ganéj/így beszél velem vagy sehogy/ vagyok, mert nem adtam semmit.Egy állomásnak néz minket ,ahol átöltözik, megpihen, kimossa a szennyesét,mert már mosni sem tudok szerinte, nem jól teregetem a ruhát.Buta is vagyok mert nem tudom mit kell egy mai szülőnek adni, csak adni, és adni.Hol van az a gyerek aki a korházban ordított,hogy gyere vissza édesanyám!Miért vagyok most "büdös paraszt" mer a lakásom inkább otthon, húszéves butorokkal, mint egy Ikea kiállítóterem.Ez nem otthon ezt szégyelni kell, Esztert sem hozza fel soha.kértem menjünk el szakemberhez, hisz tönkre vagyok teljesen, és még inkább rátesz.Hol rontottam el,miért nem szeret, csak egy kis szeretetére vágyom, egy csepp megértésre.A férjem annyit dolgozik mint az állat, én rokkant nyugdijjat kapok, nem mondom,hogy könnyű, de megvagyunk.És erre ő megvet minket,hogy csak ennyire vittük. "ennyi telt tölletek".Hol a nyakamon csüng valamiért, ilyenkor tudom, hogy el akar érni valamit, ez egyre ritkább mert többször észre vettem,hogy azt mondja,hogy nincs pénze még vacsorára se, közben, tizezerért vesz pecabotot.Ha rákérdek , a válasz ez nem pénz ez szerinted pénz, mi két este megeszünk ennyit Eszterrel.Egytől fél nagyon,hogy Eszterrel találkozzak.De miért? Minden barátnőjével jóban vagyok akikkel eddig járt, szívesen jöttek mentek. Teljesen felemésztődöm, nem megyek orvoshoz, mert nagy betükkel van minden papirra írva a nyugalom. És én ezt az otthonomban nem tudom megvalósítani.Most már magam tépem, mit rontottam el,és nem tudom, hogy milyen anya vagyok is én. aranykata

jújj.....mégjó,hogy én :ANYÁS VOLTAM MINDIGG!!!

Ambivalens kötődés
Ainsworth és kollégái egy harmadik kötődési stílust is találtak 1978-as klasszikussá vált kísérletük során; ezt ambivalens kötődésnek nevezték. Ezek a gyermekek már a teszthelyzet elején, még az anya jelenlétében nyugtalanok voltak, nem merültek el a felfedezésben. Édesanyjuk távozása teljesen kiborította őket és ami a legfontosabb: az anya visszatérése alig-alig tudta megnyugtatni őket, egyszerre kapaszkodtak az édesanyába, illetve tolták el maguktól. Nyilvánvalóak ezekben az esetekben is valamilyen sérülését látjuk a kötődési rendszernek, mely már az első pillanatokban kiderül: a gyermek nem tekinti anyját biztonságos háttérnek; hiába van jelen a szobában, a gyermek nem indul felfedezni a világot. Továbbá kiderül, hogy az anya valóban képtelen gyermeke megnyugtatására; hiába tér vissza hozzá, a gyermek hosszasan sír tovább. Ezeket az anyukákat a hétköznapokban többnyire kiszámíthatatlan viselkedés jellemzi, nem a gyermek jelzéseinek, mint inkább önmaguk belső állapotának függvényében reagálnak, így alakul ki az ambivalens kötődés. Az eddig ismertetett három kötődési mintázat (biztonságos, elkerülő, ambivalens) a sok eltérés mellett valamiben azonban mégis hasonlít: mindegyik mögött egy határozott struktúra áll, a gyermekek külön stratégiákat dolgoztak ki a stresszhelyzetek kezelésére. A biztonságosan kötődő a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja (későbbi élete során sok előnye származik még ebből), az elkerülő nem vesz tudomást anyja távozásáról, az ambivalens pedig felfokozott érzelmi reakciót mutat, melyet nehéz lecsillapítani.

ambivalens-ezt csak nagyjából tudom mit jelent erről légyszí bővebben,amikor én gyerek voltam,nagyon sokszor feküdtem kórházban,s amikor én otthon voltam volt,hogy akkor meg az édesanyám..........nagyon jó volt betegeskedni amikor épp otthon volt,olyankor még ANNÁL IS KEDVESEBB VOLT MINT ALAPJÁBAN!!!!

Kötődési mintázatok
A biztonságosan kötődő a számára veszélyes helyzetben édesanyját hívja (későbbi élete során sok előnye származik még ebből), az elkerülő nem vesz tudomást anyja távozásáról, az ambivalens pedig felfokozott érzelmi reakciót mutat, melyet nehéz lecsillapítani.

köszönjük meséld amikor csak ráérsz és sajnálom,hogy már nem lehetek majd itt amikor beszélgetni fogtok erről is

A kötődés jelenségéről röviden
A kötődés egy láthatatlan, rugalmas kötelék anya és gyermeke között. Bizonyos tekintetben hasonlít a bevésődés folyamatára, mellyel a kislibák kikelésük után egy életre eszükbe vésik anyjuk képét (imprinting). Mindkét folyamatnak az imprintingnek és a kötődésnek is hasonlók a céljai: az éretlen és tapasztalan utódot a biztonságot nyújtó anya közelében tartani. Míg a kislibák kikelésük után szaladnak, az embergyerek nem képes aktív helyváltoztatásra, ezért hiába is rögzítené édesanyja képét születése után, követni nem tudná őt. Ehelyett a kötődési viselkedés az, ami anyát és gyermekét nem engedi eltávolodni. A kötődés tulajdonképpen egy jól fejlett szabályozórendszer, melynek működése a gyermek mozgékonyságának növekedésével párhuzamosan válik hangsúlyossá. A 7-8 hónapos gyermeket két, egymásnak ellentmondó vágy vezérli: felfedezni a világot, megérinteni, megtapasztalni mindent, illetve ezzel szemben munkál benne a közelség keresése, a biztonság, az ismerősség az anya utáni vágy. A kötődési rendszer többek között e két vágy között próbál egyensúlyt teremteni: felfedezésre sarkallva a gyermeket, mikor az édesanya elérhető és jelenlétével biztonságot sugároz, illetve egyedüllét vagy veszélyhelyzet esetén a biztonságot jelentő anya keresése és a megnyugvás utáni vágy válik kifejezetté. A kötődési rendszerben optimális esetben természetesen az édesanya is részt vesz, a gyermek távolodása, sírása esetén az anya közelít gyermekéhez, felveszi és megnyugtatja őt. A kötődés tehát egy komplex viselkedési rendszer melyben mind az anyának, mind a gyermeknek aktív, kezdeményező szerepe van, természetesen eleinte az édesanyát terheli a nagyobb felelősség, ő felel az egyensúly fennmaradásáért. A kötődéselmélet egyik kulcsmotívuma szerint a biztonság élményének ezen korai megtapasztalása illetve ennek elmaradása mentén kiépül a gyermekben egy modell, mely későbbi kapcsolatainak is alapjául szolgál. A biztonságosan kötődő gyermekek később magabiztosabbak, társaságban jobban feltalálják magukat, együtt érzőbbek társaikkal és közeli kapcsolataikat valódi érzelmi mélység jellemzi. Az elmélet erre vonatkozó állítását mára több tucat tudományos kutatás eredménye támasztja alá. Így válik érthetővé, hogy miért felbecsülhetetlen fontosságú az édesanya válaszkészsége, érzékenysége az első évek során, és mennyit tudnak ártani a különböző, sokszor ismeretlen eredetű gyermeknevelési dogmák.