Csajok! Új helyen blogolok tovább:
http://borka.blog.csaladinet.hu

Hát már azt hittem, itt nem is találok senkit...
Darinka Virág mindeközben megszületett, most már 7 hetes, édespofa kis tünemény. Kaptam egy felkérést egy vállalkozó mamitól, hogy vezessek a kis ajándékcsomagról egy babanaplót Darinka naplója néven.
Sajnálom, hogy nem folytattam a blogolást itt, értékes és érdekes információk vesztek el az univerzumi feledésbe, de talán mégsem, bízzunk benne, hogy az emberi elme megőrzi ezeket valahol mélyen, percről percre...
Márkus már nagyon nagy fiú, közeleg a szobatisztaság, meg talán az ovi (de ez még nem biztos), iszonyat dackorszakos, de közben édibédi, okos, nagydumás kiccsávó.
Mindannyian itthon vagyunk - ez lett nekünk a legjobb. Apa nagyon keveset keresett, sokat dolgozott és nagyon utálta. Én itthonról dolgozom (megtalált az álomállás, de ez most már tényleg ) februártól, párom pedig most ősztől gyesre jön, így mindannyian tényleg itthon leszünk, vagyunk.
Most épp kölcsönadtuk nővéreméknek a nagyot egy hétvégére, párom elbiciklizett vele, és most jön haza...
Pont hat óra van

Hű, de régen voltam. Jól néz ki a blog! A napló cím jobban tetszett, de ha a blog trendibb és korhűbb, hát legyen.
Szóval mi meg azóta gyarapodásra adtuk a fejünket és a testünket. Nem volt tervezett, minden ellene szólt, így felfedezését követően rá kellett döbbennünk, hogy Isten ajándéka Isten ajándéka, oszt punktum.
Valószínűleg 8-9 hetesen figyeltem fel csak rá és vettem tesztet, amin két csíkocska mosolygott - a dokihoz eljutva derült ki, hogy bizony bújkált a drágám, már 12 hetes volt. Így aztán csak egy választásunk maradt - hihi -, mindennemű ellenszél ellenére új családtagként köszöntjük a jövevényt.
Most már azt is tudom, hogy kislány, nevet is adtunk neki: Darinka. Azt jelenti, Isten ajándékocskája - ez teljesen megfelel a leírásnak, kicsoda ő valójában!

Hű, de régen nem írtam már! Csak jelzek, hogy élek és vagyok, munkahalomban (beindult a verkli, csak már pénzt látnék; nem vagyok türelmetlen, de szorítóban vagyunk egyre-másra jobban)... Gyerekem egyre öntörvényűbb, kezdi pedzegetni a határokat, édes kis despota emberfajzat. Majd még jövök, most mennem kell aludni, mert valamikor azt is kell...

MEGKAPTAM AZ ÁLLÁST!!!
Már hivatalosan is ennél a cégnél dolgozom, ami állandó, de nem irodás, hanem itthonról végezhető... Az álomállás
Jó sűrű lesz a hétvégém és a jövő két hetem, mert valami iszonyat rövid kivitelezési idejű kampányt kell levezényelnünk...


Mostanáig nyomtam az ipart... (Na, persze, kihagyásokkal...)

És a férjemmel én is összeugrottam, mert nagyon hülyén viselkedik... Inkább le sem írom, mert még meggondolom magam, és a vendégágyon alszom... Esküszöm, nem is érdekelné, hol alszom...

Miből vannak ezek a férfiaknak nevezett fajtateremtmények...?! Ők miért nem akarják rendbehozni a házasságokat? Miért cérzem úgy, hogy egyedül lapátolok a hajónkban???

Az élet nem fair - ellenben kegyetlen.
Most tudtam meg minden információt apukám betegségéről.
Nem írok sokat.
Haldoklik.
Ennyi.
Mentem aludni....................................

Az elmúlt héten, napokban annyi dolog történt velem, mint máskor egy hónap alatt. Jó is rossz is
A jóval kezdem...

Pénteken el tudtam menni korábban tornára (hurrá és halleluja), hogy aztán állásinterjúra mehessek... Csajok, azt hiszem, megtaláltam az ideális munkahelyet!!!!!! Kérdés, hogy az megtalált-e engem???
Az állás állandó, ahogy a meló is, grafikusi dolog, ám otthon végezhető!!!
Úgy láttam, tetszettem nekik, péntekig kell próbamunkát küldenem egy általuk kitalált, grafikustól szokatlan melóra: videojátékot kell tervezni.

Szombaton férjuramnak dolgoznia kellett és bevitte magával a porontyot, így volt egy szabad délelőttöm, nyugis kávéval!!! Apró örömök világrengető orgazmussal járnak. Délután bementem hozzájuk, már örültem, hogy láthatom a munkahelyet (amióta kiköltöztek cégesen Budaörsre, nem jártam még ott), meg őket is, mert azért hiányoztak ám. Apja jobban tudott dolgozni, hogy bent volt a gyermek, mert jobb kedve is volt. Egyedül melózott, így Márkus nem zavart senkit... A munka után átmentünk az iparvárosba, Tescóztunk kicsit. Utálom a Tescót, de a budaörsi ég és föld a többihez képest... Mintha Angliában lettünk volna!! Tisztaság, mosolygó dolgozók.... csak a vásárlók emlékeztettek Magyarhonra Jól éreztük magunkat együtt, hármasban, végre, végre...

Vasárnapra a nővérem elhívott az együttesével próbálni, mint vokalista. Mivel októberben koncertjük lesz... Ez volt a csúcspont már régóta beszélgettünk róla, meg mondta a srácoknak is, hogy "itt a húgom, jöhetne énekelni, mert tud ám" Szerény is vagyok, haha Na, de komolyan... Egy garázsban próbáltunk, s noha a koncertet le kellett mondani, mert rájöttünk, hogy qva keveset próbáltunk (-tak), és nem lehet így kiállni emberek elé... De akkor is nagyon jó volt! Egyszer talán télleg nyilvános főpróba lesz belőle, ahogy poénkodtunk is...

Most kéne, hogy írjam a rosszhírt, de ennyi vidám szmájli után én be nem írom. Majd egy következő post...................................... Legalább lesz mit olvasni.

Halihó, van itt valaki (rajtam kívül)? ....

Hogy mostanság mi van velem?

Július óta tornázom heti háromszor.
Mentrópiának dolgozom itthonról és más helyekre is, de - sajna anyagi okokból - kell egy állandó hely. Ezt most keresem...
Péntekre van is egy munkarandévúm...
Meg muszáj is mennem, Kölkömnek is így lesz jobb.
Már naon frusztrAnya vagyok, ami nem a legtutkósabb neki... meg senkinek... Imádom, meg minden, de a négy fal + gyerekezés már nagyon olyan izé... szóval amikor már ki akar mozdulni az ember, vagy nemtom...
Kisember már rohangál, dumál feszt, nagyon édes. Mondom, nem vele van a baj, hanem velem....................

Apukám beteg, vagyis lábadozik, aggódom érte. Volt egy vesedaganata, amivel nemrégen műtötték, de még mindig borzasztó levert szegény, és ráadásul a kedves orvosok nem mondták meg neki, mi a helyzet... Azt mondták, jóindulatú volt. De le se merem írni... Hogy nem az... Hiszen kemoterápiára küldték, mondván, nehogy megint meginduljon a daganatképződés. Ennyire hülyének nézik a diplomátlan embereket?

Na, de ma pozitív akartam lenni. Kompenzálok: ++++++++++++++++++++++++

Voltam tornázni. Retrózenére nyomattuk, seggecskénket formálgattuk... Érdekes így olvasva, mi? Hehe. Átélni kell, az is igaz. Jó kis torna ez. Már fogytam több mint tíz kilót , remélem, soha nem jön vissza rám...

Mindig mozogni kell... Az a fajta vagyok...

Ismét elnézést, ha túl negatív vagyok. Ez van, annyira pesszimista vagyok, hogy még a vérem is Rh-negatív.

Mamagi, anyira örülök, hogy Te itt vagy és tartod a frontot, meg persze Anita+, de a többieket már régóta nem láttam... Pedig blogolni jó!

Nekem igaz, régóta nem jutott rá időm, meg másfele járkáltam, meg itt a CsaNeten akadtak gondjaink egy "felhasználóval"... Őt kellett irtani...

Az én kölköm szerintem is rendesen működik, asszem, ebben a családban nekem van defektem, hogy nem bírom a gyűrődést.

Lehet, tényleg igazam volt, amikor megmondtam előre, nem lesz ez így jó, hogy anya leszek... Valahogy éreztem, tudtam legbelül, mélyen az igazságot - hogy ez már nem csupán fizikai, de spirituális határaimat is jócskán meghaladja. Szerintem ez az egyetlen okos dolog, hogy ezt tudom magamról.

Így beletörődöm, elfogadom, hogy ilyen vagyok, majd egyszer megváltozom, ha sikerül, de eddig nem sikerült. Már csak az agyátültetés segíthet.

Vagy a ragasztó a fecnikhez........... _ ., ... _ , _ .,, ,_ .... (már leértek )

Most végre csend van és nyugalom.
Altatódalos zene szól.
Minden rendben van.

Világgá kürtölöm:

A gyerekem teljesen kezelhetetlen.

Én már fecnikre vagyok tépve.

......~_"-....

DEHOGY HALT MEG A BLOG!

De lányok, lányok, hiszen itt mindig történik valami érdekes... Nekem pár napja, hete dolgom adódott egy másik platformon, de itt vagyok, olvasok és végtére is írok...

Mostanában megint több rossz történik velünk családilag (apám betegsége, nővérem helyzete, mi anyagi csődünk stb.), de mégis igyekszünk safe and sound lenni, mert erre van szükség. Kicsi fiunk egészséges, unokatesói szintén, a felnőttek meg majd csak ellátnak a saját bajukkal. Nem?

Ja, és Mentrópia is megy ám... Még ugyan nem pénzes, köszönet a bürök-ráciának, de remélem, lassan már megalakulunk, nem csak a q@ Magyar Gárda alakulhat meg itten kishazánkban... Drukkoljatok! Kell a normális kulturizálás, muszáj, nem maradhat IQ-vesztőben a jónép...

Én meg munkát keresek... Ezerrel... Ha nem sikerül, akkor ki kell találnunk valami hathatós megoldást a pénzügyi válságunk leküzdésére...

Lehet, hogy bankot rablunk: Bíróságra úgyis lassan menni kell... ha akarjuk, ha nem...

Én is érdeklődve olvasom és várom mindennap a fejleményeket Anita+ tollából, és drukkolok a kislányának. Ám ugyanezzel az elánnel olvasgatom Mamagi írásait is. Szerintem erre is, arra is szükségünk van! Nem vagyunk egyformák, nem éljük meg egyformán az életet, a problémákat, nehézségeket. És ezt elmondhatom a többiekről is...

Úgyhogy csak írjatok, Csajok!!!

Ma délelőtt ez a meleg nehezen csalogatott ki minket az ágyból, még jó, hogy vasárnap van. Cserébe ittunk grapefruitlevet, valami fenséges, ilyen melegben meg főleg. Mindenkinek ajánlom!

Mostanában nem alszom túl jól. Azért vagyok még fent... Szeretek aludni, meg jó is lenne, de reggel mindig agyonverve ébredek fel. Az álmaim még sosem voltak ennyire durvák, mint mostanában, mintha nem is én álmodnám őket... Jekyll és Hyde. Irtó ördögi. Szeretném, ha befejezné az elmém éjszakai szórakoztatását. Menjen a pokolba, szórakozzon ott a köcsögjeivel... Grrr...
Amúgy jól vagyunk, csak ezektől az álmoktól olyan hulla vagyok napok óta, hogy szörnyű. ....Menjek aludni? Kéne. Megyek, viszek csatabárdot és megküzdök a démonokkal... Grrrrr......

Hát igen, nem sűrűn jövök, de én is a fejléceket lesem
Meg most ez a f@rok stalker is... Ma küldött vírust, de irtottam... Olyan édes emberek vannak a világon, nem? Amúgy mindenkinek küldte, mert rájött, hogy az alázós módszerével csak ellenségeket gyűjtött... Remélem, egyszer valaki olyannal szívózik, aki egy kicsit összetöri, így a kórházban felépülve lesz ideje elgondolkozni, hogy mi is a helyzet a társasági élet szabályaival...
Váh... Igazság szerint nem kéne, hogy zavarjon, de azért zavar, de asszem, most fogom azt csinálni, hogy teljes mértékben SZAROK rá, és egyetlen sorra sem méltatom tovább a témát...

Inkább arról írok, hogy milyen furcsa az időjárás. 24 óra leforgása altt képes 20-30 fokokat hőingani, szél, eső, nap, villámok - már csak a hó, köd hiányzik... (Nem hiányzik!!!)

Meg arról írok, hogy elkezdtem tornázni, jupppijááájéééé. Csak ki is tartsak! Kemény 40 kilót kellene lepattintanom magamról, ami nem lesz könnyű. Másfél év alatt jött fel, három év, mire lemegy... Szóval csak kitartásom legyen! Hajrá én!
Ma is megyek, itt van a torna a közelben, öt perc gyalog-nyira. Barátnőmmel járok oda, neki sem árt, nekem sem (neki jó lelki gödörmély ellen, nekem jó erre is, meg a fizikai terhek csökkentésére is).

Vrááááurrrr. Miért van az, hogy embert tudnák enni? Remélem, a torna majd segít kifújnom-kimozognom ezeket a negatív érzelmi löketeket. Vráááurrrr. Én és a klingon... Vrrárááááráráráááááááurrrr...

Gyerekem eddig oké, hisztis, mint állat, alig alszik, fogzik ezerrel (hátsó őrlők), még ilyennek nem láttam. Ő is törne-zúzna, ha tehetné... Esküszöm, nem én kezdtem... Az időjárás tehet az egészről!

Ritkán írok, mert nem mindig van időm, meg ihletem... De most kell, muszáj...

Az úgy történt, hogy egy ideje dolgozom egy szerkesztőségnek. Mindenféle munkát csinálok, rajzolok, korrektúrázom, írok stb. Nagyon szeretem! Persze, nem vagyok naiv, tudom, hogy nem lehet minden rózsaszín és habostorta, meg egyéb klisék, de azon már igencsak meglepődtem, hogy egy beteges fickó másodrendű célpontjává váltam. Hála Istennek, eddig még "csak" a blogjában ír rólam mindenféle válogatott "gyönyörűségeket", meg leveleket firkál nekem, amiben ismét különleges mennyiségű rossztulajdonságaimról szerezhetek tudomást... Igazából a főszert zaklatja, de egy cikkem miatt én is közellenség lettem. A pasas nem normális, paranoiás, beteg, kezelésre szorulna (és itt ezen a ponton, tessék, lesüllyedek az ő szintjére, nna, szééép). Sajnos, muszáj lesz szópárbajba keverednem vele, mert nem hagy békén - és már a kollégáimat is zaklatja (ott elsősorban a főszerre húzott vizes lepedővel).

Kiskoromban sosem voltam pozitív szereplő a suliban, de már elszoktam a fikázástól, kiközösítéstől és mindennek elmondástól. Pláne úgy, hogy rendszerint nem csináltam semmit, amivel kiérdemeltem volna. Hát, még mindig meg tudnak lepni dolgok. Öregszem, asszem...

Ma iszonyatos vihar volt. Félelmetes, ahogy csapkodtak a villámok, tépte a szél a fákat, szórta a szemetet, az eső vízszintesen esett, üvegtégla-szerűvé változtatva az ablakot...
A fiam mégis melegséget hozott ebbe a rémisztő helyzetbe, mert egyszer, amikor lecsapott egy ív és akkorát dörrnet az ég, hogy beleremegett az üveg is (hű, ez közel volt!), Márkus felállt az etetőszékében és határozott hangon ennyit mondott: CSÖND!
Mindehhez hozzátéve szombaton lesz 21 hónapos... Hát csak az én vérem... Uralni akarja még a természetfelettit is...

Na, elkiabáltam azt a jólmeglétet... Ma megint összegyűltek a felhők. Valami, kívülállóknak bagatell idiótaságon összevesztünk, én megsértődtem, párom dettó. Nekem ma sok munkám volt, neki semmi, nekem ma nem hozták meg a várt munkaeszközt, ő persze beszerezte a csilli-villi telóját. Igazából azon buktam ki, hogy magának mindig mindent elintéz, de ha nekem kéne valami, aaaazt nem. Sőt, csak azt intézi el, ami neki kedves, ami nem, az rám marad. Ha hagyom! Grrr! Aztán otthon csúcsosodott a helyzet, amikor a gyerekünk által lábam alá hordott szaron megcsúsztam és jól bevertem a lábam (ennek következtében aztán mindenkit elküldtem a picsába). Ez egy ilyen nap volt. És még mindig tudnék embert enni. Arggggh!
(Majd elmúlik! Bár ma be tudnám adni a flepnit, az tuti )