Pár hónapja, egy film kapcsán, mondtam a Páromnak, hogy gondoskodom az utódomról, ha idő elött feldobnám a pacskert.
Két jelöltem volt:
egyik a sportkocsis, hosszú, szőkecombú lakkcsízmás a másik a kutyamentő lány a szembeházból.
Az elsőt szinte rögötön megvétózta, hiába ecseteltem, hogy milyen jó is lenne, nem kéne a pénzügyekkel foglalkoznia
, de a másik lányban tényleg több a lélek,
El is kezdtük az ismerkedést.
Fújta a szél a lányt felénk az utcán, közben 5 változatos méretű, fajtájú kutya húúúúzta őt a hólepte járdán, köszöntünk, mosolyogtunk. A második találkozásnál a Párom éppen futásból jött hazafelé....
De valami nem stimmel, mondja, nagyon morózus ez a lány....
Téma lezár, azért az ablakát szemmel tatom.....
Tegnap aztán jött egy köremail kutyakínzásról. A kéőek borzasztóak, belegondolni is rémes, hogy mennyi szenvedés, szomorúság esik meg nap mint nap......... Ha ennek a töredékézel kell szembesülnie ennek a lánynak, nem csodálom, hogy utál minket, embereket, főleg talán a férfiakat nyomatékosabb ellenérzéssel...............