ÉLJEN A BLOG!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Sajna nekem sincs mostanság időm, sem írogatni, sem olvasgatni.
Gyorsan átfutottam az utolsó két- három bejegyzést. Lilikének továbbra is szorítok, remélem sok boldog percet szerez szüleinek azzal, hogy napról napra valami újat mutat meg magából. Hajrá kicsilány, légy nagyon ügyes!!!!!!!!!!!

Készülünk az ovira, iskolára a gyerekekkel ezt teljesen leszívja minden energiámat, arra sincs erőm esténként, hogy a gépet bekapcsoljam.
Próbáljuk a hátralévő időt együtt hasznosan eltölteni.

Szeptember 3-tól már én is dolgozom újra, majd akkor több időm lesz ( munkaidő alatt ) a neten lógni.

Ciki, hogy a múlt héten beadott pályázataimra jönnek a telefonok, hogy menni kéne felvételi elbeszélgetésre, de miután külső bokacsúcs és sarokcsont zúzódásom nagyon is fájdalmas, és bicegni is alig tudok, nem, hogy autót vezetni hát kénytelen vagyok vagy későbbi időpontot egyeztetni, vagy lemondani a hátre tervezett felvételi beszélgetéseket, mert nem tudok eljutni sehogy sem. Az autóbuszpályaudvar kb 2,5 km a vonat szitúgy, ezt meg nem tudom lebicegni . Hát ez van. Jegelem borogatom, kenegetem pihentetem, a többit meg majd meglátjuk.

Felmászott a fára, leesett, leesett kitörött a lába..... vagy nem
lenyakaltam a padláslétráról, úgy, hogy ráesetem a bal külső talpélemre. Pár pillanatra olyan rosszul lettem, kivert a hideg veríték, majdnem elájultam.Azóta csak nyűglődök, se fekve, se ülve nem tudok lenni, csak a jobb lábamon állva a balt lógatva jó. Menni sem tudok. Lehet, hogy el kell mennem a kórházba. Ha regelig nem lesz jobb akkor muszály lesz. De úgy félek az orvosoktól mint az ördög a keresztvíztől. A gyerekeket elvitték a mamiék, így nem kell a kicsi után szaladgálnom. Bár így nem is tudnék. Befejezem mert nem bírok ülni.

Rég voltam már. Annyi minden történt velem és nem volt időm írogatni a naplómat. A főnökasszony délelőtt közölte, hogy nem kíván együtt dolgozni velem.Úgyhogy szabadidőm mostantól bizonytalan ideig rengeteg van. Legalább be tudom pótolni az elmúl 2,5 hónapot. Valamiért nincs szerencsém egy ideje a munkahelyekkel.Lehet, hogy bennem van a hiba?
Az első másfél hónapban minden jó volt, aztán nőgyógyászati problémáim támadtak, muszály volt orvoshoz mennem néhanapján, de előre elkéreszkedtem, szóltam, és persze próbáltam munkaidőn kívül megoldani ha lehetett. Mivel műtéttel végződött a dolog, hiányoztam egy napot. A műtétet altatásban végezték, saját felelőségemre még aznap hazavitt a párom, másnap meg már mentem dolgozni, igaz nem voltam a legjobb passzban, de ma délelőtt megkaptam a magamét, hogy pont akkor kelett hiányoznom mikor ... Az a poén, hogy főnökasszonykánk miatt 1 hetet csúsztattam a műtétet, mert szájsebészeten kihúzták a bölcsességfogát és 3 napig nem jött dolgozni, persze neki lehet, én meg szégyeljem magam amiért 1 napot kórházban mertem tölteni. Ez volt a legfájóbb pontja, ezt elismételete vagy ötször is, mert neki kellett aznap a munkám egy kicsi töredékét elvégezni.
Remélem a hősiességéért kitüntetik.
A kicsi fiam június 10-én három éves volt.
Nagyon boldog szülinapot utólag is neki.
Annyira aranyos és csörfös, olyan jó néha belefeledkezni ahogy csacsog, minden érdekli. Nap mint nap rácsodálkozik a világ dolgaira, mindenre magyarázatot követel azonnal, és nagyon nagyon bújós, annyira tud szeretni.
A nagylányom kinyaralta magát a mamiékkal, nagyon élvezte, tervezik jövőre is a közös nyaralást. A tesóval nagyon hiányoztak egymásnak, nem lehetett elválasztani őket napokig, még együtt is aludtak, pedig ez nagyon ritka.

És ami a legjobban nyomaszt, hogy a lombikbabám után terhes maradtam spontán, de a betegség miatt megszakították a terhességet a 10 héten. Talán a sors akarta, hogy felmondjanak, így legalább ki tudom magamból írni a bánatomat. A környezetemben nem tudta senki, hogy babát várok, de jobb is így legalább nem kérdezgetnek. Próbálom magamban elfogadni, hogy így kelett mindennek történni, semmi sem történik véletlenül, örüljek a családomnak, hogy mégis csak van kettő gyerekem, csak azt nehéz elfogadni, hogy miért így történtek a dolgok, nem tudom mit üzent ezzel a sors, miért van az, hogy lombikozni kelett azért, hogy legyen, miért adta a többit ha elvette, miért MIÉRT??????????????????????????????????????????????????

DRÁGA KICSI LÁNYOM!
Nagyon boldog szülinapot kívánok neked!!!! Úgy repül az idő, mintha csak tegnap születtél volna és máris nagylánnyá cseperedsz. Ma egész nap csak rólad elmélkedem, rámtörtek az emlékek. Amikor megszülettél, ahogy cseperedsz, hogy milyen gyorsan is repül az idő veled, veletek, hogy mennyit változtál, változtam. Most sírok........

Tegnap busszal utaztam a melóhelyre. Dögmeleg volt és ahogy a busz elaraszolt a leégett sajtgyár mellett iszonytos bűz ömlött be a nyitott ablakokon keresztül. Hogy bírják a környéken dolgozók ezt elviselni, nem tudom.

Május elején munkahelyet váltottam, a főnök úgy bosszulja a dolgot, hogy a május 5-én esedékes munkabéremet visszatartja. Felhívtam és érdeklődtem, mikor kaphatom meg, erre jómódú újgazdag Úriasszony piaci kofa stílusában elküldött a nem tudom hová, mert közben kinyomtam a telefont.
Személyes sértésnek vette, hogy felmondtam, pedig létszámcsökkentést tervezett május elejére. Persze lehet, hogy nem velem kezdte volna, még egy darabig elszívatgatott volna, de nem kértem belőle.
Óriási türelmem van, de ha valaki átlépi azt a bizonyos határt isten mentse előlem, mert tudok én is olyat mint ő. Hát a telefont is ezért nyomtam ki.

Mostanában szeretem a csendet és a nyugalmat, semmi kedvet nem éreztem ahhoz, hogy egy félőrülttel ordibáljak.
Az új melóhelyen is nyugis emberek vesznek körül, van türelmük, csendesek, békések. Felüdülés ott lenni. Nem vagyok kimerült és fáradt, fenn tudok lenni este sokáig, kevesebb alvással is kipihenten ébredek.
Remélem sokáig tart ez a varázs.

Csend és nyugalom honol nálunk. Kis családom minden tagja távol, ki dolgozik, ki csavarog, ki ballagtat, csak én élvezem ezt a nyugit, néha bizony kell is.
Persze az más tészta, hogy cefetül hiányoznak...
Takarítanom kellene, de a medve a hátamon ül.

Kis családom még alszik.
Valahogy mostanában rosszul alszom, hajnalok hajnalán fenn kukorékolok. Furcsa álmaim vannak mostanában amikre felriadok és nem tudok visszaaludni. Valamit előrejeleznek, csak nem tudom, hogy mit, még nem sikerült megfejtenem.

Újjé, felvettek az új melóhelyre, máj 7-én kezdek. A héten meg már nem megyek a régi mhelyre. Be kell pótolnom elmaradásaimat az itthoni dolgaimban, jócskán van mit.

Pénteken kigyuladt a sajtgyár és porig égett. A városban bábeli zűrzavar uralkodott. A rendőrség ismét bebizonyította, hogy a káoszban szart sem érnek, nem tudtak ésszerűen cselekedni, csak ide-oda kocsikáztak a városban, elterelték a nyolcas forgalmát, de a szerencsétlen átutazók azt sem tudták a következő útkereszteződésnél, hogy merre tovább. Nagynehezen azért eszébe jutott a rendőrségnek, hogy nem elég ha ott leterelik a forgalmat, hanem a városból kivezető útkereszteződésnél is kellene segíteni, mert mindenki ment összevissza mint pók a falon.

Tegnap jó napom volt. Életemben nem röhögtem még így. Ki mit tud volt az iskolában, a csajszikám is szerepelt. Eléggé látszott az arcán, hogy baromi lámpalázas, de ügyes volt. Viszont a műsor utóls előtti szereplői a három nyolcadikas lány olyat alkotott, hogy röhögőgörcsöt kaptam. Egyszerűen enm bírtam abbahagyni, a könnyeim patakokban folytak. Ha csak rá gondolok, de nem szabadna, mert még valaki hülyének néz, kitör belőlem. A kisfiam befogta a fülét és visított. Teljesen azt hitték magukról, hogy ők szuperül énekelnek, bár beazonosítani sem tudtam melyi külföldi popsztárt utánozták. Kib.hamis volt és baromira hangosan visítottak. Persze lehet, hogy ők úgy hallották, hogy szuper hangjuk van, de szerintem még nem hallgatták vissza soha hogyan énekelnek

Jobbulást a kisbáránykának!!!!

.

Korán felébredtem, még hat sem volt. Gondoltam irogatok kicsit, még el em kezdtem mikor hallom: Anya hol vagy?????Meg van téve, működik a nyomkövető radar a kicsiben. Nem bánom, most idebújt az ölembe és így irogtatunk. Olyan jó, hogy így hozzám van nőve.
Tegnap pár órával később, hogy itt leírtam hívtak elbeszélgetésre, pénteken 9-re. Voltunk beiratkozni az oviba is. Míg én várakoztam, addig lánykám volt óvónénije meglátta, hogy ott vagyunk, odajött. A pici kézenfogta és kiment vele az udvarra játszani. "Szerelem első látásra óvónéni és kicsi között". Kérdezte mikor kezdünk, mondtam, hogy szeptemberben. El volt keseredve, azt hitte már most valamikor, hazafelé és otthon is csak azt fújta a pici, hogy mikor mehet vissza játszani a Rita nénihez.
Csupa mosoly ez a kisgyerek, nem lehet nem szeretni.
A nagyot kezdi megérinteni a kamaszkor szele, vele nehezebben boldogulok. Állandóan azt lesem hogyan kerülhetnék közelebb hozzá, de úgy érzem nem akar közelengedni magához. Egyenlőre nem találom a hozzá vezető utat, de igyekszem.

Kitört rajtam a tavaszi fáradtság. Tegnap kétszer is nekiláttam írni, de a végén mindkétszer elfelejtettem elmenteni.

Sok minden történt tavaly december óta. Januárban többhelyre jelentkeztem, végül sikerült munkát kapnom, csak az a gáz, hogy most telik le a 3 hónap próbaidő és nem tudom, hogy melyikünk marad kettőnk közül akit velem együtt vettek fel. Mindenkép valakit elküldenek, mert visszaesett a kereslet a hitelek iránt és a főnökasszony igaz, hogy még nem nyilatkozott, hogy mi lesz, de azt már kiszivárogtatták, hogy két ügyintéző nem kell. Beadtam a jelentkezésemet egy helyre két hete, de még nem hívtak.
Volt két nyugis hónapom, igazán jól éreztem magam, de most újra para van. Valahogy csak túlélem.
A Nagyikám nyakig gipszben van, várjuk mikor veszik le róla. minden hónapban valami baleset éri, olyan mint egy kisgyerek, esik- kel. De az élethez való kedve rendületlen.
Ma lesz beiratás az oviba, el sem hiszem, hogy így megnőtt ez a gyerek.

Sziasztok újra itt vagyok!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Mamagi, Banyácska, Framo, Kata Mama üdv nektek! Még nem volt időm visszaolvasni, olyan sok idő telt el amióta nem voltam, azt sem tudom hol kezdjek bele.
Nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rátok. Jó újra itt lenni.

Mamagi, Banyácska Framo, mindenki!

Szívből kívánok nektek MEGHITT, BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT ÉS MÉGBOLDOGABB ÚJÉVET!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Nem tudom mikor lesz lehetőségem újra jönni és írni.

Sziasztok Lányok!

Nagyikám gyógyulgat, de sajnos az altatás teljesen megzavarta. Hétfőn még nem volt semmi szokatlan vele, de kedden mikor metünk már teljesen zavart lett szinte meg sem ismert bennünket, összevissza beszélt, nem tudta hol van. Kitépte az összes infúziót, katétert, csövet amit talált, a szívmonitort is kibelezte.tegnap ahogy meglátott a doki bennünket, egyből jött is. Nem sok jóval bíztatott. Lehet, hogy helyreáll majd az emlékezete, és a zavartsága, de sajnos, ha hazaengedik állandó feülgyeletre lessz szükség. Anyám szintén beparázott, ezerrel katogg az agya, hova lehet vinni, mert ugye hozzájuk nem, emelet, lépcső erkély stb. hátha elindul és kiesik. Ők meg dolgoznak nincs aki vigyázzon rá. Én viszont 22-től nem dolgozom, de januárban muszáj lesz elmenni dolgozni vhová, mert felkopik az állunk, szükség van az én keresetemre is. Nagy kakiban vagyunk. Hogy tudjuk megoldani, egyenlőre fogalmam nincs, azt sem tudom van e lehetőség, hogy a háziorvos tud e valamit javasolni. A kezelőorvosa azt javasolta, hogy a kórházban is délelőtt délután több órát legyünk vele, tornáztassuk, próbáljuk felültetni, majd vezetgetni. Nem nehéz a nagyi, de majd megszakadtunk tegnap anyuval, úgy elhagyja magát. Meg hát munka mellett, hogy tudunk délelőtt délután több órát vele lenni, anyuék kereskedelemben dolgoznak, ott ilyenkor nincs megállás, szabadság stb.

Nagyinak láza nincs, van helyette más. Félelemmel telve várom a délutánt, mikor az orvos fogad bennünket.
És ez még nem volt elég tegnapra, este a kicsi szemöldöke felrepedt 1 cm hosszani.

Tegnap voltam nagyikánál. Olyan gyenge szegény, de idáig még nem lázasodott be, én bizakodom. A gyerekeimnek és nekem is nagyon örült, a kisfiam küldte neki a puszikat, és nem hagyta, hogy letegyem, mert akkor nem látta a dédit. Egy csomó cső lóg belőle de a kicsi sem ilyedt meg tőle, érdekelte mi az, mi van benne (infúzió stb).A műtét előtt olyan ráncos és összesett volt a bőre, most kicsit jobbnak tűnt, vagy csak én akartam annak látni, nem tudom. Ma is megyek, ha összeszedem a gyerekeket fél négykor. Csak ne kellene oda vissza 60 km utazni, akkor több időt tölthetnénk vele. A gyerekeket ma nem akartam vinni, de a lányom ragaszkodik hozzá, hogy jöhessen, a pici is azt mondta reggel, "anya nem bölcsibe megyünk, dédihez", olyan aranyos volt.

Nagyon szeretem a nagyikám.

A Jóisten olyan terhet tett a vállamra ami alatt teljesen összerogyok. Vasárnap délelőtt 9.30-től este 18-ig kórházban voltunk. Egy teljes órát vártunk arra, hogy a betegfelvételen behívják a nagyit, aki éppen, hogy csak létezett, nagyon rosszul volt. Utána 3 óra míg kivizsgálták és kiderült mi a probléma a meglévő betegségein kívül.Minden hova elkísértem, takargattam, mert majd megfagyott, olyan elesett és kicsi volt a tolószékben, mintha a kislányom játékbabája lett volna beleültetve.
Anyu is velünk volt, de teljesen kikattant, csak ült a betegfelvételi váróban és bámult ki magából. Amikor közölték, hogy azonnal műteni kell akkor szinte sokkot kapott, ha nem vagyok ott nem is tudom mi lett volna, mert semmit nem értett meg amit mondtak neki, hisztizett, hogy ő nem megy be hozzá stb. Az orvos tájékoztatott bennünket, hogy kizáródott a sérve, és ha nem műtik meg azonnal, akkor csak pár nap és vége. Viszont a szívbetegsége, ami elég súlyos, és a vérhigító szedése, vesebeteg stb. miatt nagy a komplikáció lehetősége, de így kaphat esélyt.
Becsövezték, mert napok óta a bélsár szájon keresztül távozott belőle,azért hányt ,nagyon kiszáradt.Miközben felkészítetteék a műtétre, azt sem tudtam, hogy a nagyit nyugtatssam, vagy anyám hisztijét csillapítsam, vagy az orvos és a nővér kérdéseire válaszoljak..
Végig vele voltam, bíztattam, beszéltem hozzá, hogy mi már annyi mindent kibítrunk, ez is menni fog. Mondta, hogy már imádkozni sincs ereje, bíztattam, hogy én megteszem helytte is legyen nyugodt. És segített a szűzanyácska, mert túlélte az 1 órás műtétet, igaz, hogy szíve nagyon gyenge, és még nem vagyunk túl az egészen, bármi lehet, de bízom benne, hogy felépül.
A műtét egy órája alatt teljesen kivoltam, rosszullét volt rajtam.
Anyám sokmindent a fejemhez vágott,hogy én nem tudom, hogy mit érez ,az ő anyjáról van szó, mondtam neki, hogy én is kiborultam, de ha így lát akkor esélyt sem adunk neki, nem szabad látnia mennyire kétségbe vagyunk esve miatta, tudom, ha én is bőgve mentem volna be, ha nem tartom magam, akkor csak rontok az esélyein. Nem ezt érdemeltem tőle.. Hazafelé azt sem tudom, hogy vezettem végig a 30 km úgy bőgtem, akkor engedtem el magam.
Még mindig remegek , éjjel sem aludtam nyugodtan.
Érdeklődtünk, hogy telt az éjszakája, mondták, hogy nagyon gyenge, de már beszél. Nem tudom mi vár még ránk, próbálok erős lenni, nagyon nehéz.

Komolyan mondom átok ül rajtunk, vagy mi.
Most meg a mamikám van nagyon rosszul, anyuék most mentek ki hozzá, lehet, hogy kórházba kerül.
Pedig tegnap erőt vettem magamon, és lekevertem a mézecskalács tésztáját, hogy ma délután nekilátunk megsütni. Lehet, hogy a kukában végzi, ha nem lesz idő rá.Mindig karácsonyra üt be a baj, nem értem.
Várom, hogy mi lesz, olyan stresszes vagyok.