nem szex és nem nyújork

Várok.
A cinkéimet svédasztallal.
A postást lemondón, titkolt reménnyel.
A kölköm gyógyulását odaadással.

(meg magamat. Hogy mikor érkezem már meg hozzám.)

Rengetegszer eszembe jut az az érzés, ami néha este, lefekvéskor elfogott, amikor még úgy gondoltam, talán soha nem lehet gyerekem. A gyomrom összeszorult, és az életemet olyan rövidkének és értelmetlennek éreztem, hogy kicsordult a könnyem.

Most itt nődögél egy életke bennem. Rajtam csüng egy madzagon, de mégis önálló lény, már most is csak azt csinálja, amit ő akar, amihez neki van kedve. Ha belegondolok, hogy ez már örökké így fog maradni, hogy életem végéig meglesz ez a kötelék, támogatnom k...