Szombaton úton voltam egy találkozóra sok hasonló helyzetűvel (babagondok). A Bocskai úton egy lámpaoszlopnál támaszkodott egy férfi, 50-60 év között valahol. Aztán elesett. Megpróbált feltápászkodni, de megint elesett, a fejét a lámpaoszlopba verte. Kapaszkodott a betonkaróba, próbált lábra erőlködni, de nem ment neki, hanyattesett.

Közben az autók szépen húztak el mellette. Egyik a másik után. A gyalogosok kikerülték...

Nekem azonnal a torkomba szaladt a szívem (ilyen pánikolós vagyok), lefékeztem, kicsaptam a duplavillogót, és odamentem a férfihez. Nagyon zavaros volt a tekintete, meg is kérdeztem, ivott-e. Azt mondta, nem. Közben odaért egy apuka két kisgyerekkel, a gyerekek bicajoztak, ő kérdezte, baj van-e. Mondtam: nem tudom. A férfi nagy nehezen talpra állt, de csak billegett, én meg ordítoztam, hogy orvos kell, mi a baja, ivott-e, hívjunk mentőt...

Azt kérte, kísérjem át a zebrán, aztán a másikon is... A közelben lakott, néztem, amíg bemegy a kapun. a szívdobogásom nem múlt el, nem tudtam rendesen kifújni a levegőt, csak szívtam, szívtam magamba, a kezem is remegett... Az apuka kérdezte, minden rendben van-e, mondtam, nem tudom.

Senki más nem állt meg.

Lehet, hogy az ember ivott -- na és??? Attól még ott hempergett az autók kerekeitől 20 centire!

És ha nem is ivott?