Hány évente újul a lélek?
Napok óta kínoznak múltbéli döntéseim.Lefoszlott róluk az önzés védőburka és elhűlten nézem régi önmagam.
Mindent így hagynék, de az út amin idejöttem már nem tűnik az egyetlen járhatónak...
Próbálom leírni ami nyom belülről, de nem nagyon megy.
Eddigi életemben lusta voltam.Kényelmes a boldogtalanság gödrére fogni a tehetetlenséget, középszerűséget. Mindig van kifogás hogy mit miért nem tehetek, bírok. Kevesebbet gondolkodom ezen mint régen, hagyom magam beszürkülni teljesen.Az igény hiánya lassan igénytelenséggé válik.
Teljes életet kéne élni. Abból amink van.
Bezártam magam egy házba és még az ablakon sem nézek ki. Belül élek egy látszatvilágban, akkor nyitok amikor én akarok. Nem kell konfliktushelyzetekbe bonyolódni, nincs küzdés.De győzelem sem. Azt gondoltam csak pihenek kicsit, de megint csak kibújtam a kerítésen, hogy kívülről nézzem amit csinálni kéne.