Futottam.
Futok a halál elöl ,még egy hídat, futok, hogy ha elérek a követlező csatorna-fedélig, akkor nem hal meg az apu 10 éven belül. Futok, hogy ha megérintem a stoptáblát, akkor nem hal meg 15 éven belül.

A párom futott így . Az ő felajánlása a közös gyermekünk megszületése volt.

Apu elvesztése körüli gondolatok befurakodnak váratlanul a fejembe és komplett képeket látok, dialógusokat hallok. Csatát vívok saját magammal, nem akarom behívni, megteremteni a félelmeimet.
Beszélek-beszélek. Megtalálnak, akiknek a valakijét vagy valakijének a valakijét sikeresen megoperálták bypass-szal. Előkerülnek a föld alól hirtelen, hogy erősítsék Aput, hogy elmeséljék, hogy hitet adjanak.
Közben meg.... közben meg 22-én még "csak" a katéteres tágítás lesz, aminek sikertelensége esetén jöhet az ércsere. Mégis előre szaladnak a gondolatok. Cölöpöket ütve az ingoványba, hogy legalább lábujjhegyen meg-megállhassak rajtuk, tudva, hogy van még előre, nem nyel el a víz.