Szerkesztőként sokféle írással találkozom. Igazából elvileg "csak" korrektor vagyok, de valójában a feladatom több annál. Elolvasom a cikkeket, helyesírás és stilisztika szerint javítom, húzom, rajzokat készítek mellé, esetenként fotókat is, vagy azokat megrendelem a fotóstól - inkább összekötő híd vagyok az elmébe zárt gondolat és a megvalósítás között. Mint egy révész.

Most olvastam egy cikket, amit húznom kellett, mert nagyon hosszú volt. A tömegmanipulációról szól (mellesleg olvasható az első rész a Mentrópia honlapján). Kicsit összeesküvés elméletes aromája van, de sajnos, nagyon nagy részben igaz...

Egyvalami fogott meg. Azt írja, szabaduljunk meg az adósságainktól, mert az is a globálbefolyás része. Igen, kérdezem, de hogy a bánatba'? Lassan harmincéves leszek és nem tudok más financiális tényt felmutatni, mint egy elcseszett lakásügyet, félmillió forintos felhalmozott tartozást, krónikus munka- és pénzhiányt. (Jó, jó, azért bővében vagyunk a csodáknak, van egy fantasztikus férjem, egy álom gyerekem, fedél a fejem fölött - még -, étel a hasunkba, ruha a testünkön stb., de most a cikkel kapcsolatban kezdtem el írni, na).

Azt, hogy hogyan szabaduljunk meg adósságainktól. A miénk egyre nő. Most is hozzátehetünk egy egészen kis összeget, amit holnap kellene kifizetnünk, de nincs pénz, mert nem érkezett meg a számlára. Képtelenség tervezni, amikor ilyen összevissza fizetik a GYED-et... Hol már 3-án ott a pénz, hol csak 10-ig jön meg... Mikor hogyan ér rá az OEP-es pénzügyi osztály... Mit számít, hogy mi itt a küszöböt rágjuk. Igaz? Na, de örüljünk, hogy egyáltalán ilyen járulék van, Amcsiban pölö még ennyi sincs. Hat hónap szülési szabadság és valami GYÁS-féle (de összegre GYES-szerű), aztán ágyeszbugyesz, jöhet a bébiszittyó, te meg mehetsz dolgozni. Szóval ebből a szempontból, hála Istennek, hogy nekünk legalább van szociális hálónk. De azért kint meg kultúrája van mind az élettér-tartásnak, mind az éhenhalásnak is... Itt meg az nincs. Kérdem én, melyik a jobb?

Én leálltam most a munkakereséssel, mert nagyon nem akar sikerülni. Talán még nincs itt az ideje. Úgy meg nem érdemes keresni, hogy kifogyott a gőz. Majd később. Addig meg nem tudom, mi lesz. Sajnos, annyi a bizonyos, a megpróbáltatásainknak itt még nincsen vége...