Korán felébredtem, még hat sem volt. Gondoltam irogatok kicsit, még el em kezdtem mikor hallom: Anya hol vagy?????Meg van téve, működik a nyomkövető radar a kicsiben. Nem bánom, most idebújt az ölembe és így irogtatunk. Olyan jó, hogy így hozzám van nőve.
Tegnap pár órával később, hogy itt leírtam hívtak elbeszélgetésre, pénteken 9-re. Voltunk beiratkozni az oviba is. Míg én várakoztam, addig lánykám volt óvónénije meglátta, hogy ott vagyunk, odajött. A pici kézenfogta és kiment vele az udvarra játszani. "Szerelem első látásra óvónéni és kicsi között". Kérdezte mikor kezdünk, mondtam, hogy szeptemberben. El volt keseredve, azt hitte már most valamikor, hazafelé és otthon is csak azt fújta a pici, hogy mikor mehet vissza játszani a Rita nénihez.
Csupa mosoly ez a kisgyerek, nem lehet nem szeretni.
A nagyot kezdi megérinteni a kamaszkor szele, vele nehezebben boldogulok. Állandóan azt lesem hogyan kerülhetnék közelebb hozzá, de úgy érzem nem akar közelengedni magához. Egyenlőre nem találom a hozzá vezető utat, de igyekszem.